2021. április 23. péntek
Ma Béla, Adalbert névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Bencsik Orsolya kapta az idei Sziveri János-díjat

Meztelen honleány – a babérbokor mögött

(laudáció akciós áron)

Balázs Attila
Balázs Attila
Meztelen honleány – a babérbokor mögött
Bencsik Orsolya

Bencsik Orsolya Topolyán született 1985-ben. Hinnünk kell neki: kopaszon. (Hiszünk is, nem messze van ide Topolya…) Egy nyúl-anya és egy ló-apa utódjaként. Kertjükben sok krizantém volt és büdöske, mert nagymamája nem is ültetett mást. Igaz, néha volt paradicsomuk, amikor a nagyapja, aki valójában egy elfuserált női zongorista, úgy akarta. És akkor az édesanyja is locsolta a háztájit. A Micu nevű fekete macska meg – a dédanya lelkével őbenne – paradicsom-ajnározás közben lecsente az ételt az asztalról. Eleinte B. O. azt képzelte, például az is lehet, hogy ő, B. O. ette meg a tíz deka sajtot, csak nem emlékszik rá. Ám egy szép napon, amikor esett az eső, megpillantotta az árulkodó nyomokat. És onnantól fogva tudta, ezeket a jeleket nem csak bele akarta látni a világba.

Nos, S. Kierkegaard dán filozófus, aki már ugyancsak sok rosszat tett e jó öreg világgal, írta feneketlen kétségbeesésében – mert oly cefetül (mondd ezt dánul!) messze van isten, meg az Úr boldogsága –, írta volt: alkatában az az aránytalan, hogy mellső lábai túlságosan rövidek. Egészen rövidek, mint az új-hollandiai nyúlnak, hátsó lábai viszont végtelenül hosszúak. Általában egész nyugodtan ül, de ha egyszer megmozdul, akkor az egy szörnyű ugrás lesz mindazok rémületére, akikkel a család és a barátság gyengéd szálai kötik össze.

És most ez éppen hogy van Topolyán, a topolyai nyúllal, talán  nem is fontos. (Gion Nándor mesélte, hogy Szenttamáson összeveszett mindenkivel.)

Szerzőnk, aki a lírai szektorban kékítőt old az én vizében, prózájában is mindenfelé magával cipeli, mint fásulásnak ellenállni próbáló, dromedár torzsa-keresztet, ezt a kierkegaard-i átkot. Ausztráliába, mondjuk. (Amelyet ugyancsak érdekes állatvilággal népesített be az Úr, akárha tudatmódosult állapotában történt volna – szeretjük ezt mondani.) És akkor ennek a pszeudo-nagypapának talán jobb is, ha maradék ondóját az ausztrál homok szívja be – kenguruk ugrálnak rajta enyhe, ám vad tanácstalansággal –, sokkal kúlabb, mintsem a halált várná egy róla megfeledkezett óriás virág-nagymama mellett.

Aki büdöske illatát terjeszti. (?)

És Topolyán mégiscsak?

És akkor ez egzisztenciális vagy irodalmi kérdés? Vagy mindkettő? (A szónak nem anyagi, pengő pezetta értelmében.) A megválaszolatlanság maradjon izgató motívum. Megnyugtató, hogy nincs egyedül. De jól kimagaslik.

Bencsik Orsolya. Aki több helyütt is a maga O-történetét írja.

És hogy kinek van hihetetlenebb családsztorija? Nehéz megítélni. Siker mindenképp, hogy egyszer egy ismerősének, akivel B. O. ebben a kategóriában versengett, annak arcára valami furcsa, delejes mosoly ült ki. Becsukta szemét, hajfürtjei pedig valami láthatatlan légáram hatására fodrozódni kezdtek.

Van ennél szebb és értelmesebb?

És akkor most a hangos könyvreklám. Nem vagyunk a média közepén. In medias res. Reklámunkat eldurranthatjuk. Performansza szerint a művésznő most kilép elénk. Akció!

Oh, igen, kedves olvasó, akció van! Oh, igen! Csak Önöknek és csak most: B. O. remek történetei a nyúlfarkak (pszeudo)műfajából. Meg egyebek is kaphatók még itt csakugyan jutányos áron. Hajoljanak közelebb, szagolgassák csak meg. Forgassák csak a szemüket. Vitorlázzanak csak a fülükkel. Kóstoljanak bele, rágcsálják meg egy picit a kötet sarkát. Hurcolják be a fészkükbe, s töltsenek vele kellemes, borzongató és döbbenetes, mindenképp emlékezetes perceket. Megéri, biztosan. B. O. nem ismer félelmet, ódzkodást; mindent megmutat, közben megnevettet vagy megfintorgat erősen görbített, groteszk és abszurd-realista világában. De, oh, egek, hagyjuk e patinás-szklerotikus, szégyenlős terminusokat! Találjunk új szavakat B. O. csupaszon vinnyogó univerzumához. Közben Orsolya könnyedén elővarázsolja a maga kalapjából a zongorát, a birsalmát, a ribiszkét. Ama honleányt, a sörivó fiatal nőt, meg a novinarkát is. Mutat kutyatejet és disznófarkat a konyhaablakon át. Halmokat, vaktérképeket és vaktöltényeket.

De, oooooh, a legszebb, legmegrázóbb, legmaradandóbb sérülést okozó kép: a még gőzölgő disznószívre telepedő-nyalakodó szitakötő-nagymami. Szitakötőnyelven szólva is állatjó.

Nyílt sisakkal, bátran, egyben megrendülten az egész dandár figyelmébe ajánlja, akár mint „költészetet”:

Nyúlszív őrmester.

Sziveri János pedig csendben széttolja a felhőket a csinnadrattára, s kinéz mögülük. Látja, polip szuszog Kolozsvárott, lejjebb szelídítenek, mindenféle történik itt meg ott. Kutatnak utána. Nem utolsósorban B. O. akciózik. Hát remek, megy ez. Ugyanakkor míg még vannak álmodni tudó, azzal együtt pimasz, ripők, mások idegeire menő, kerékvágásból kizökkentő, olvasóikat morzsolgató, ugyanakkor a tollal remekül bánó, szemtelen emberek a világon, nincs veszve semmi. Márpedig úgy tűnik, a Szent Alkotás és Gondolkodás szemszögéből a magát is könyörtelenül megmutató szemtelenség nem csupán irodalmi – tisztában akarunk lenni vele, vagy sem –, de filozófiai kategória. Ám mi a fasznak örökké filozofálni?

Ó, inkább a ribiszke.

***

Bencsik Orsolya 1985-ben született Topolyán, ahol jelenleg is él. Első, vegyes műfajú Kékítőt old az én vizében (2009, Forum, Újvidék) című kötetéért Sínkó Ervin-díjban részesült. A Symposion folyóirat egyik szerkesztője. Ez a második kötete, melyet a JAK és a Prae.hu mellett az újvidéki Forum Kiadó is jegyez.

Bencsik Orsolya Akció van! című, második kötete alapvetően a család témája mentén szerveződik: az utóbbi években divatossá vált családnarratíva lehetőségeire és későbbi érvényességére kérdez rá, miközben, azzal együtt, hogy szem előtt tartja a hagyományt, megpróbál új irányokba elindulni. Voltaképp utaztató novellákról van szó, melyekben a szereplők különböző terekben próbálják megtalálni önmagukat, identitásukat, illetve otthonosságukat és normalitásukat. A családi és a történelmi traumák szándékolt kibeszélése mellett – egyrészt a nosztalgia, másrészt pedig a felfedezés, a rácsodálkozás és rádöbbenés finom és kevésbé finom szálaira bukkanunk a novellákban. Az elbeszélések földrajzi tájai a Vajdaság (a bácskai táj és a vidék, a falusi közösség), Magyarország és a „nagyvilág" távoli pontjai. Ebben a világban pedig bizonyos nagyapák nyulak, akiknek szíve muslincaízű.

Forrás: Moly

***

Részlet a könyvből: Akció van

2014. április 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbánnak egyre nehezebb az egyensúlymutatvány a nagyhatalmak között

Oroszország továbbra veszedelmesen arrogáns, posztgyarmatosító alapállásból lép fel egykori szövetségesei ellen, noha azok közül jó pár >

Tovább

Korrupció-gyanúk sem változtatnak a 75 éves Halbrohr Tamás hitén

Habár több évtizedes szolgálatai után partvonalra kényszerítette a hivatalos szerbiai zsidó vezetés, a szabadkai közösség emblematikus >

Tovább

A leggyávább bátor ember

„Demokratának lenni mindenekelőtt azt jelenti, hogy nem félni…” Amikor Bibó ezt a közhelyszerűen, ám rendre hiányosan >

Tovább

Mit akar Oroszország a Nyugat-Balkánon?

Oroszország meg akarja gátolni a nyugat-balkáni országok uniós csatlakozását, ezért növeli befolyását a térségben. Olyan szereplőket >

Tovább

Merkel már bekeményítene?

Magyarországra utalva a német kancellár kijelentette: nem tartja helyénvalónak, hogy egyes államok az uniós gyógyszerfelügyelet jóváhagyása >

Tovább

Élet-halál veszélyhelyzetben

Szerény véleményünk szerint Magyarországon a veszélyhelyzet jóval a koronavírus világjárvány előtt kezdődött, egész pontosan azon a >

Tovább

Uniós törvény a sajtószabadságról?

Thierry Breton az EP Kulturális és Oktatási Bizottságában beszélt, kiemelve, hogy aggasztó jelenségeket tapasztalni a média >

Tovább

„Rudiban volt minden reménysége…”

„Soha nem fogom megtudni, hogy mi történt a fiammal Koszovóban. Néha úgy vagyok vele, hogy már >

Tovább

De aztán ne kímélje a láncos kutyát!

Szinte biztos vagyok abban, hogy e remekbe szabott, igényes produkciót követően a Magyar Nemzetnek nevezett Szabad >

Tovább

Az unió emberelje meg magát sajtószabadság ügyében!

Financial Times: Tegyen az eddiginél sokkal többet a független sajtóért, annál is inkább, mert média szabadsága >

Tovább

A pánik jelei

Azt gondolom, hogy sokkal többet tudnak a közvélemény állapotáról, mint amennyit mi tudunk, és ez ijesztheti >

Tovább

Ritka menekültbarát döntést hozott a szerb alkotmánybíróság

Elmarasztalta ugyanis a rendőrséget, miután az négy éve egy helyi bíró döntése ellenére sem indította meg >

Tovább