Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Az inga visszalendül – egyre szűkebb Orbán mozgástere
„Az Orbánhoz hasonló kelet-európai politikusok eddigi szabadportyázásainak vége. Mellettük-mögöttük csak a legszélsőségesebbek tartanak ki, szemben velük viszont immár nem csak a progresszív, hanem a tradicionalista erők is felsorakoztak.” Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):
Az elmúlt egy év változásai egészen ellentétes dinamikát idéztek elő nyugaton és keleten. Homlokegyenest ellentétesen reagáltak a társadalmak, s az még hosszú viták tárgya lesz, hogy a történeti, civilizációkra és azok konfrontációjára hagyatkozva magyarázzuk majd ezt, vagy szociológiai – gazdasági-szociális – paraméterek alapján.
A Brexit (a nagy-britanniai népszavazás az unió elhagyásáról, június 23.), illetve Donald Trump megválasztása az Egyesült Államok elnökévé (november 8.) legalább olyan váratlan volt, mint e két esemény későbbi kihatása. Gyakorlatilag azok sem számítottak komolyan e kifejletre, akik – ilyen vagy olyan megfontolásokból – szerették volna azok bekövetkeztét. Ám látványosan nem sorakozott fel azok mögé az elit; tipikusan az adott társadalmak alsóbb és kevéssé iskolázott rétegei voltak a támogatók mindkét esetben. A kiépülő új hatalmi struktúrában így olyan értelmiségi rétegre kell az új vezetés támaszkodjon, mely vagy csak fél szívvel vesz részt az események alakításában, vagy éppenséggel minden eszközzel hátráltatni igyekszik a döntések végrehajtását. Hangsúlyosan mutatkozik meg ez Trump elnökségének első 100 napját vizsgálva; állandó harcot tapasztalunk és a támogatás csökkenését a Republikánus pártnál. Az elnök pedig állandóan eltávolításának szégyennel teli lehetősége és korábbi ígéreteinek sorozatos feladása között kénytelen lavírozni. Egyetlen olyan döntés sincs, melyet hatékonyan végre tudott volna hajlani, viszont gyarapszik azon lista hossza, mely támogatóinak szemrehányásával van teleírva.
Theresa May brit miniszterelnök, aki egyébként eredetileg nem támogatta a Brexitet, igazi demokrataként tudomásul vette a döntést, és azóta következetesen országa uniós kivonulásán dolgozik. Kezdeti tervei nagyon ésszerűek voltak: megőrizni mindent abból, ami Angliának jó volt a korábbi tagságból, a legkevesebbet végrehajtani azokból a követelésekből, melyeket a 2016 júniusát megelőző kampányban a UKIP és a populista Boris Johnson hallattak, s gyors szabadkereskedelmi megállapodásokat kötni a gazdasági élet globális szereplőivel, hogy ezzel ellensúlyozzák a távozás anyagi következményeit. Csakhogy az Egyesült Államokkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodásnak épp az az ember a legfőbb akadálya, aki a leghangosabban örült a Brexitnek, vagyis Donald Trump. Másoknak, így elsősorban Kínának pedig mindenekelőtt a 435 milliós európai piac a fontos, nem pedig a 65 milliós brit. Így a tárgyalások elhúzódására lehet számítani.
Theresa May számára van még egy – az amerikai elnökéhez hasonlatos – problémája: országának egyre gyarapodó többsége már megbánta a múlt évi választást. Azaz, ha ma kellene dönteni a Brexitről, relatív többséggel a britek a maradás mellett szavaznának, mint ahogy Trump esélyeire sem lenne érdemes nagy tételekben fogadni, ha ma kellene szembenézzen egy újabb választás kihívásával. (Igen, ezt a képet még mindig átszínezhetné egy orosz beavatkozás, akár a kíbertérben, akár máshogyan, de az amerikai intézmények nagy energiákkal küzdenek, hogy Putyin – Trumpot a Fehér Házba segítő – ötödik amerikai hadoszlopát megfékezzék.)
És akkor nem beszéltünk az egyre hevesebb skót és észak-ír tiltakozásoktól. May ugyan még ellenáll annak, hogy belemenjen egy, Skócia kiválását eredményező népszavazásba, s az észak-írek esetében is iszonyatos diplomáciai erőfeszítéseket tesz, hogy Írország felé a szabad határt biztosíthassa – erre egyébként van lehetőség, hisz a nem uniós tag Svájccal vagy Norvégiával ez kitűnően működik –, csakhogy a britek sok tekintetben távolabb kívánnak lenni az unió gazdaságától, mint az említett két ország. A két terület lakói viszont hallani sem akarnak arról, hogy ne az eddigi viszonyrendszer maradjon fenn az unióval.
Az általános, a 2016-is döntéseket ellenző hangulat nem csak az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában változott meg, de szerte Európában is. Egyre biztosabban kijelenthető, hogy ha a britek nem szavaznak – jellemzően egyébként: minimális többséggel – a Brexit mellett, s ha az amerikai elektorok többsége nem Trumpra voksol, akkor aligha lehetnénk tanúi annak az ellenállásnak, mely szerte Nyugat-Európában kibontakozóban van mindazzal szemben, amit Trump megválasztása és a Brexit megszavazása ma jelent. Legyen az a nemzetállami elkülönülés, a populizmus, az illiberális államiság, az oroszokkal való kollaboráció és nem utolsó sorban a jobb- és baloldali szélsőség.
Jól mutatja mindezt az osztrák elnökválasztás, melyen a demokraták közös jelöltje, Alexander van der Bellen legyőzte a szélsőjobboldal politikusát, vagy a hollandiai parlamenti választás, melyen a liberális VVD fölényesen verte meg a pár hónapja még győztesnek hitt, Geert Wilders vezette PVV-t.
Hogy ez mennyire tekinthető tényleges tendenciaváltásnak, azt a francia elnökválasztás jövő vasárnapi második fordulója, illetve az őszi német parlamenti választások fogják megmutatni. De a jelek szerint Emmanuel Macron Marin Le Pennel szembeni esélyei nagyon jók, Németországban pedig markáns szembefordulás mutatkozik a szélsőséges opcióval.
Egészen más dinamikák és reakciók színtere Kelet-Európa, ahol a meghatározó pártok – legyenek azok jobboldaliak vagy baloldaliak – szinte versenyt futottak egymással, hogy a Brexit, s főként a Trump megválasztása teremtette zavarosban halásszanak. Magyarország, Lengyelország, Horvátország és most Románia különböző színezetű kormányai egymásra licitálnak, hogy megragadják a populizmus keltette felhajtóerőt. Ám már itt is látszanak a korlátok, amelyek a kormányerők előtt állnak: Lengyelországban egészen biztosan nem nyerne a PiS, ha ma lennének a választások, Magyarországon sem nyerne a Fidesz, ha a választójogi törvényt nem alakította volna át saját antidemokratikus képére és torz hasonlatosságára. De még így is jó adag gátlástalanságra lesz szükség, hogy a mechanizmus működjék, viszont a lépések kiszámíthatók. Jelenleg – a külföldhöz köthető – demokratikus intézmények erőszakos felszámolása zajlik (civil szervezetek, CEU stb.), ám ha szükség lesz rá, hasonló sorsra jutnak majd az ellenzéki pártok, s nem kérdéses, végső esetben a választások elcsalását sem zárhatjuk ki. A forgatókönyv igen egyszerű és ismert: 2012 óta Putyin ezt folyamatosan alkalmazza, ha legitimációs szüksége arra kényszeríti. Orbán pedig már jó ideje mást se tesz, mint amit Putyin.
Kérdés, meddig tudják ezek a kelet-európai vezetők magukat a felszínen tartani? Annál is aktuálisabb ezt firtatni, mert Lengyelországban és Romániában komoly legitimációs hiátussal kezdenek a megválasztott kormánypártok küzdeni; azaz, hiába szereztek az elmúlt választások alkalmával komoly támogatottságot, a közhangulat alapvetően megváltozott. Nem utolsó sorban azért, mert a fölény elbizakodottá tette őket, s szeretnék politikai befolyásukat a legitim módszereket mellőzve bebetonozni. Orbánon kívül ez eddig senkinek sem sikerült. Legtöbbjük – beleérve Orbánt is – igyekszik kihasználni az Egyesült Államokban tapasztalható megosztottságot, s a demokratikus intézmények és a kétpárti, elkötelezetten demokratikus Kongresszussal és Szenátussal szemben Trumpot támogatni.
Ám egyre kevésbé kedvez ennek a nemzetközi helyzet. Trump visszaszorulóban gyakorlatilag minden fronton, a Brexit és a populizmus, valamint a szélsőségek és az azokat támogató orosz beavatkozás új megfontolásokat hoztak világra Európában is. A Jean-Claude Juncker által az asztalra letett Fehér Könyv, az uniós államfők Rómában aláírt márciusi nyilatkozata, s az abban foglaltak szellemiségét tükröző máltai néppárti nyilatkozat azt mutatja: egyre kevesebb mozgástere marad azoknak, akik a politikai katasztrófákkal terhes 2016-ben a nagy esélyek évét látták.
Ami pedig a CEU bezárására tett fideszes kísérlet után itthon és szerte a nagyvilágban megmutatkozott, az egyértelművé tette: az Orbánhoz hasonló kelet-európai politikusok eddigi szabadportyázásainak végeMellettük-mögöttük csak a legszélsőségesebbek tartanak ki, szemben velük viszont immár nem csak a progresszív, hanem a tradicionalista erők is felsorakoztak.
Következő cikk: Hajsza a doroszlói többszörös gyilkos után
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Trump az iráni szárazföldi beavatkozás puszta ostobaságán töpreng. Hogyan jutottunk idáig?
Mit lehet mondani vagy gondolni ebben a félelmetes pillanatban? Ezt az illegális háborút soha nem lett >
Trump Irán elleni támadása felelőtlen
Egy felelős amerikai elnök meggyőző érveket sorakoztathatna fel a további iráni fellépés mellett. Ennek középpontjában a >
Ki segíti a tüntetőket Budapesten, Belgrádban, Isztambulban?
Budapesten 100 ezrek vonultak az utcára az LMBT-jogok érdekében. Belgrádban főleg fiatalok tiltakoznak az őrizetbe vételek >
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >