Ma Borbála, Barbara, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Magyarok a tankönyvekben
Kabók Erika
Az utóbbi időben, hál' istennek, egyre többet foglalkozunk önmagunkkal, kilétünkkel.
Az identitáskeresés immár nyilvánossá vált. Hogy mennyire összetett és sokrétű probléma ez, nyilvánvalóvá válik mindennapi tapogatózásainkból, a szociográfiai meg történettudományi tanulmányok hiányából, különösen a nemzetiségek történelmét illetően. Az önmeghatározás (nem pszichológiai értelemben), az azonosságtudat kiépítése az általános iskolában kezdődik (intézményesen!). A tudományok és művészetek labirintusában haladva a nemzetiségi tanulónak a többi ismerettel párhuzamosan kell információt kapnia arról, kik voltak ősei, honnan jöttek, mit tettek, és az egyik legfontosabb kérdés: miért van ő nemzetiségi sorsban, és mit is jelent ez a nemzetiségi lét, hol vannak és milyenek ezek a gyökerek, és mi is építhető ezekre az alapokra. Egyáltalán, hol a helyünk?
Ezekre a kétségkívül nagyon lényeges kérdésekre az általános iskolában néhány tantárgyon belül kellene választ kapnia a gyereknek. Elsősorban a történelem, az irodalom, zene- és képzőművészet, valamint a földrajz azok a tantárgyak, amelyek segíthetnek, azaz segíteniük kell a válaszadásban.
Iskoláinkban az egyik legrégibb keletű probléma a tantárgyak korrelációjának hiánya. Ősztől általános iskoláinkban is „új” 'tantervek és programok alapján folyik majd az oktatás. Az idézőjel azért szükséges, mert valójában nem is újak ezek a tantervek, csak a régiek átdolgozását jelenti ez a reform, s éppen emiatt a jelzett tantárgy-összehangolás terén is keveset tettek az előbbre jutás érdekében. A másik legnagyobb gond, hogy nem készültek új tankönyvek a „megreformált” tantervekhez (nem is készülhettek, hisz csak június 28-án fogadták el a tanterveket).
Egyelőre tehát maradnak a régi tankönyvek, ezúttal mi is ezeket elemeztük, mégpedig a történelemkönyveket, azzal a szándékkal, hogy megállapítsuk, milyen képet kap a gyerek anyanemzetéről és a saját nemzetiségéről, miután elvégzi az alapfokú oktatást. A történelmi tantervek és programok az egységes törzsanyag mellett külön anyagrészeket irányoznak elő a nemzetiségi tagozatok részére az anyanemzet, illetve a nemzetiség történelméből. A 6. és 7. osztályos tankönyvekben dr. Csehák Kálmán adaptálta a magyarokra vonatkozó anyagrészeket. A 6. osztályban a magyarok vándorlásait, az államépítés korát, a török uralmat, valamint Vajdaság néprajzi képét átfogóan taglalja a tankönyv. Külön erénye, hogy a történelmi szemelvények között számos, jelentős magyar történelmi dokumentum is található, és hogy a művészet területéről is megemlíti a korabéli jelentős alkotókat, illetve alkotásokat vagy éppen nyelvemlékeket. Ebben az osztályban megítélésünk szerint jó alapot kapnak a gyerekek a magyarok sorsának alakulásáról.
A hetedikes tankönyv a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia idejével foglalkozik, és ezek az anyagrészek szintén jó keretet nyújtanák ahhoz, hogy a leleményes történelemtanár az általános iskolás szintién minden fontos eseményről beszéljen. Ebben a tankönyvben azt kifogásolhatjuk, hogy a feladatok és az ajánlott irodalom kőzött csak elvétve akad utalás a magyar történelmi dokumentumokra.
A nyolcadikos történelemkönyv legutóbbi (1988. évi) kiadásának első lapjairól lemaradt a szerző neve, hogy ki adaptálta a magyar anyagrészeket. Miután megkérdeztük Csehák tanár urat, s átböngésztük ezt a tankönyvet is, kiderült, hogy mégsem a nyomda ördöge a bűnös ez ügyben, nem felejtették ki a névsorból a szerzőt, ilyen nem is volt.
Ebben a tankönyvben szinte alig esik szó a magyarokról, Magyarország szerepéről a legújabbkori történelemben. A tantervi előírások (ez már a megreformált tantervi) is csupán három tanítási egységet szánnak a bővített nemzetiségi anyagrészre, amelyben a Horthy-rendszer taglalását, Magyarországnak a második világháborúban betöltött szerepét és a vajdasági magyaroknak a népfelszabadító háborúban való részvételét kell megtárgyalni. A tankönyvböngészés közben a kívülállónak az a benyomása, hogy a történészének sokkal könnyebb volt a régmúlttal kapcsolatban állást foglalniuk, azt feldolgozniuk, mint legújabb korunk történetét. Természetesen az rejtély marad továbbra is, vajon miért maradt el ennek a tankönyvnek az adaptálása.
Kétségkívül sok minden függ a tanárok talpraesettségétől. Csak ennek köszönhetően tudhat meg a magyar osztályba járó kisdiák valamit is például 1956-ról, pedig ez a dátum nem is olyan mellékes a magyar történelemben! S itt kell szólni tankönyvkiadásunk egy másik nagy problémájáról, nevezetesen arról, hogy nálunk nem léteznek tanári kézikönyvek, pedig felettébb szükség lenne ezekre, különösen az olyan anyagrészek előadásához – legyen az akár történelemről, akár irodalomról –, amelyek kimaradtak a tankönyvekből.
A legújabb tantervekben és programokban helyet kaptak Jugoszlávia időszerű kérdései is, mégpedig a következő megfogalmazásban: „a társadalmi, politikai és gazdaság válság okai, a dezintegrálódási folyamatok erősödése, a reformprogramok, a kosovói albán szeparatista mozgalom...” A tételek roppant érdekesek, időszerűek is, és sok veszélyt rejtenek magukban, ezért felettébb érdekelne, ugyan mi került volna be a tankönyvékbe – ha persze lenne már tankönyv – (az illetékesek egyébként 1991-re ígérik őket) e tézisek alá. Érdekes viszont, hogy az egykor még világszenzációként emlegetett nemzetiségi politikánkról egy szó sem esik az időszerű kérdések körében. A régi tankönyvben is mindössze három (igaz jókora) semmitmondó mondattal intézik el ezt a kérdést, nagy büszkeségünket, a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának kérdését. Vagy lehet, hogy a reformprogramok címszó alatt kívánják a jövőben tárgyalni a kisebbségek kérdését? Merthogy reformálódnak azok is.
Hogy mi kerül az új tankönyvekbe a nemzetiségek legújabbkori történelméből, egyelőre csak találgatni lehet, mert a tanterv szinte semmire sem kötelez, pedig odaát is meg velünk is történtek fontos dolgok az utóbbi néhány évben, mégpedig olyan jellegűek amelyekről talán nem ártana tudniuk azoknak a gyerekeknek, akik azt kérdezik mi az, hogy kisebbségi magyar lét?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >