2024. december 23. hétfő
Ma Viktória, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Illiberális csatavesztés

Franciaország nemzeti konszenzussal a politikai közepet, a megfontolt tovább haladást választotta, ami az EU-nak a lehető legjobb hír, Orbán Viktornak viszont annyira nem. Kuthi Áron (Magyar Nemzet):

A francia elnökválasztás első fordulója megerősítette, amit a holland parlamenti választások után még csak sejtettünk: Európa nyugati felében kifújt a tömegek lázadása, vége a populizmus előre törésének. Nem akkor lett vége, amikor Emmanuel Macron hívei eksztázisban törtek ki a politikus győzelmét megelőlegező exit pollok láttán. Pont ott és akkor lett vége, amikor a harmadik helyre szorult konzervatív Francois Fillon bejelentette, ellen kell állni a szélsőségességnek, és bizony tetszik, nem tetszik, be kell állni a kormányképes mérsékelt erő mögé. Elképesztő fordulat ez. Hogy lehet az, hogy a nagy ellenfél egy mozdulattal befarol a Rothschild-bankban kupálódott, a szocialisták köpönyegéből előbújt karrierpolitikus mögé? Hogy lehet az, hogy Fillon ezzel vállalja választói jelentős részének elfordulását, akik majd bosszúból nyilván Marine Le Penre szavaznak? A választások másnapján ugyan bejelentette, nem ő fogja vezetni a jobboldalt a közelgő parlamenti választásokon, de ki tudja, mit hoz a jövő? Főleg, ha majd Macron sem lesz képes beváltani a kampányban tett ígéreteit, köztük minimálprogramként Franciaország újjáépítését, a gazdasági mutatók űrbe lövését, a fiatal tehetségek esélyhez juttatását, a munkanélküliség felszámolását. Mindazt, amit pont az a kormány volt képtelen végrehajtani, amelyben 2016-ig miniszteri tisztséget vállalt. Fillon megfutamodott vagy árulóvá vált volna? Nem. Azért nem, mert felelős európai politikusként átlátta, amit sokan mások is: Európa rettenetesen nagy bajban van, és hogy a kiutat mutató döntések nem Brüsszelben, hanem a tagállamok fővárosaiban születnek. Csak hogy az „egy a tábor” is értse: ami most történt, az illiberalizmus nagy csatavesztése.

Franciaország nemzeti konszenzussal a politikai közepet, a megfontolt tovább haladást választotta, ami az EU-nak a lehető legjobb hír, Orbán Viktornak viszont annyira nem. Ironikus, hogy a Le Pen és Jean-Luc Mélenchon által meghatározott széljobb-szélbal tengelyen zajló elitellenes lázadás lángját épp egy konzervatív politikus, Fillon vette kisebbre bölcs döntésével. Nemhiába hajbókolt mélyeket az elsők között Jean-Claude Juncker, akit persze könnyen el lehetett képzelni, ahogy percenként, remegve frissíti okostelefonját, vajon mikor bukkan fel Le Pen neve a listák élén.

A jelek szerint tehát Emmanuel Macron lesz az ötödik köztársaság következő elnöke, ha csak valami egészen elképesztő fordulat nem történik két hét alatt. Viszont mi van azokkal az elégedetlenekkel, akiket Le Pen és a posztmodern marxisták sztárja, Mélenchon képvisel? A rendszerkritikusok aránya a választókorú lakosság negyven (!) százaléka, egy elitellenes szószóló sem ért el még ilyen jó hadállásokat a francia nagypolitikában. A Macron által vállalt, szépen csillogó ígéreteket az ő táboruk számára is be kell váltani; akiket ha sok nem is, egyvalami biztosan egyben tart, mégpedig az, hogy egyformán gyűlölnek mindent, ami a globalizmust, a liberális piacgazdaságot eszükbe juttatja.

Ami a francia választás Magyarországra és Közép-Európára nézve legaggasztóbb jele, az az, hogy Macron győzelmével fel kell szállni a kétsebességes Európa valamelyik járatára. A francia kampányvihar közepette ugyanis Versailles-ban csendben találkozott az olasz, a francia elnök, a német kancellár és a spanyol kormányfő, és lényegében döntöttek a mag-Európáról, mindenféle uniós felhatalmazás nélkül. Jelenlegi európai megítélésünket tekintve nem kérdés, melyik vonat lenne a mi járatunk. És ha Angela Merkel újra bizalmat kap ősszel a német választóktól, Macron és ő együtt nyomják meg az Európa újraindítása gombot. Minden felmérés Macron győzelmét vetíti előre, aki nyáron kétharmados felhatalmazással láthat munkához. Őszig van még tehát gondolkodási idő, addig legalább tónusaiban át kellene festeni a Brüsszel-megállító plakátokat.

 

2017. április 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen

Ezt a kérdést teszi fel a Politico  amerikai portál európai kiadásában.  „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >

Tovább

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább