2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Magyarok a tankönyvekben

Kabók Erika
Kabók Erika
Magyarok a tankönyvekben

Az utóbbi időben, hál' istennek, egyre többet foglalkozunk önmagunkkal, kilétünk­kel.

Az identitáskeresés immár nyilvánossá vált. Hogy mennyire összetett és sokrétű probléma ez, nyilvánvalóvá válik mindenna­pi tapogatózásainkból, a szociográfiai meg történettudományi tanulmányok hiányából, különösen a nemzetiségek történelmét il­letően. Az önmeghatározás (nem pszicholó­giai értelemben), az azonosságtudat kiépítése az általános iskolában kezdődik (intézményesen!). A tudományok és művészetek labi­rintusában haladva a nemzetiségi tanulónak a többi ismerettel párhuzamosan kell infor­mációt kapnia arról, kik voltak ősei, honnan jöttek, mit tettek, és az egyik legfontosabb kérdés: miért van ő nemzetiségi sorsban, és mit is jelent ez a nemzetiségi lét, hol vannak és milyenek ezek a gyökerek, és mi is építhető ezekre az alapokra. Egyáltalán, hol a helyünk?

Ezekre a kétségkívül nagyon lényeges kérdésekre az általános iskolában néhány tantárgyon belül kellene választ kapnia a gyereknek. Elsősorban a történelem, az iro­dalom, zene- és képzőművészet, valamint a földrajz azok a tantárgyak, amelyek segíthet­nek, azaz segíteniük kell a válaszadásban.

Iskoláinkban az egyik legrégibb keletű probléma a tantárgyak korrelációjának hiá­nya. Ősztől általános iskoláinkban is „új” 'tantervek és programok alapján folyik majd az oktatás. Az idézőjel azért szükséges, mert valójában nem is újak ezek a tantervek, csak a régiek átdolgozását jelenti ez a reform, s éppen emiatt a jelzett tantárgy-összehangolás terén is keveset tettek az előbbre jutás érdeké­ben. A másik legnagyobb gond, hogy nem készültek új tankönyvek a „megreformált” tantervekhez (nem is készülhettek, hisz csak június 28-án fogadták el a tanterveket).

Egyelőre tehát maradnak a régi tan­könyvek, ezúttal mi is ezeket elemeztük, még­pedig a történelemkönyveket, azzal a szán­dékkal, hogy megállapítsuk, milyen képet kap a gyerek anyanemzetéről és a saját nem­zetiségéről, miután elvégzi az alapfokú okta­tást. A történelmi tantervek és programok az egységes törzsanyag mellett külön anyagrésze­ket irányoznak elő a nemzetiségi tagozatok részére az anyanemzet, illetve a nemzetiség történelméből. A 6. és 7. osztályos tanköny­vekben dr. Csehák Kálmán adaptálta a ma­gyarokra vonatkozó anyagrészeket. A 6. osz­tályban a magyarok vándorlásait, az államé­pítés korát, a török uralmat, valamint Vajda­ság néprajzi képét átfogóan taglalja a tankönyv. Külön erénye, hogy a történelmi sze­melvények között számos, jelentős magyar történelmi dokumentum is található, és hogy a művészet területéről is megemlíti a korabéli jelentős alkotókat, illetve alkotásokat vagy éppen nyelvemlékeket. Ebben az osztályban megítélésünk szerint jó alapot kapnak a gye­rekek a magyarok sorsának alakulásáról.

A hetedikes tankönyv a Habsburg Biro­dalom, majd az Osztrák-Magyar Monar­chia idejével foglalkozik, és ezek az anyagré­szek szintén jó keretet nyújtanák ahhoz, hogy a leleményes történelemtanár az általános iskolás szintién minden fontos eseményről beszéljen. Ebben a tankönyvben azt kifogásolhatjuk, hogy a feladatok és az ajánlott irodalom kőzött csak elvétve akad utalás a magyar történelmi dokumentumokra.

A nyolcadikos történelemkönyv legutób­bi (1988. évi) kiadásának első lapjairól le­maradt a szerző neve, hogy ki adaptálta a magyar anyagrészeket. Miután megkérdeztük Csehák tanár urat, s átböngésztük ezt a tankönyvet is, kiderült, hogy mégsem a nyomda ördöge a bűnös ez ügyben, nem felejtették ki a névsorból a szerzőt, ilyen nem is volt.

Ebben a tankönyvben szinte alig esik szó a magyarokról, Magyarország szerepéről a legújabbkori történelemben. A tantervi előírások (ez már a megreformált tantervi) is csupán három tanítási egységet szánnak a bővített nemzetiségi anyagrészre, amelyben a Horthy-rendszer taglalását, Magyarországnak a második világháborúban betöltött szerepét és a vajdasági magyaroknak a népfelszabadító háborúban való részvételét kell megtárgyalni. A tankönyvböngészés közben a kívülállónak az a benyomása, hogy a történészé­nek sokkal könnyebb volt a régmúlttal kapcsolatban állást foglalniuk, azt feldolgozniuk, mint legújabb korunk történetét. Természetesen az rejtély marad továbbra is, vajon miért maradt el ennek a tankönyvnek az adaptálá­sa.

Kétségkívül sok minden függ a tanárok talpraesettségétől. Csak ennek köszönhetően tudhat meg a magyar osztályba járó kisdiák valamit is például 1956-ról, pedig ez a dá­tum nem is olyan mellékes a magyar történe­lemben! S itt kell szólni tankönyvkiadásunk egy másik nagy problémájáról, nevezetesen arról, hogy nálunk nem léteznek tanári kézikönyvek, pedig felettébb szükség lenne ezekre, különösen az olyan anyagrészek előadásához – legyen az akár történelemről, akár irodalomról –, amelyek kimaradtak a tanköny­vekből.

A legújabb tantervekben és programok­ban helyet kaptak Jugoszlávia időszerű kérdései is, mégpedig a következő megfogalma­zásban: „a társadalmi, politikai és gazdaság válság okai, a dezintegrálódási folyamatok erősödése, a reformprogramok, a kosovói albán szeparatista mozgalom...” A tételek roppant érdekesek, időszerűek is, és sok ve­szélyt rejtenek magukban, ezért felettébb ér­dekelne, ugyan mi került volna be a tanköny­vékbe – ha persze lenne már tankönyv – (az illetékesek egyébként 1991-re ígérik őket) e tézisek alá. Érdekes viszont, hogy az egykor még világszenzációként emlegetett nemzetisé­gi politikánkról egy szó sem esik az időszerű kérdések körében. A régi tankönyvben is mindössze három (igaz jókora) semmitmondó mondattal intézik el ezt a kérdést, nagy büszkeségünket, a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának kérdését. Vagy lehet, hogy a reformprogramok címszó alatt kívánják a jövőben tárgyalni a kisebbségek kérdését? Merthogy reformálódnak azok is.

Hogy mi kerül az új tankönyvekbe a nemzetiségek legújabbkori történelméből, egyelőre csak találgatni lehet, mert a tanterv szinte semmire sem kötelez, pedig odaát is meg velünk is történtek fontos dolgok az utóbbi néhány évben, mégpedig olyan jelle­gűek amelyekről talán nem ártana tudniuk azoknak a gyerekeknek, akik azt kérdezik mi az, hogy kisebbségi magyar lét?

1990. augusztus 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább