2019. november 15. péntek
Ma Albert, Lipót névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Simon Sebag Montefiore: A Vörös Cár udvara

A rikkancs ismét jelenti (47.)

Sztálin

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (47.)
A grúziai szörnyeteg (modigio illusztrációja)

Amikor értesültem e könyv létezéséről, már kezdetem félni. Amikor megvettem már rettegtem. Hazavittem és letettem az asztalomra. Távolról nézegettem, kerülgettem napokon át, de nem nyúltam hozzá. Méregettük egymást. A könyv engem én a könyvet. Végül amikor rávetettem magam a könyvre, már késő volt. Addig nem hagyott nyugton, amíg az utolsó betűig át nem nyálaztam. Csak pár napot és éjszakát viaskodtam a majdnem nyolcszáz oldallal.

Nagyon régen mondta már édesanyám, hogy megárt egyszer az a sok könyv, amit elolvasok, és lehet a végén még neki lesz igaza. Ezt éreztem e könyv befejezése után is. Kell nekem mind azt tudnom, ami valamikor valahol megtörtént? Ahogyan megtörtént? Megtörténhetett?

Anno Szolzsenyicin A Gulag szigetcsoport című kolosszális munkájában, amit még a nyolcvanas évek legelején szenvedtem át, megírt mindent, ami fontos. Majd rátett még néhány lapáttal Az első körben című regényében. Majd jött Miloš Mikeln szlovén szerző zseniális portréja Sztálinról, amikor már azt gondoltam naivan, mindent tudok. Hab a tortán Erich Fromm A rombolás anatómiája című remekműve, ahol szintén találkozunk a XX. század legnagyobb hóhérainak aprólékos jellemrajzával, közöttük a mindenható Sztálinéval is.

Tehát, ilyen előkészületek birtokában fogtam a könyv tanulmányozásához. Az olvasás szó itt nem is lehet megfelelő, mert nem fejezi ki a hozzáállás lényegét. Bele- és alámerültem. Most meg nem tudok a hatása alól kikecmeregni. Hiába a körülöttem zajló hangos cirkusz. Legyen az, az Inter-Barcelona életre-halálra, negyven akárhány tévéadó helyszíni közvetítése, és magának a focinak gyerekkori szeretete. Előttem az éppen aktuális Kirov, Kaganovics, Mikojan, Berija, Hruscsov, Tuhacsevszkij, Buharin, Szvetlana, Poszkrebisev, Abakumov, Zsdanov, Molotov, Zsukov, Jagoda, Szergo, Jezsov, Dimitrov, Gyilasz, Tito, Rákosi és a többiek, a milliók és milliók, az ártatlanok, a szenvedők. Az utódok, az unokák, dédunokák. A másik oldalon Hitler, Ribbentrop, Goebbels, Göring, Himmler és még sokan mások. A harmadikon Roosevelt, Churchill és még „néhányan”. Persze, ne feledkezzek meg a mentálisan nagyon beteg és félművelt kocsmai „filozófusról” sem, magáról Leninről, aki mind azt kiötlötte, elindította, amit Sztálin megvalósított.

Még Trockijt is utolérte a balta. Addig nem nyugodott. Hogy minderről hogyan vélekedne Marx, az eszmei úttörő, sejtelmem se nincs? De hogy nem így képzelte el a szabadabb és jobb emberi társadalmat, az szinte biztos. Tudom, hogy a történelem kerekét visszaforgatni nem lehet és nem is szabad, de ha valaki meg szeretné érteni annak törvényszerűségeit, bizony nem árt, ha maga is átszenvedi ezt a könyvet.

Két fontos mozzanatra hívnám fel a figyelmet, melyeket nem e könyv szerzője fejez ki konkrétan, csak munkájával alátámaszt, de azt rendkívüli módon és izgalmasan teszi.

Az elsőt Fromm jegyezte meg és az valahogy így hangzik: nem az a baj, hogy a történelemben léteztek Hitlerek, Sztálinok, Himmlerek és Jezsovok…, hanem az, hogy az ilyenek ma is köztünk élnek és szaladgálnak, várva a kellő történelmi pillanatra, hogy megismételjék, esetleg bevégezzék a mentoraik által elkezdett munkát, folyamatot.

A második intelem magától Szolzsenyicintől ered, aki Sztálin legnagyobb bűnének nem a több tízmillió ártatlan emberi élet elpusztítását rója fel, hanem az életben maradt emberek lelkivilágának teljes és generációkon átívelő szétrombolását. Amiből szinte lehetetlen fel- és kigyógyulni.

Jó olvasást kívánok az erősebb idegrendszerrel rendelkezőknek. Talán még nem késő.

A rikkancs ismét jelenti (48.)

2010. április 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2010. május 4. 11:45:34

Helyesen írva Poszkrjobisev...még ha egy kimondhatatlanul nehéz névről is van szó, fontos, mert ő volt sokszor az a személy, aki legközelebb volt a Cárhoz.

Kedves Feri!
Bár nem tudom pontosan mikor olvastad el, de valószínűleg én győztem. A könyvet hetekkel ezelőtt kiolvastam, ahogyan a Sztálinról magyarul megjelent általam ismert össze könyvet már jóval korábban: Deutscher, Mikeln, Radzinszkij, Tuckler, Kun Miklós (aki Kun Béla unokája!), Lukács György, sőt még az elképesztően elfogult pártos bolsevik Karsai könyvét is. Ehhez jön még a magától értetődő Szolzsenyicin (ami nálunk a Pokol tornácán címmel jelent meg), sőt a Gulag története Anne Applebaumtól. Szóval magam is képben vagyok a gonoszt illetően. De tényleg nehéz letenni ezt a könyvet, talán ez a legjobb ezek közül.
Üdvözöllek és azt hiszem nagyon igaza van Édesanyádnak. Legalábbis e könyvekkel kapcsolatban.
András

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább