2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Napi ajánló

Kis va(j)dmagyar 2.

Kis va(j)dmagyar 2.
Bencsik Orsolya Tolnai Ottóval

„Ha az ember vékony, szőke nő, könnyebben elviselik, ez a mama véleménye volt.” Bencsik Orsolya (műút):

A mama kétségbeesett, merész és vonzó (?) asszony. 2014. január 10-én bevett 12 Rivotrilt, és leesett a székről. A tata körülötte matatott, és egy törött nyelű partvissal söprögette a sötét, szinte fekete parkettről a morzsákat. Ebédidő volt, csirkepaprikás, fejes saláta, a mama kedvence. „Nem létezik, hogy nem tudsz rendesen enni”, ezt a tata mondta. A mama látta, ahogy mellette a morzsák belefordulnak a parketták közti mély, mocskos résbe (résekbe). „Nehéz lesz kipiszkálni onnan”, ezt akarta mondani, de a tata nem engedte, hogy használjon szavakat. Csak annak szabad beszélni, akinek reménykedni is szabad, és viszont. A nagy, erős marokban szinte eltűnt a vékony nyél, a mama (nem vékony, nem szőke nő) attól félt, mi lesz, ha a tata egyszer csak összeroppantja. A fehér abrosz (anyám vette a piacon) beitta a paprikás lét, kis foltok keletkeztek, körbepöttyözték a mama tányérját (fodros szélű, fehér, porcelán).

A mama még testesebbnek tűnt, pedig nyolcvanöt éves korára eléggé lefogyott. Mintha felpüffedt volna a hasa, a melle meg (két fonnyadt, bánatos körte) erre az óriási hasra folyt. A tata a partvisfejjel szakszerűen dolgozott. Nem érintette a testet, csak körbesöpörte, a morzsák a mama rövidre nyírt hajába, virágos ruhájára, paprikás ujjára tapadtak, de a parketták közti mély, mocskos rések is feltöltődtek. Apám csak később jött, amikor a tata, mint aki jól végezte a dolgát, már a széken ült.

2014. január 20-án jelentette be a tata, hogy újranősül. A fiatalasszony takaros volt, friss, üde szépség, ott dolgozott, ahonnan, mióta a mama nem főzött, a tata rendelte az ebédet. (Az ablakon keresztül vette át.) Apám azt mondja, hogy a családom női ága hajlamos az öngyilkosságra. A mama anyja például felkötötte magát, az első unokatestvére kékkövet ivott, amikor már nem tudta takargatni a hasát, anyám kereszttestvére pedig a vonat elé vetette magát. A sógorom abban reménykedik, hogy anyám is hasonlóan ér majd véget, ebben, gondolom, minden eszközzel a segítségére lenne. Erről nem beszélünk, pedig az egész család számára nyilvánvaló, anyámra, akárcsak a nővérére, nyugtató-túladagolás vár. A nővérem halálra éhezteti majd magát, az unokatestvéreim meg hajszárítót ejtenek a fürdővizükbe. Nekem egy sütő (Karancs 3T) jut, ebbe dugom a fejem, de előtte ünneplőbe öltözöm.

Ha az ember vékony, szőke nő, könnyebben elviselik, ez a mama véleménye volt. 1947-ben az első vőlegénye az oltárnál hagyta ott. 1951-ben ismerkedett meg a tatával, egy volt a munkahelyük. Apám két évre rá született. A mama a virágos ruháját még a központi Nadjaruhazban vette, szerintem azt akarta, hogy a tata majd ebben temesse el, de anyám nem engedte. „Ilyen piszkosban mégsem lehet.” A fekete pongyolát én örököltem, de a többi ruhát az új asszony kapta. Ebben a pongyolában mászkálok a lakásban (ez már Magyarország), a széles övvel masnit kötök a derekamra. Ha felcsönget az alsó szomszéd, azt lesi, a középen egymásra hajtott anyagból kibuggyan-e a mellem.

A tatának jó nyugdíja van, 35 ezer dinár, ez nem kevés. Anyám a Skype-on mondja, „Beültetett közénk egy idegent”. A tata új felesége a mama székén ül, kezében a kés, a kanál, a villa szépen áll. Rengeteget morzsál, igaz, tömi is magába a kenyeret, a tata meg nem söpröget. „Mindent ellep majd a morzsa”, ezt mondja apám a szívében, a mama nem létező tekintete (tragikus, határozott, abszolút igaz?) meg kijavítja, „Feltölt”.

2014. március 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább