Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Simon Sebag Montefiore: A Vörös Cár udvara
A rikkancs ismét jelenti (47.)
Sztálin
Sáfrány Ferenc
Amikor értesültem e könyv létezéséről, már kezdetem félni. Amikor megvettem már rettegtem. Hazavittem és letettem az asztalomra. Távolról nézegettem, kerülgettem napokon át, de nem nyúltam hozzá. Méregettük egymást. A könyv engem én a könyvet. Végül amikor rávetettem magam a könyvre, már késő volt. Addig nem hagyott nyugton, amíg az utolsó betűig át nem nyálaztam. Csak pár napot és éjszakát viaskodtam a majdnem nyolcszáz oldallal.
Nagyon régen mondta már édesanyám, hogy megárt egyszer az a sok könyv, amit elolvasok, és lehet a végén még neki lesz igaza. Ezt éreztem e könyv befejezése után is. Kell nekem mind azt tudnom, ami valamikor valahol megtörtént? Ahogyan megtörtént? Megtörténhetett?
Anno Szolzsenyicin A Gulag szigetcsoport című kolosszális munkájában, amit még a nyolcvanas évek legelején szenvedtem át, megírt mindent, ami fontos. Majd rátett még néhány lapáttal Az első körben című regényében. Majd jött Miloš Mikeln szlovén szerző zseniális portréja Sztálinról, amikor már azt gondoltam naivan, mindent tudok. Hab a tortán Erich Fromm A rombolás anatómiája című remekműve, ahol szintén találkozunk a XX. század legnagyobb hóhérainak aprólékos jellemrajzával, közöttük a mindenható Sztálinéval is.
Tehát, ilyen előkészületek birtokában fogtam a könyv tanulmányozásához. Az olvasás szó itt nem is lehet megfelelő, mert nem fejezi ki a hozzáállás lényegét. Bele- és alámerültem. Most meg nem tudok a hatása alól kikecmeregni. Hiába a körülöttem zajló hangos cirkusz. Legyen az, az Inter-Barcelona életre-halálra, negyven akárhány tévéadó helyszíni közvetítése, és magának a focinak gyerekkori szeretete. Előttem az éppen aktuális Kirov, Kaganovics, Mikojan, Berija, Hruscsov, Tuhacsevszkij, Buharin, Szvetlana, Poszkrebisev, Abakumov, Zsdanov, Molotov, Zsukov, Jagoda, Szergo, Jezsov, Dimitrov, Gyilasz, Tito, Rákosi és a többiek, a milliók és milliók, az ártatlanok, a szenvedők. Az utódok, az unokák, dédunokák. A másik oldalon Hitler, Ribbentrop, Goebbels, Göring, Himmler és még sokan mások. A harmadikon Roosevelt, Churchill és még „néhányan”. Persze, ne feledkezzek meg a mentálisan nagyon beteg és félművelt kocsmai „filozófusról” sem, magáról Leninről, aki mind azt kiötlötte, elindította, amit Sztálin megvalósított.
Még Trockijt is utolérte a balta. Addig nem nyugodott. Hogy minderről hogyan vélekedne Marx, az eszmei úttörő, sejtelmem se nincs? De hogy nem így képzelte el a szabadabb és jobb emberi társadalmat, az szinte biztos. Tudom, hogy a történelem kerekét visszaforgatni nem lehet és nem is szabad, de ha valaki meg szeretné érteni annak törvényszerűségeit, bizony nem árt, ha maga is átszenvedi ezt a könyvet.
Két fontos mozzanatra hívnám fel a figyelmet, melyeket nem e könyv szerzője fejez ki konkrétan, csak munkájával alátámaszt, de azt rendkívüli módon és izgalmasan teszi.
Az elsőt Fromm jegyezte meg és az valahogy így hangzik: nem az a baj, hogy a történelemben léteztek Hitlerek, Sztálinok, Himmlerek és Jezsovok…, hanem az, hogy az ilyenek ma is köztünk élnek és szaladgálnak, várva a kellő történelmi pillanatra, hogy megismételjék, esetleg bevégezzék a mentoraik által elkezdett munkát, folyamatot.
A második intelem magától Szolzsenyicintől ered, aki Sztálin legnagyobb bűnének nem a több tízmillió ártatlan emberi élet elpusztítását rója fel, hanem az életben maradt emberek lelkivilágának teljes és generációkon átívelő szétrombolását. Amiből szinte lehetetlen fel- és kigyógyulni.
Jó olvasást kívánok az erősebb idegrendszerrel rendelkezőknek. Talán még nem késő.
A rikkancs ismét jelenti (48.)
Kommentek
Helyesen írva Poszkrjobisev...még ha egy kimondhatatlanul nehéz névről is van szó, fontos, mert ő volt sokszor az a személy, aki legközelebb volt a Cárhoz.
Kedves Feri!
Bár nem tudom pontosan mikor olvastad el, de valószínűleg én győztem. A könyvet hetekkel ezelőtt kiolvastam, ahogyan a Sztálinról magyarul megjelent általam ismert össze könyvet már jóval korábban: Deutscher, Mikeln, Radzinszkij, Tuckler, Kun Miklós (aki Kun Béla unokája!), Lukács György, sőt még az elképesztően elfogult pártos bolsevik Karsai könyvét is. Ehhez jön még a magától értetődő Szolzsenyicin (ami nálunk a Pokol tornácán címmel jelent meg), sőt a Gulag története Anne Applebaumtól. Szóval magam is képben vagyok a gonoszt illetően. De tényleg nehéz letenni ezt a könyvet, talán ez a legjobb ezek közül.
Üdvözöllek és azt hiszem nagyon igaza van Édesanyádnak. Legalábbis e könyvekkel kapcsolatban.
András
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ózdon az állapotok rosszabbak, mint Bergamóban tavaly tavasszal?
Egész Közép- és Kelet-Európa tovább szigorít, csak Magyarország nem, noha igen súlyosan érinti a koronaválság. A >
Valami bűzlik Ausztriában
Már látszik, hogy nem csupán a szélsőjobbos FPÖ, hanem a nagyobbik kormánypárt is erősen hajlik a >
Kinek kell európai diplomácia
Navalnij ügye is jól mutatta, hogy szavakban nincs hiány, az ellenzéki vezető bebörtönzését egyöntetűen elítélték a >
„Miért veszített Donald Trump”
Ezzel a címmel közölte a CNN vezető elemzője, David Axelrod elemzését, amelyet igen sok amerikai orgánum >
Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson
Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >
Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot
Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >
Putyin mint kockázat
A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >
Trump és a kisördög
A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >
Pánikreakció
A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >
Válságos idők Oroszországban
Az ország nehéz helyzet előtt áll. A következő két-három hétben fog eldőlni, hogy a járvány milyen >
Amerikai szoci
Amerika még mindig nagyon jó munka- és életlehetőségeket kínál, ám mostanra jórészt kimerítette a csupán az >
A német elbizonytalanodás
Ami már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista >