Ma Bódog, Félix névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Bencsik Orsolya kapta az idei Sziveri János-díjat
Meztelen honleány – a babérbokor mögött
(laudáció akciós áron)
Balázs Attila
Bencsik Orsolya Topolyán született 1985-ben. Hinnünk kell neki: kopaszon. (Hiszünk is, nem messze van ide Topolya…) Egy nyúl-anya és egy ló-apa utódjaként. Kertjükben sok krizantém volt és büdöske, mert nagymamája nem is ültetett mást. Igaz, néha volt paradicsomuk, amikor a nagyapja, aki valójában egy elfuserált női zongorista, úgy akarta. És akkor az édesanyja is locsolta a háztájit. A Micu nevű fekete macska meg – a dédanya lelkével őbenne – paradicsom-ajnározás közben lecsente az ételt az asztalról. Eleinte B. O. azt képzelte, például az is lehet, hogy ő, B. O. ette meg a tíz deka sajtot, csak nem emlékszik rá. Ám egy szép napon, amikor esett az eső, megpillantotta az árulkodó nyomokat. És onnantól fogva tudta, ezeket a jeleket nem csak bele akarta látni a világba.
Nos, S. Kierkegaard dán filozófus, aki már ugyancsak sok rosszat tett e jó öreg világgal, írta feneketlen kétségbeesésében – mert oly cefetül (mondd ezt dánul!) messze van isten, meg az Úr boldogsága –, írta volt: alkatában az az aránytalan, hogy mellső lábai túlságosan rövidek. Egészen rövidek, mint az új-hollandiai nyúlnak, hátsó lábai viszont végtelenül hosszúak. Általában egész nyugodtan ül, de ha egyszer megmozdul, akkor az egy szörnyű ugrás lesz mindazok rémületére, akikkel a család és a barátság gyengéd szálai kötik össze.
És most ez éppen hogy van Topolyán, a topolyai nyúllal, talán nem is fontos. (Gion Nándor mesélte, hogy Szenttamáson összeveszett mindenkivel.)
Szerzőnk, aki a lírai szektorban kékítőt old az én vizében, prózájában is mindenfelé magával cipeli, mint fásulásnak ellenállni próbáló, dromedár torzsa-keresztet, ezt a kierkegaard-i átkot. Ausztráliába, mondjuk. (Amelyet ugyancsak érdekes állatvilággal népesített be az Úr, akárha tudatmódosult állapotában történt volna – szeretjük ezt mondani.) És akkor ennek a pszeudo-nagypapának talán jobb is, ha maradék ondóját az ausztrál homok szívja be – kenguruk ugrálnak rajta enyhe, ám vad tanácstalansággal –, sokkal kúlabb, mintsem a halált várná egy róla megfeledkezett óriás virág-nagymama mellett.
Aki büdöske illatát terjeszti. (?)
És Topolyán mégiscsak?
És akkor ez egzisztenciális vagy irodalmi kérdés? Vagy mindkettő? (A szónak nem anyagi, pengő pezetta értelmében.) A megválaszolatlanság maradjon izgató motívum. Megnyugtató, hogy nincs egyedül. De jól kimagaslik.
Bencsik Orsolya. Aki több helyütt is a maga O-történetét írja.
És hogy kinek van hihetetlenebb családsztorija? Nehéz megítélni. Siker mindenképp, hogy egyszer egy ismerősének, akivel B. O. ebben a kategóriában versengett, annak arcára valami furcsa, delejes mosoly ült ki. Becsukta szemét, hajfürtjei pedig valami láthatatlan légáram hatására fodrozódni kezdtek.
Van ennél szebb és értelmesebb?
És akkor most a hangos könyvreklám. Nem vagyunk a média közepén. In medias res. Reklámunkat eldurranthatjuk. Performansza szerint a művésznő most kilép elénk. Akció!
Oh, igen, kedves olvasó, akció van! Oh, igen! Csak Önöknek és csak most: B. O. remek történetei a nyúlfarkak (pszeudo)műfajából. Meg egyebek is kaphatók még itt csakugyan jutányos áron. Hajoljanak közelebb, szagolgassák csak meg. Forgassák csak a szemüket. Vitorlázzanak csak a fülükkel. Kóstoljanak bele, rágcsálják meg egy picit a kötet sarkát. Hurcolják be a fészkükbe, s töltsenek vele kellemes, borzongató és döbbenetes, mindenképp emlékezetes perceket. Megéri, biztosan. B. O. nem ismer félelmet, ódzkodást; mindent megmutat, közben megnevettet vagy megfintorgat erősen görbített, groteszk és abszurd-realista világában. De, oh, egek, hagyjuk e patinás-szklerotikus, szégyenlős terminusokat! Találjunk új szavakat B. O. csupaszon vinnyogó univerzumához. Közben Orsolya könnyedén elővarázsolja a maga kalapjából a zongorát, a birsalmát, a ribiszkét. Ama honleányt, a sörivó fiatal nőt, meg a novinarkát is. Mutat kutyatejet és disznófarkat a konyhaablakon át. Halmokat, vaktérképeket és vaktöltényeket.
De, oooooh, a legszebb, legmegrázóbb, legmaradandóbb sérülést okozó kép: a még gőzölgő disznószívre telepedő-nyalakodó szitakötő-nagymami. Szitakötőnyelven szólva is állatjó.
Nyílt sisakkal, bátran, egyben megrendülten az egész dandár figyelmébe ajánlja, akár mint „költészetet”:
Nyúlszív őrmester.
Sziveri János pedig csendben széttolja a felhőket a csinnadrattára, s kinéz mögülük. Látja, polip szuszog Kolozsvárott, lejjebb szelídítenek, mindenféle történik itt meg ott. Kutatnak utána. Nem utolsósorban B. O. akciózik. Hát remek, megy ez. Ugyanakkor míg még vannak álmodni tudó, azzal együtt pimasz, ripők, mások idegeire menő, kerékvágásból kizökkentő, olvasóikat morzsolgató, ugyanakkor a tollal remekül bánó, szemtelen emberek a világon, nincs veszve semmi. Márpedig úgy tűnik, a Szent Alkotás és Gondolkodás szemszögéből a magát is könyörtelenül megmutató szemtelenség nem csupán irodalmi – tisztában akarunk lenni vele, vagy sem –, de filozófiai kategória. Ám mi a fasznak örökké filozofálni?
Ó, inkább a ribiszke.
***
Bencsik Orsolya 1985-ben született Topolyán, ahol jelenleg is él. Első, vegyes műfajú Kékítőt old az én vizében (2009, Forum, Újvidék) című kötetéért Sínkó Ervin-díjban részesült. A Symposion folyóirat egyik szerkesztője. Ez a második kötete, melyet a JAK és a Prae.hu mellett az újvidéki Forum Kiadó is jegyez.
Bencsik Orsolya Akció van! című, második kötete alapvetően a család témája mentén szerveződik: az utóbbi években divatossá vált családnarratíva lehetőségeire és későbbi érvényességére kérdez rá, miközben, azzal együtt, hogy szem előtt tartja a hagyományt, megpróbál új irányokba elindulni. Voltaképp utaztató novellákról van szó, melyekben a szereplők különböző terekben próbálják megtalálni önmagukat, identitásukat, illetve otthonosságukat és normalitásukat. A családi és a történelmi traumák szándékolt kibeszélése mellett – egyrészt a nosztalgia, másrészt pedig a felfedezés, a rácsodálkozás és rádöbbenés finom és kevésbé finom szálaira bukkanunk a novellákban. Az elbeszélések földrajzi tájai a Vajdaság (a bácskai táj és a vidék, a falusi közösség), Magyarország és a „nagyvilág" távoli pontjai. Ebben a világban pedig bizonyos nagyapák nyulak, akiknek szíve muslincaízű.
Forrás: Moly
***
Részlet a könyvből: Akció van
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nem azért, hogy Orbánt éljenezzék? Az EU láthatóan felfüggesztette a Magyarországgal kapcsolatos ügyeket
Az EU Bizottsága gyakorlatilag leállította a Magyarországgal kapcsolatos dossziékkal ügyében a döntések meghozatalát - írta az >
Miért fog összeomlani az EU?
Az EU végét jósolja a Süddeutsche Zeitung brüsszeli tudósítója arra az esetre, ha 2027-ben a jobboldal >
Szerbiában a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulása senkit nem érdekel
Az újvidéki Mária Neve-templom egyik északi oldalsó bejáratának 2026. január 8-án éjszaka történt felgyújtása különös élességgel >
Ezek a mostani iráni tiltakozások mások, mint az eddigiek
Ishaan Tharoor elképzelhetőnek tartja a Washington Postban, hogy hamarosan megbukik az iráni teokrácia, mert mostani tiltakozások >
Az őrült bélyeggyűjtő
Trump, az őrült bélyeggyűjtő, mindennel rendelkezik, amit csak akarhatna – kivéve annak képességét, hogy értékelje mindezt, >
A magyarok belefáradtak Orbánba, Putyin barátja ideges és teszi az előkészületeket a választásra
Most éppen azt dobta be, hogy Trump Budapestre készül, ami nagy hátszelet jelentene a jelentős nyomás >
Mindez egy sci-fi regényre emlékeztet
A „békepárti” Trumpnak fáj a foga Kanadára. Miután december 25-én különmegbízottat nevezett ki a Grönlanddal kapcsolatos >
Economist: A koszovói választások azt mutatják, hogy a demokrácia ott szolidan működik
Mind Koszovó, mind Szerbia az Európai Unióhoz kíván csatlakozni. Több uniós tagállam politikusai azonban azt mondják, >
Jog, morál és egyéb apróságok
Sok baj okozója lehet, ha egy ország életében épp az aktuálisan legfontos kérdésben hiányzik a közös >
Trump megtanítja a világot félni Amerikától
Fareed Zakaria ítéli így meg a Washington Postban, ám ily módon eljátssza az évtizedek alatt megszerzett >
Maduro Minneapolisban
Egy nagy hazudozó egy másik nagy hazugság elemévé válik. Ez lehet költői, de nem igazságos. Ha >
TEMPLOM (FEL)GYÚJTÁS
A VMSZ rendre azt üzeni, hogy a nemzeti alapú jogsértéseknek nincs hatásuk a magyar–szerb kapcsolatokra. Másképpen >