Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Tisztelt szerkesztőség!
Lapjuknak kezdettől fogva rendszeres olvasója vágyok, és nagyon meg vagyok vele elégedve. Szeretem írásaikat és bíráló megjegyzéseiket. Ugyanígy tetszik az ÖnNapló c. rovatuk is. Fölháborítónak tartom azonban Saffer Pál szerepeltetését ebben a rovatban.
Saffer Pál vagy Schaffer (ugyanis 1977-ben még Sch-val írta a nevét) visszaemlékezik 1990 szeptemberére, elmélkedik az úr-szolga sémáról, amely megmarad a pluralizmusban is, csakúgy, mint az „úgynevezett kommunizmusban”. Az úr-szolga séma nem párharc, írja Saffer/Schaffer, „hanem civilizációs botorkálás az emberi méltóság világossága felé”. Saffer/Schaffer úr (de ezt az „úr” jelzőt csak szokványos értelemben használom, a szó nemes értelmében nem tartom úriembernek – különösen a volt elvtársakat nem!) egyszer már írt emlékeiről a Magyar Szó 1977. július 17-i számában az Emlékezés egy szabadkai nyárra c. írásában a 8. és a 9. oldalon. Ebben a cikkében visszaemlékezik a szerző az 1941-es nyárra. Akkor civilizációs botorkálása a világosság felé abban nyilvánult meg – ő kérkedett vele –, hogy bejárta a város környékét, jelentette hol van csépeletlen asztag, boltról boltra járva kanócot, benzint és foszforos gyufát szerzett, és azokat szétosztotta (hogy kiknek, nem írja, de nyilván az elvtársaknak, akik szintén civilizáltan botorkáltak az emberi méltóság felé).
Saffer/Schaffer úrnak a Népstadion csupasz betontömege 1990 szeptemberében Rákosi Mátyás kopasz fejét juttatja eszébe – vajon 1941-ben, amikor az SZK(b)P rövid történetét gépelte nem volt-e Rákosi is az elvtársa? Akkor a kommunizmus még nem volt (sőt még 1977-ben sem) Saffer/Schaffer úr számára „úgynevezett”!
Vagy erre már nem emlékszik Saffer/Schaffer úr?
Baj van az emlékekkel! Visszaemlékezik ugyan a szerző az 1941-es első magyar órára, emlékszik még Bogner tanár úrra is, de arra már nem, hogy miért utálták – mert az 1977-es cikkében ezt írta! Nos, ezzel kapcsolatban nem tudok segíteni Saffer/Schaffer úrnak a visszaemlékezésben, csupán szeretném felhívni a figyelmét egy általános erkölcsi szabályra: a halottakról jót vagy semmit! Különösen akkor, ha meg sem tudjuk indokolni, hogy miért utálunk valakit („nem tudom már miért, de már korábbról is utáltunk…”). Márpedig Bogner tanár úr, mellesleg az én édesapám, 1977-ben már halott volt, hogy mikor halt meg, azt pontosan ma sem tudjuk, még kevésbé azt, hogy hol van eltemetve. Csupán két tény ismeretes számomra: 1) A Szabad Vajdaság 1945. május 9-i számában közlik, hogy halálra ítélték „a Szovjetszövetség és a szabadságszerető népek ellen elkövetett rágalmazásokért…” – ez áll az első helyen az ítélet indoklásában, nyilván ez volt a legnagyobb vétke; 2) négy évvel ezelőtt sikerült hozzájutnom egy halotti kivonathoz, ahol viszont a halál dátuma 1945. április 25. Valami itt igen zavaros, és kiderítetlen. Olyan korról van szó, amikor az ártatlan emberek százai, talán ezrei tűntek el nyomtalanul, miközben egyesek civilizáltan (?) botorkáltak „az emberi méltóság világossága felé”, a világosságot az égő búza szolgálta – mintha azok a gazdák lettek volna felelősek a háború kitöréséért, akiknek a búzáját felgyújtották. Sőt megkockáztatom: Hitler sem azért vesztette el a háborút, mert Safferék/Schafferék jóvoltából tán egy vagonnal kevesebb búzát kapott Bácskából.
Visszaemlékezve az 1990-es népstadioni koncertre, megható szavakkal méltatja Saffer/Schaffer az ifjúságot. Igen ám, de Magyarországon a kommunizmusban is „tanár urak” voltak a tanárok, míg nálunk csak „tanár néptársak”. Vajon mit tett Ön, Saffer/Schaffer úr (vagy néptárs) a tanári tekintély megőrzéséért, amikor még 1977-ben is a tanárutálatról ír indoklás nélkül? Igaz, joggal kérdezhetik Önök is, kedves Napló-olvasók és Ön is, Saffer/Schaffer úr, hogy miért hallgattam minderről ilyen sokáig? Nos, megmondom: először csakis azért, amiért hallgatott a többi száz meg száz ártatlanul meghurcolt és eltűnt ember hozzátartozója; másodszor, mert fölháborít az a tény, hogy könnyeket ejt a magyarságért egy olyan ember is, akinek erre semmi erkölcsi joga nincs. Saffer/Schaffer visszaemlékezik „nagy” tetteire 1977-ben, amikor a visszaemlékezés a divat. A Magyar Szó Kommunista című mellékletének a 8. oldalán a „Tito elvtárs 40 esztendeje a párt élén" című írást olvashattuk. Most viszont a demokrácia a divat, haladni kell a korral, ugye, Saffer/Schaffer úr? Csak úgy magamban megkérdezem, fenn tudott volna maradni a kommunizmus, ha valóban annyi demokrata lett volna, ahány volt kommunista most büszkén veregeti újdonsült demokrata mellét? A Naplóban visszaemlékezik Saffer/Schaffer úr is a hetvenes évekre, a pulai filmfesztiválra, és hogy akkor őt Vlaovics József a „magyarság szégyenének” nevezte – ugye milyen jól megjegyezzük a bennünket ért sérelmeket?
Nem az én tisztem, hogy letisztázzam a Saffer kontra Vlaovics ügyet, én most csak azon gondolkodom, melyik is az igazi ember, az 1977. júliusi Schaffer, vagy az 1990. szeptemberi Saffer?
Dr. Bogner István, egyetemi docens, Szabadka
Saffer Pál: Válasz Bogner István levelére
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >