2019. november 15. péntek
Ma Albert, Lipót névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Gasztronómiai napló (1.)

Itáliát látni... és meghalni

Agárdi Gábor
Agárdi Gábor
Itáliát látni... és meghalni

Egyetemista vagyok, de ember is. Tanulni kell, de nem jó túlzásba vinni, mert még megárthat – mondom én, aki aztán igazán nem viszem túlzásba.

Pár hónapja szobatársammal eldöntöttük, hogy a könyvek tanulmányozása mellett időt szakítunk Újvidék megismerésére is – ha még nem derült volna ki, a már említett városban koptatjuk a padot. Elterveztük, hogy hetente többször megteszünk pár egészségügyi illetve kulturális sétát, azzal a céllal, hogy részletesen megismerjük tartományunk fővárosát, minden utcájával, emlékművével, nevezetességével együtt. Persze, a séták sosem tartottak fél óránál tovább, ugyanis valaki kettőnk közül – lehet, hogy én – felajánlotta, hogy fizet egy hideg csapoltat a másiknak, és ki tudna ellenállni egy hideg sörnek? Gondoltam! Az ember akarata erős, de sajnos vannak határok. Amikor pedig egy pilsenitől feltöltődve folytattuk volna kulturális körutunkat, akkor jött az, hogy: „Ettől az ivástól úgy megéheztem.”, és ha már megéheztünk, akkor nem tehettünk mást, hát ettünk. Telt múlt az idő, mi pedig jártuk az éttermeket, a legjobb ízek után kutatva. Végül azt vettük észre, hogy kulturális kalandorokból átcsaptunk ízvadászokká.

Rövid gasztronómiai sétánk első része kerül most terítékre; „Itáliát látni... és meghalni”, avagy nem csak Olaszországban vannak pizzériák. Nagyon fontos dolog tisztában lennünk a tényekkel! Újvidéken legalább annyi pizzéria van, mint Rómában – ha nem több –, de sajnos jó pizzériából kevés van, pontosabban – eddigi kutatásain alapján – kettő. A pizzákat három csoportra lehet osztani: pizza à la Adria, pizza à la Bologna, illetve pizza à la nagymama.

A pizza à la Adria jellemzői a többi között, hogy pofátlanul vékony tésztából készítik. A feltéteknek gyakran semmi íze, a fűszerezés nem szakszerű, legtöbbször még az oregánót is kifelejtik (ami a pizza alap fűszere.) A pizzák ezen családja nevét arról kapta, hogy az Adriai-tenger partján, Olaszország szegényebb szomszédainál készítik ilyen „spórolós“ és szakszerűtlen módon.

Második a sorban a bolognai. A pizza à la Bologna érdekessége, hogy legtöbbször idénymunkát vállaló egyetemisták készítik. Szerintem az a tény, hogy az olasz konyhát csak filmekből ismerő fiatalok állítják elő ezt a fajta étket, sok mindent elárul. Végül, de nem utolsó sorban pedig itt a pizza à la nagymama, azaz a „kalács”. Tésztája vastagabb, mint két meggyes pite egybevéve, a feltétek eléggé gazdagok, de mivel általában a sajtból van a legtöbb – mert az a legolcsóbb – a többi hozzávaló ízét nem is érezni. De a sajt mellett alapból jól felöntik ketchuppal vagy híg paradicsom lével, hogy még véletlenül se tudjuk élvezni a falatozást.

Sajnos eddigi tapasztalataim és vizsgálataim szerint Újvidék legtöbb olasz éttermében – legyen az akár elegáns, vagy csak egy kis lyuk a város szélén – az általam említett pizzafajták valamelyikét szolgálják fel. Csupán két olyan helyet tudnék említeni, ahol értenek is a dolgukhoz, ahol a pizza az pizza. Aki igazi olasz hangulatra vágyik, az menjen el Szicíliába. Na, nem az igaziba, hanem az Újvidékibe. Zöld, fehér valamint piros asztalterítők, olasz zászlóval díszített plafon, olaszországi tájképek a falon, „Térden állva jövök hozzád”, illetve Don Corleone fényképe, hogy egy percig se feledjük el, hogy hol is vagyunk. A pizza paneja, magyarul tésztája csupán annyira vastag, hogy laktasson. Nem spóroltak a feltéttel, de nincs rajta túl sok. Eléggé fűszeres, de nem vitték túlzásba. Plusz pont, hogy még az illemhelyek is autentikusak. A női mosdón Sophia Loren, a férfimosdó bejárati ajtaját pedig Marcello Mastroianni arcképe díszíti. Tudom, az evés és az illemhelyek említése nem fér meg együtt, de ez az arcképes dolog mégis figyelemfelkeltő apróság. Nekem tetszik. Szóval igazi kis olasz hely Dél-Olaszország szívéből.

Gasztronómiai sétánk végállomása Little Italy, azaz az újvidéki Pizza Doktor, amely hely tipikusan az húszas-harmincas évek Amerikáját idézi. Piros kockás terítők, zsúfolt étkező, ráadásul műanyag székek és asztalok a piciny teraszon, valamint látványkonyha. Aki a doktorhoz betér, annak csak egy panasza lehet, hogy nagyon szeret enni. A pizza pane olaszosan vékony, a hozzávalókat gondosan válogatják. A feltétek inkább ízletesek, mint bőségesek, ráadásul a paradicsomos és egyéb öntetek házi készítésűek, és még extra feltétet is kérhetünk a pizzánkra. Szóval itt aztán ízekre szedhetünk minden falatot.

Szóval ha ezen két helyek valamelyikébe betérünk, akkor nyugodtan idézhetjük a keresztapát:

„Ez egy szicíliai üzenet. Azt jelenti, hogy Luca Brassi a halakkal alszik.“ Most nem akarok senki sem arra biztatni, hogy öntsön cementet a lábára, és miután megkötött, vesse magát a Dunába, csak azt mondom, hogy ha az ember a doktor vagy Szicília pizzáját megízlelte, akkor már volt értelme az életünknek. Szóval, ha Itáliát megízleltük, akkor nyugodtan pihenhetünk a halakkal.

Jövő héten a szárnyasok lesznek az étlapon.

Szárnyát vagy combját?

2009. július 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább