Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Ellenzék és erkölcs
Beszélgetés Markó Béla költővel, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Maros megyei szenátorával
Kedves Béla, talán kezdjük azzal: hogy jutottál arra az elhatározásra, hogy szenátorként jelöltesd magad a választásokon?
– Nézd, ebben a véletlen is közrejátszott valamennyire, noha eléggé logikus volt, hogy miután decemberben kezdeményező szerepet játszottam a RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének megalakulásában és talpra állításában, s habár kezdettől fogva úgy indultam neki, hogy csak addig vállalom ezt a szerepet, amíg felszínre kerülnek azok az emberek, akik politikusként tovább tudják vinni, nagyon hamar kiderült, hogy a rengeteg lelkes értelmiségi közül, akik az RMDSZ köré csoportosultak, nagyon kevesen vannak, akik eléggé felkészültek és tájékozottak ahhoz, hogy rögtön politikai szerepet vállalhassanak. Ennek ellenére nem akartam jelöltséget vállalni, az RMDSZ marosvásárhelyi szenátorlistáján is csupán a második helyen szerepeltem, Kincses Előd mögött, akit egy eléggé „megmanipulált” óvás nyomán levettek a névsorról, s így kerültem én az első helyre, százszázalékos eséllyel. Mindenképpen eltökéltem azonban, hogy két évnél tovább nem akarok politikusként dolgozni, hanem vissza akarok térni eredeti hivatásomhoz, a szerkesztéshez meg az íráshoz. Gondolom, ez a két év elegendő lesz arra, hogy a fiatalabb nemzedékek átvegyék tőlünk a stafétát, hiszen ők azok, akik friss szemlélettel és előítéletek nélkül tudják majd végigvinni azt az átalakulást, amely – sajnos, most már teljesen nyilvánvalóan – nem egy-két évbe, hanem nagyon hosszú időbe telik.
Legutóbbi drámájában, a Mórokban Székely János azt a gondolatot járja körül, miszerint az ember, hogyha más szerepet vállal, mint amire predesztinált, akkor olyan kompromisszumos, illetve belső konfliktuális helyzetbe kerül, amely végzetessé válhat a számára, mint ahogyan a dráma egyik főhőse, Szabédi László számára azzá is vált. Mit gondolsz: érdemes-e, kötelességed-e szerepet vállalni a romániai politikai életben? Nem fenyeget-e a Szabédi-sors megismétlődésének veszélye? Tartalmazza-e ez a szerepvállalásod a remény mozzanatát, s ha igen, miben reménykedsz?
– Ez a kérdés rendkívül fontos és nagyon elevenbe vág. Úgy hiszem, hogy Székely Jánosnak igaza van, még ha nem is az a teljes igazság, amit ő mond. Itt visszautalnék egy kicsit az előző kérdésedre is, hogy azt is kiegészítsem. Szó sincs arról, hogy ne tudnám fölmérni a magam képességeit és korlátait, még akkor is, ha valamennyire szubjektíven ítélem meg ezeket. Tudom, hogy milyen tulajdonságok alapján tartottak mások alkalmasnak arra, hogy ilyen szerepet vállaljak: egyfajta higgadtság, józanság, döntéshelyzetekben egy nagyon is kívánatos tárgyilagosság, nyugalom, viszonylag épen megőrzött ítélőképesség. Ezzel szemben viszont valószínűleg hiányzik belőlem a nagyon gyors reagálóképesség, a nagyon gyors reflexű és dinamikus politikusok jó néhány tulajdonsága.
Mi a véleményed az első szabad választásokról Romániában? Tisztességesen zajlottak-e? Szabadak voltak-e valóban, nem technikai értelemben, hanem, hogy mennyire játszhatott például szerepet a társadalom éretlensége, tudatlansága, tájékozatlansága abban, hogy ennyire fölényesen győzött a Nemzeti Megmentési Front?
– Azt hiszem, hogy a legfontosabb tényező ez volt: a társadalom fölkészületlensége, éretlensége, tájékozatlansága; hiszen itt sem történelmi hagyományai, sem pedig közelmúltbeli tapasztalatai a tömegeknek a demokrácia alapfogalmairól nincsenek. Ugyanakkor teljesen világos, hogy a választók nagy tömegeinek szemében a Front képviselte azt a változást, azt az átalakulást, amely ugyan eléggé részleges, és eléggé megkérdőjelezhető, de az elmúlt hónapokban mégiscsak végbement. Egyszerűen egzisztenciális érveik voltak a választóknak arra, hogy a Front mellett szavazzanak: valamivel több hús, valamivel több élelem, szabad utazás, és ezt mind Iliescunak és a Frontnak tulajdonítják, semmiképpen sem érzékelve azt, hogy ez a változás esetleg más, nyitottabb politikai erők segítségével lehetett volna sokkal gyorsabb is. Ehhez hozzájárult az is, hogy a teljes tömegkommunikációt a Front uralta, és végül is manipulálhatta. A választási kampányban a különböző pártok nem indulhattak egyenlő eséllyel. Másrészt viszont nagyon gyenge, nagyon elmosódott, nem körvonalazott az a program, amellyel a lehetséges ellenzéki pártok vagy szervezetek jelentkeztek. Sem a történelmi pártok, sem az úgynevezett demokratikus centrum nem mutatott föl egy olyan határozott programot, amelyhez igazán csatlakozhattak volna a tömegek. Nem mutattak föl egyéniségeket, akik befolyásolni tudták volna a választókat. Nagyon jól tanúsítja ezt, hogy tulajdonképpen egyetlen szervezet tudta nagyjából elérni azt az eredményt, amit el akart érni, az RMDSZ. Ez egy jól meghatározott programmal jelentkező szövetség volt, természetes módon mögötte álltak azok a tömegek, amelyekre számíthatott, és minden lehetséges hamisítás ellenére az az eredmény, amire számítottunk, bejött. Ez bizonyítja azt is, hogy a választások eredményét nem lehetett igazából meghamisítani, noha voltak véleményem szerint csúsztatások. Ám ha létezett volna komoly ellenzéki erő, akkor ez sokkal jobb eredményt érhetett volna el.
Milyen mértékben foglalja magában a Front a régi apparátust?
– Ez a Parlament, amelyben nekem is dolgoznom kell, egy nagyon sajátos Parlament lesz, mert végül is megvan az egypártrendszer veszélye. A Front kétharmados többséggel győzött, tehát bármely lényeges kérdésben egymaga dönthet, semmilyen más koalíció ezt nem vétózhatja meg. Én abban reménykedem, hogy a Front, éppen azért, mert nem igazán egyetlen párt, hanem egy szélesebb és szintén nem körvonalazott programú alakulat, belülről válik polarizálttá. Kétségkívül és egyértelműen magában foglalja a volt kommunista és államapparátust, azért, mert ennek az apparátusnak egyetlen esélye önmaga átmentéséhez ez a mindenképpen baloldali programmal rendelkező Front. Olyan kijelentéseket viszont már Iliescu is tett – nem tudom, mennyire gondolja komolyan –, hogy valamiféle szociáldemokráciát szeretne megvalósítani. Ez a baloldali formáció tehát rövid időn belül sokszínűvé válhat, polarizálódhat, és egy olyanfajta koalícióvá alakulhat, amelyben tényleg ott vannak a volt kommunisták, de ott vannak azok a szociáldemokraták is, akik már tolódnak a centrumpártok felé.
Jelenthet-e lépéshátrányt a romániai magyarság számára az a tény, hogy szinte egységesen a Nemzeti Liberális Párt elnökjelöltjére, Radu Campeanura szavaztak, hiszen a nemzetközi sajtóértekezleten Iliescu kissé ironikusan jegyezte meg, hogy a magyaroknak tiszteletbeli elnökük van? Nem volt-e stratégiailag elhamarkodott Király Károly felhívása a romániai magyarsághoz, hogy ne Iliescura, hanem a másik két jelölt egyikére szavazzon? Várható-e visszaélés ilyen értelem ben Iliescu részéről?
– Valószínűleg ezzel a döntésünkkel nem ébresztettünk rokonszenvet sem Iliescuban, sem pedig a Frontban. Király Károly valóban fölszólította a közvéleményt, hogy ne szavazzanak Iliescura, a mi közleményünk úgy szólt, hogy egyik elnökjelölt mellé sem állhatunk, testületileg egyiket sem támogathatjuk, mert valóban egyikük sem viszonyult úgy a programunkhoz, hogy az számunkra szavatolná ennek a programnak – a kisebbségi jogrendszer kialakításának – a megvalósítását. Az is benne volt ebben a közleményben, hogy semmiképpen sem támogatjuk a visszarendeződést és a neokommunizmust, tehát ilyen értelemben szólítottuk fel a választókat, hogy ne Iliescura, hanem inkább Campeanura vagy Ratiura szavazzanak. Ez valószínűleg egy óriási horderejű döntés. Itt a magyarság az eddigiekben mindig kénytelen volt úgy politizálni, hogy: a hatalmon levőkhöz csatlakozni és a hatalmon belül megpróbálni kivívni, kicsikarni bizonyos engedményeket, bizonyos jogokat. Abban a pillanatban, amikor mi erről lemondtuk, vállaltuk azt is, hogy esetleg a továbbiakban is ellenzékben maradunk, ami azt is jelenti, hogy a romániai magyarság szövetségének, pártjának vagy pártjainak lehetséges külön politikát képviselniük, és ezt a politikát nem feltétlenül kell csatolni, hozzáigazítani egy bizonyos, hatalmon levő párthoz vagy hatalmi koalícióhoz. Lehet, hogy pillanatnyilag veszteség ez, hogy szembekerültünk a Fronttal és Iliescuval, hosszú távon megtörténhet, hogy épp ellenkezőleg, óriási politikai tőkét tudtunk fölhalmozni azzal, hogy nem a pillanatnyi állapotot, hanem egy majdani demokráciát támogattunk ezzel a döntéssel.
Milyen szerepet játszhatnak a magyarság parlamenti képviselői az új Alkotmány kidolgozásában?
– Ha azt a százalékot tekintjük, amellyel jelen vagyunk a Parlamentben, akkor önmagunkban semmilyen vétónk sem lehet érvényes. Esély van azonban arra, hogy a többi kisebbség képviselőivel szövetkezzünk, meg arra, hogy más demokratikus erőkkel lépjünk szövetségre. Remélem, hogy annyi józanság lesz ebben a Parlamentben, hogy az alkotmány kidolgozásánál megpróbálja majd az összes igényeket és szempontokat egyeztetni, még akkor is, ha ez kompromisszumos megoldáshoz vezet.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >