2025. május 10. szombat
Ma Ármin, Pálma, Izidor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Beszédes hallgatás – Trump a NATO-csúcson

Egyértelmű volt az üzenete: a nemzetközi (iszlám) terrorizmus a NATO-val szemben álló igazi kihívás, minden más – így az orosz fenyegetés – ehhez képest nem bír valós relevanciával; mellékes, feledhető. Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):

Donald Trump amerikai elnök szaúd-arábiai és izraeli látogatása némi enyhülést hozott az ellene folyó eddigi politikai- és sajtkampányban. Lehet, hogy Barack Obama teljes csőddel járó közel-keleti politikájának látványos feladása szolgált erre okként, lehet csak az, hogy Trump jelenlététől végre – pár napra legalábbis – megszabadult Washington, de tény a kedélyek mintha pillanatokra csillapodtak volna. Ám mindehhez érdemes mindjárt hozzátenni: az említett enyhülés igencsak átmenetinek bizonyult, hisz a könnyű külpolitikai zsákmány illúziója, a személyének szóló diplomáciai figyelem, vagy csak a figyelem lazulása ismét gyorsan megmutatta Trump valódi jellemét.

A közel-keleti körutat követő vatikáni vizit már ismét tobzódott a jól ismert tramplisságokban, a brüsszeli NATO-csúcs pedig – az elnök szempontjából – teljes kudarccal zárult.

 A The Washington Post idézett egy – neve elhallgatását kérő – amerikai főtisztviselőt, aki szerint az „eredeti szándék” az volt, hogy Trump egyértelműen szóba hozza majd a NATO Alapokmány 5. cikkelyének fontosságát, mely közös katonai fellépést ír elő, ha a szervezet bármely tagországát egy idegen hatalom részéről támadás érné. Az Észak-atlanti Szervezet 1949-es megalapítása óta ezt minden amerikai elnök megígérte, így Trump brüsszeli „hallgatása”, ráadásul az a nyilvánosságot kapott körülmény, hogy az eredeti beszédszövegben egy ilyen ígéret még szerepelt, igen sokatmondó.

 Hogy Trump módosított az eredeti szövegen, annak számos oka lehet, de célja csak egy: ismételten szolgálatot tenni Vlagyimir Putyinnak. Azaz diszkreditálni Kelet-Európa azon nemzeteinek aggodalmát – elsősorban a baltiakét, továbbá a lengyelekét és románokét –, melyek oly gyakran megtapasztalhatták a moszkvai kardcsörtetések veszélyeit, sőt azokat a nagyon aktuális „hibrid háborús” lépéseket is, melyekkel az oroszok folyamatosan fékezik az uniós integrációt, illetve diszkreditálják Európa demokratikus politikai erőit.

 Az 5. cikkely tulajdonképpen közvetve mégis terítékre került, de ebben sem volt sok köszönet. Az amerikai elnök elégtétellel említette azt a 2001. szeptember 11-e utáni NATO-felajánlást, mely a New York-i ikertornyok elleni támadás miatt épp az 5. cikkely alapján született. Ám az elnöki beszédének ez a része is inkább az ellenkezőjét sugallta mindannak, mint amit az orosz behatolástól tartók hallani szerettek volna. A szövegnek ugyanis egyértelműen az volt az üzenete: a nemzetközi (iszlám) terrorizmus a NATO-val szemben álló igazi kihívás, minden más – így az orosz fenyegetés – ehhez képest nem bír valós relevanciával; mellékes, feledhető.

 Ennélfogva Trump első elnöki szereplése egy NATO-csúcson minden volt, csak sikeres nem: nem ígért mást, mint a tavalyi kampány populista szólamai. Problémákat nem oldott meg, ellenkezőleg: tetézte azokat, s hosszú távon alighanem kénytelenek leszünk konstatálni, hogy elmélyíti a szervezet amúgy is létező válságát. Kimberly Dozier udvarias bírálata szerint az elnök „még a NATO-csúcson sem katonai szövetségeseihez, hanem saját amerikai politikai támogatóihoz beszélt”. Ám emellett lehettek szavainak egyéb címzettjei is – tegyük mindjárt hozzá. Például Vlagyimir Putyin, s e tény ismét különös fényt vet azokra a gyanúkra, melyeknek váddá formálása ma már egy külön e célra kinevezett ügyész feladata Washingtonban, támaszkodva az FBI, a CIA és a testvérszolgálatok – elsősorban az MI6 – információira.

Ugyanakkor mindez ismét megerősíti azt, teljes illúzió arra számítani, hogy Trumpot végül is képes lesz az amerikai intézményi rendszer betörni. Nem azért, mintha szakapparátusa hiányozna ehhez, hanem azon egyszerű oknál fogva, mert nem bír azoknak a képességeknek a minimumával sem, melyeket egy amerikai elnök nem nélkülözhet.

 

2017. május 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen

Ezt a kérdést teszi fel a Politico  amerikai portál európai kiadásában.  „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >

Tovább

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább