2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Válasz Bogner István levelére

Nem ejtettem könnyet a ma­gyarságért - Ez csak a darvadozáson kívül egyéb­re képtelen magyar urak szokása

Saffer Pál

Elvolvastam Bogner István a szerkesztőség­hez címzett, a tájékozatlan olvasónak szánt, és látszólag velem foglalkozó levelét a Napló októ­ber 17-í számában. Megértem, hogy a fiú érzé­keny apja emlékére, bár nem hiszem, hogy mások gyalázásával azt meg lehetne szépíteni.

Én nem szeretek ilyen eszközökkel élni, ezért csak tisztázni szeretnék néhány zavaros fogalmat, amelyek az írásból következtetve, a levélíró fejében uralkodnak.

– Ami a Naplóban való „szerepeltetésemet” illeti, majd megmondja a szerkesztőség, ha akarja, hogy miért kértek fel közreműködésre. Bogner István „felháborodásából” pedig csak azt lehet kiolvasni, hogy a maga és a hozzá hasonlók lapjának tartja a Naplót, és ezen a címen minden másként gondolkozó kizárását követeli. A történelem folyamán már találkoz­tunk néhányszor hasonló sajtószabadság-felfo­gással, de az soha semmi jót nem hozott.

Egyébként a Napló címoldalán az áll, hogy „szabadelvű hetilap”, ha érti, miről van szó…

Bogner István azon kedélyeskedik, hogy mikor írtam Saffernak és mikor Schaffernak a nevem. Az ő édesapja idejében ezt a nemes szórakozást névelemzésnek hívták, és ennek alapján emberi egzisztenciák törtek derékba. De mivel a levélíró szereti az ilyesmit, szaporítha­tom egy csemegével a gyűjteményét: Sándor jugoszláv király törvénye alapján – aki szintén szerette a névelemzést -, minden személyi ok­mányom Safer Pavle névre szól. Képzelje, miféle ember lehet az, aki nem is kettő –, de három­féléképpen írja a nevét. Ha szorgalmasan to­vább elemezget, esetleg még azt is kiderítheti, hogy én tulajdonképpen Carlos vagyok, a hír­hedt terrorista.

A továbbiakban arról értesít, hogy nem tart úriembernek, és velem kapcsolatban csak szokványosán használja az úr jelzőt. Tőlem nyu­godtan el is hagyhatja. Sem az úr, sem az elvtárs jelzőre nem tartottam soha igényt. Igyekeztem egyszerűen ember lenni a környezetem szemé­ben.

A levélíró ironikus hangon beszél az 1941-es szabadkai búzagyújtogatási akcióról.

Azt az akciót a Jugoszláv Kommunista Párt vezette antifasiszta mozgalom parancsára és szervezésében hajtottuk végre, tehát része volt a szabadságszerető világ fasizmus-ellenes háború­jának. Ezt elolvashatja a szabadkai krónikákban. Azt is, hogy ezért a vakmerő ellenállási tettért két fiatal ember az életével fizetett.

Ami engem illet, valóban büszke vagyok ar­ra, hogy részt vehettem ebben az akcióban, és meggyőződésem, hogy ezzel és akkor a Hitler igájába hajtott, megbecstelenített és megalázott magyar nép becsületét is védtük. Annak a ma­gyar népnek a becsületét, amelyet Bogner Jó­zsef háborús bűnös, a levélíró apja, és a hozzá hasonlók taszítottak a szerencsétlenségbe.

Ha Bogner István mindezt megkérdőjelezi, ennek csak egy magyarázata lehet: fejébe száll­tak a jugoszláv politikai színtéren elterjedő gőzös soviniszta elméletek, és úgy látja, itt az ideje, hogy az apja nyomdokaiba lépjen.

– Ha már a magyarságnál tartunk, a levélíró megkérdőjelezi az erkölcsi jogomat, hogy „könnyeket ejtsek a magyarságért”.

Először is: az, hogy valaki magyar, nem erkölcsi érdem, hanem természetes létformája mindazoknak, akiket az anyjuk magyarul taní­tott beszélni. Ezt nem lehet adni, sem elvenni, se tőlem, se a levélírótól, de még az apjától sem.

Másodszor, én nem ejtettem könnyet a ma­gyarságért. Ez csak a darvadozáson kívül egyéb­re képtelen magyar urak szokása. A magamfajta dolgozik, hogy képességeihez és lehetőségeihez mérten hozzájáruljon népe öntudatának fenn­tartásához. Ezt teszem negyven esztendeje min­denki szeme láttára.

A magyar népnek különben sincs szüksége könnyekre. Most indul az újjászületés felé, re­mélem sikerrel, és én a naplómban erről a reményről írtam. Ezt megérthette volna a levélí­ró, ha gyűlölet nélkül, figyelmesebben olvas.

– Levelében Bogner István a kommunista-gyalázás lehetőségét sem hagyja ki. Ennek érde­kében egy kis szöveghamisítástól sem riad vissza, de ne részletezzük.

Fejtegetésének lényege az, hogy a kommu­nista szabadságharcosok eszményeit, a szabad­ságba, az emberek testvériségébe, a társadalmi igazságba vetett hitüket kiegyenlíti a háború után kialakult sztálinista parancsuralommal. Nem hiszem, hogy ezt véletlenül tette. Ennyire még­sem lehet tudatlan.

Csak azt nem tudom, honnan veszi magának a bátorságot, hogy tőlünk, akik a szabadságért, a társadalmi igazságért az életünket tettük-koc­kára, megvonja a jogot, hogy szabadságról és demokráciáról beszéljünk?

És honnan veszi azt, hogy – hozzá hasonló­an – patkány módra hallgattunk az elmúlt évtizedek alatt? Olvasni kellene Bogner István­nak, de ehhez nem fűlik a foga. Gyalázkodni e nélkül is lehet.

Úgy látszik, valóban sajátosan fogja fel a demokráciát

– Ami a levélíró apjának emlékét illeti, számára jobb lett volna, ha megmaradunk annál a fél mondatnál az 1977-es írásomból (ő idézi, nekem már nincs meg az az írás). De ha már inzisztál, elmondhatom részletesebben is:

Hogy korábban miért utáltuk az apját, való­ban nem tudnám pontosan megmondani. Sutto­gó hírek voltak, amelyekből inkább csak éreztük, hogy valami veszély közeleg Bogner József és környezete felől. Akkor ugyanis még nem tudtuk, milyen a fasizmus a gyakorlatban.

Amikor azonban 1941-ben, a magyarok be­vonulása után személyesen állt elénk Bogner József, és soviniszta arroganciával, gúnyolódva értésünkre adta, hogy szerbeknek, zsidóknak, bunyevácoknak semmi kilátásuk nincs az iskola befejezésére, akkor már tudtuk, miért utáljuk.

Ezért értelmetlen dolog, hogy a levélíró tanárutálattal vádol. Bogner József nekem nem volt igazán tanárom. Tőle csak egyet tanultam meg: azt, hogy az általa és barátai által vezetett uralom alatt nekem és a hozzám hasonlóknak, semmi esélyünk nincs –, nem számítunk em­bernek. Egyszerűbben: nem a tanárokat utálom, hanem a sovinisztákat. Akkor is, ha tanárok, akkor is, ha magyarok.

– A levélíró részletesen elmondja, hogy apja halálának körülményeit csak a háború utá­ni halálos ítéletet közlő újsághírből (Szabad Vajdaság 1945. május 9.) és egy később meg­szerzett halotti levélből ismeri.

Legyek bár cinikus, de mégis azt mondom: szerencsés ember! Ő legalább tudja, hogy mi­kor, és főleg, hogy miért végezték ki az apját. Én ezt sem az apámról, sem az anyámról nem tudom, mert minden ítélet és indoklás nélkül végezték ki őket, valamelyik gázkamrában, más százezrekkel együtt a levélíró apjának elvbará­tai.

– Végül, a halál körülményeinek leírása után következik a mondat, amiért valószínűleg az egész levél íródott:

„… valami itt igen zavaros és kideríthetetlen. Olyan korról van szó, amikor ártatlan emberek százai, talán ezrei tűntek el nyomtalanul.”

Bogner István tehát alkalmasnak látja a pil­lanatot, hogy ezzel a sokat sejtető utalással becsempéssze apja, Bogner József nevét az ár­tatlanul kivégzett magyarok névsorába, és ennek érdekében leszámoljon velem, aki, ha csak egy fél mondat erejéig is, fel mertem lebbenteni a gyilkosokat és áldozatokat kiegyenlítő, mindent gyógyító feledés fátylát.

Szánalmas kísérlet, szánalmas eszközökkel.

Dr. Bogner István: Tisztelt szerkesztőség!

1990. október 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább