2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Ausztrál napló

Breznyik Ernő
Ausztrál napló

Szombat reggel, nyár. Néhány rossz rajzzal voltam elfoglalva, amikor a rádión bemondták, hogy az öbölben ismét megje­lentek a cápák, és a fürdőzők legyenek elővigyázatosak.

Pferd kam

Természetesen rögtön ab­bahagytam a rajzolást, kivettem a hűtőből néhány húsdarabot és a strand felé indul­tam. Héliummal töltött léggömböket is vittem magammal.

Szerencsére a strand nincs messze, gyalog mentem. Útközben több sárkányeregető napszemüveges alakkal találkoz­tam, aztán jöttek a sivalkodó gyerekek (ezekből sehol a világon nincs hiány), majd a végtelenül kövér csajok (Ausztráliában csak nagyon kövér vagy nagyon sovány nő van) és végül a víz. Beúsztam messzire, ahogy azt a rádión szépen elmagyarázták, hogy senki ne tegye, elhintettem a húsda­rabokat (mindegyikhez hozzákötöttem egy léggömböt, hogy ne süllyedjen el) és nyu­godtan lubickolva vártam.

Úszkálás közben jutott eszembe egy té­véműsor a sátánizmusról, amit néhány nappal azelőtt láttam. A stúdióvendég az ördögnek a papja volt, aztán néhány pszi­chológus, egy keresztény pap (a két pap elég távol ült egymástól), és még néhány más személy. Sok minden elhangzott, többször félbeszakították a műsort reklá­mokkal. A beszélgetés vége külön megra­gadta a figyelmemet.

Mindenki megegyezett abban, hogy az ördöggel kapcsolatos mesterkedéseknek minden formáját be kellene tiltani, mert a társadalom nem engedheti meg a negatív erők éltetésének bármilyen formáját (állító­lag a szekta tagjai állatokat, sőt cse­csemőket áldoztak fel az ördögnek, fiatal lányokat beszéltek rá tömegszeretkezésre, meg hasonló szörnyűséges dolgokat mű­veltek). Erre az ördög papja a következőt felelte:

– Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy tüstént be kell tiltani a szektámat, de akkor szerintem a kereszténységet is tiltsuk be, hiszen a középkorban például több millió ártatlan ember halt meg az inkvizíciónak köszönve. Vagy például a második világhá­borúból ismert dolog, amikor a pápa kap­csolatban volt a fasisztákkal, is azt bizonyítja, hogy a kereszténység semmiben sem különbözik a sátánizmustól. Ami pe­dig az orgiákat illeti (a stúdióvendégek közül volt ott egy anya is, akinek a lányát éveken keresztül látták vendégül az ördög fiai különböző kéjgyűléseken, és aki 11 éves koráig már hétszer volt áldott állapot­ban), ha a kedves anyák annyira gondba vannak a lányuk miatt, miért nem ügyeltek rájuk egy picit jobban, hol van az a híres keresztény nevelés? Egy-egy ilyen szeánsz ugyanis több órát eltart, és főleg éjjel történik Vajon mit csináltak az éber, ke­resztény anyák ez idő alatt? Jézus Máriám, rá se merek gondolni!

Inka, inkább, leginkább

Lassan készül a vacsora, közben szól a tévé (éppen egy némileg elfajult demonst­rációról számolnak be), a háziasszony a konyhában tesz-vesz, aztán a tévét nézi, közben iszogat valamit. Kint esik az eső vagy süt a nap, attól függően, hogy mely pillanatban nézünk ki az ablakon. Tovább folyik a verekedés a tévén, köveket dobál­nak az elégedetlen polgárok, a rendőrök pedig (néhány lovasrendőr segítségével) a munkájukat végzik. Az ausztrál háziasszony közömbösen nézi az egészet, hiszen már számtalanszor látott hasonlót és különben is, nem sok érdekes történik, a mentők cipelik a sebesülteket a többiek pedig tovább verekszenek.

Ekkor azonban az egyik lovasrendőr fe­jest lebukik a lóról, utána pedig a ló dől el, néhány embert fejbe rúg, maga alá temet. A háziasszony rémülten sikolt fel, majd gyorsan feltárcsázza a barátnőjét

– Láttad, mi történt?

– Hát persze, hogy láttam, éppen hívni akartalak. Ha ezek az állat-emberek valami rosszat tesznek a lóval, rögtön írok a kor­mányelnöknek Ez így tovább nem mehet! Egy ártatlan ló nem tehet róla, hogy őrült emberek között van, egyáltalán nem cso­dálkozom, hogy ez a társadalom hamaro­san tönkre fog menni, hiszen magad is látod, miféle bánásmódban részesítik az állatokat.

Karácsonyi történet

Karácsonykor itt nagyban ünnepel, eszik-iszik mindenki. Egy ilyen mulatságon mesélte nekem Johann, egy holland szár­mazású kereskedő a következő esetet. Né­hány évvel ezelőtt elment a feleségével egy szállodába, hogy ott töltsék az éjszakát. Mielőtt azonban lefeküdtek, leszaladt az üzletbe cigarettáért, és ott egy prostituálttal találkozott.

– Mennyibe kerül? – kérdezte ő, csak úgy, kíváncsiságból.

– 60 dollár – válaszolta unottan az örömlány.

– 60 dollár? Hát hallod, számomra az ilyesmi nem ér többet 10 dollárnál – mondta ő, és visszament a szobába a feleségéhez.

Másnap reggel, miután elhagyták a szál­lodát, és az utcán sétáltak, ismét találkoz­tak a prostituálttal. A nő rögtön felismerte őt, majd végignézve a feleségén, ezt mondta:

– Na, látod, mit kapsz 10 dollárért!

Szintén Johann mesélte nekem a követ­kező viccet:

A rendőr megállítja az utcán a részeget.

– Mikor hagyod abba az ivást, nézd meg, mire hasonlítasz?

– Már késő, a májam már így is tönkre­ment – válaszolta a részeg.

– Sose késő – mondta okosan a rendőr.

– Ha sose késő, akkor miért hagyjam abba az ivást éppen most?

Más érdekes karácsonykor nem tör­tént.

Uram, irgalmazz!
(igaz történet)

Jim, az ausztrál kisváros rendőrfőnöke nemrég vette feleségül Jane-t, akinek az előző házasságból (vagy egyszerűbben: kapcsolatból) már volt egy kilencéves kis­fia, és mind a hárman boldogan éltek együtt. Jim azonban egyre jobban kezdett érdeklődni a kisfiú iránt (titokban persze, egy rendőrfőnöknek ugyanis ügyelnie kel a jó hírére), és egy délután, amikor anyuka nem volt otthon, elvette a kisfiú szüzessé­gét. Ez aztán a továbbiakban többször megismétlődött, a kisfiú pedig tűrte, biztos azt gondolta, hogy ennek így kell lennie.

Ennek bizony még sokáig így kellett lennie, mert a kisfiú már tizenhat éves volt és még mindig kénytelen volt mostoha­apukáját az ágyikójába befogadni. Az éde­sanya természetesen semmit sem vett észre, hiszen a tévén mindig volt valami érdekes műsor, vagy pedig a barátnőivel jött össze délutánonként (szerintem nincs kizárva, hogy a barátnők férfiak voltak; ... áá, nem létezik, rosszmájú vagyok!).

Amikor a kisfiú (a most már tapasztalt fiatalember) már nem bírta tovább, elpana­szolta búját a papnak. A pap azonnal akcióba lépett, és a következő vasárnapi misén felhozta az ügyet természetesen a fiút vádolva, hogy kihívóan viselkedett a mostohaapjával szemben, aki a kisfiú áldo­zataként kénytelen volt őt nem-tudom-hányszor kielégíteni.

Hiába volt tehát a lelkésszel (!) való beszélgetés, a testi kapcsolat bizony tovább folytatódott (néhány­szor, amikor otthon nem lehetett, a rendőrfőnök bácsi a rendőrállomáson szer­vezte be a találkát, mert mint minden normális ember, ő is ott érezte magát biztonságban).

Végül is, valakinek eljárt a szája, és az egész ügy a nyilvánosság elé került. A tévé például a pappal szeretett volna beszélni (ezt megértem, én is nagyon szerettem volna), de ő szépen ellökte a riportert, és sző nélkül elsietett. Biztos ezt gondolta magában: „Jaj, Istenem, még csak az kell, hogy mindenki megtudja az igazságot és jogosan azt gondolja, hogy én össze-vissza hazudozók, meg lopok. Többet senki sem lesz olyan naiv, hogy a templomba jöjjön és pénzt adjon nekem. Vége a gondtalan életnek, legjobb távozni innen.” A tévé riportere hiába szaladt utána, mondván: „Ha nem csinált semmi rosszat miért me­nekül tőlünk?", mert a pap eltűnt. Csak az Isten tudja, hogy hová.

2009. augusztus 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább