2024. március 5. kedd
Ma Adorján, Adrián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Tisztelt szerkesztőség!

Lapjuknak kezdettől fogva rendszeres olvasója vágyok, és nagyon meg vagyok vele elégedve. Sze­retem írásaikat és bíráló megjegyzéseiket. Ugyan­így tetszik az ÖnNapló c. rovatuk is. Fölháborítónak tartom azonban Saffer Pál szerepeltetését ebben a rovatban.

Saffer Pál vagy Schaffer (ugyanis 1977-ben még Sch-val írta a nevét) visszaemlékezik 1990 szeptem­berére, elmélkedik az úr-szolga sémáról, amely megmarad a pluralizmusban is, csakúgy, mint az „úgynevezett kommunizmusban”. Az úr-szolga séma nem párharc, írja Saffer/Schaffer, „hanem civilizációs botorkálás az emberi méltóság világos­sága felé”. Saffer/Schaffer úr (de ezt az „úr” jelzőt csak szokványos értelemben használom, a szó ne­mes értelmében nem tartom úriembernek – külö­nösen a volt elvtársakat nem!) egyszer már írt emlékeiről a Magyar Szó 1977. július 17-i számá­ban az Emlékezés egy szabadkai nyárra c. írásában a 8. és a 9. oldalon. Ebben a cikkében visszaemléke­zik a szerző az 1941-es nyárra. Akkor civilizációs botorkálása a világosság felé abban nyilvánult meg – ő kérkedett vele –, hogy bejárta a város környékét, jelentette hol van csépeletlen asztag, boltról boltra járva kanócot, benzint és foszforos gyufát szerzett, és azokat szétosztotta (hogy kik­nek, nem írja, de nyilván az elvtársaknak, akik szintén civilizáltan botorkáltak az emberi méltóság felé).

Saffer/Schaffer úrnak a Népstadion csupasz be­tontömege 1990 szeptemberében Rákosi Mátyás kopasz fejét juttatja eszébe – vajon 1941-ben, amikor az SZK(b)P rövid történetét gépelte nem volt-e Rákosi is az elvtársa? Akkor a kommuniz­mus még nem volt (sőt még 1977-ben sem) Saf­fer/Schaffer úr számára „úgynevezett”!

Vagy erre már nem emlékszik Saffer/Schaffer úr?

Baj van az emlékekkel! Visszaemlékezik ugyan a szerző az 1941-es első magyar órára, emlékszik még Bogner tanár úrra is, de arra már nem, hogy miért utálták – mert az 1977-es cikkében ezt írta! Nos, ezzel kapcsolatban nem tudok segíteni Saf­fer/Schaffer úrnak a visszaemlékezésben, csupán szeretném felhívni a figyelmét egy általános erköl­csi szabályra: a halottakról jót vagy semmit! Külö­nösen akkor, ha meg sem tudjuk indokolni, hogy miért utálunk valakit („nem tudom már miért, de már korábbról is utáltunk…”). Márpedig Bogner tanár úr, mellesleg az én édesapám, 1977-ben már halott volt, hogy mikor halt meg, azt pontosan ma sem tudjuk, még kevésbé azt, hogy hol van elte­metve. Csupán két tény ismeretes számomra: 1) A Szabad Vajdaság 1945. május 9-i számában közlik, hogy halálra ítélték „a Szovjetszövetség és a sza­badságszerető népek ellen elkövetett rágalmazáso­kért…”  – ez áll az első helyen az ítélet indok­lásában, nyilván ez volt a legnagyobb vétke; 2) négy évvel ezelőtt sikerült hozzájutnom egy halotti kivonathoz, ahol viszont a halál dátuma 1945. április 25. Valami itt igen zavaros, és kiderítetlen. Olyan korról van szó, amikor az ártatlan emberek százai, talán ezrei tűntek el nyomtalanul, miközben egyesek civilizáltan (?) botorkáltak „az emberi méltóság világossága felé”, a világosságot az égő búza szolgálta – mintha azok a gazdák lettek volna felelősek a háború kitöréséért, akiknek a búzáját felgyújtották. Sőt megkockáztatom: Hitler sem azért vesztette el a háborút, mert Safferék/Schafferék jóvoltából tán egy vagonnal keve­sebb búzát kapott Bácskából.

Visszaemlékezve az 1990-es népstadioni kon­certre, megható szavakkal méltatja Saffer/Schaffer az ifjúságot. Igen ám, de Magyarországon a kom­munizmusban is „tanár urak” voltak a tanárok, míg nálunk csak „tanár néptársak”. Vajon mit tett Ön, Saffer/Schaffer úr (vagy néptárs) a tanári tekintély megőrzéséért, amikor még 1977-ben is a tanárutá­latról ír indoklás nélkül? Igaz, joggal kérdezhetik Önök is, kedves Napló-olvasók és Ön is, Saffer/Schaffer úr, hogy miért hallgattam minderről ilyen sokáig? Nos, megmondom: először csakis azért, amiért hallgatott a többi száz meg száz ártatlanul meghurcolt és eltűnt ember hozzátarto­zója; másodszor, mert fölháborít az a tény, hogy könnyeket ejt a magyarságért egy olyan ember is, akinek erre semmi erkölcsi joga nincs. Saf­fer/Schaffer visszaemlékezik „nagy” tetteire 1977-ben, amikor a visszaemlékezés a divat. A Magyar Szó Kommunista című mellékletének a 8. oldalán a „Tito elvtárs 40 esztendeje a párt élén" című írást olvashattuk. Most viszont a demokrácia a divat, haladni kell a korral, ugye, Saffer/Schaffer úr? Csak úgy magamban megkérdezem, fenn tudott volna maradni a kommunizmus, ha valóban annyi demokrata lett volna, ahány volt kommunista most büszkén veregeti újdonsült demokrata mellét? A Naplóban visszaemlékezik Saffer/Schaffer úr is a hetvenes évekre, a pulai filmfesztiválra, és hogy akkor őt Vlaovics József a „magyarság szégyené­nek” nevezte – ugye milyen jól megjegyezzük a bennünket ért sérelmeket?

Nem az én tisztem, hogy letisztázzam a Saffer kontra Vlaovics ügyet, én most csak azon gondolkodom, melyik is az igazi ember, az 1977. júliusi Schaffer, vagy az 1990. szeptemberi Saffer?

Dr. Bogner István, egyetemi docens, Szabadka

Saffer Pál: Naplóm

Saffer Pál: Válasz Bogner István levelére

1990. október 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább