Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kerítésen innen, kerítésen túl
Végel László
Szerintem a kisebbségi közösségben mégis szükség van a liberális kultúrára, mert ez fontos kötőanyaga a kollektív jogok retorikájának is. De a kisebbségi jobboldali retorika is bohócszerepre ítéltetett, amennyiben egyszerűen „átfordítja” a magyar jobboldali retorikát. Végel László:
Egy kormányban két kormány
Nem! A kormánytagok nyilatkozata nem mellékes dolgokról szólt. Slobodan Milošević rehabilitálásáról és a szobráról folyó vitában tulajdonképpen Szerbia jövőjéről vitáztak, csakhogy a felek ezt így, nem merték bevallani. Úgy tűnik, a szerb kormányzatban két kabinet van és a kormányfő a kettő között egyensúlyoz.
Kerítésen innen és túl
Átlépjük a szerb-magyar határt. A magyar kerítés továbbra is a helyén, négy méter magasan meredezik az ég felé. Kelebián a magyar vámosok drogkereső kutyával bukkannak fel a szerelvény folyosóján. Ilyen testközelből, életemben először találkoztam idomított kutyával. A pályaudvaron megvásárolom az újságokat; a Népszabadság és a Magyar Nemzet arról számol be, hogy a magyar kormány úgy döntött megerősíti a déli határzárat, és a meglévő mellé még egy kerítéssort emel, a jelenleginél sokkal masszívabbat. Ha nem lehet szép szóval, akkor erőszakkal kell megakadályozni a menekülteket. Olyan lesz az erősítés, hogy akár több százezer embert is fel tud tartóztatni, jelentette ki Orbán Viktor, magyar miniszterelnök, aki feltételezi, hogy Törökország nem fogja betartani az EU-val kötött szerződés szabályait és szabad utat enged a menekülteknek. Akkor pedig ősztől beindul az áradat. A bejelentés már önmagában is félelemgerjesztő. Elképzelem, amint néhány százezer menekült megrohamozza a magyar kerítést, amit aztán nem tud bevenni, mire Észak-Bácskában reked. Pár százezer több mint Szabadka lakossága! Persze, akadnak kisebbségi politikusok, akik szerint a kerítést jó Magyarországnak is és Szerbiának is ergo a vajdasági magyaroknak is. Így gondolkodnak ők, én viszont elképzelem azt a borzalmas zűrzavart. Meglehet, Magyarországot megvédi a magyar határzár, de mi óvja meg a szerbiai polgárokat, hiszen a dél- és kelet-szerbiai hegyvidéken, sokkal nehezebb egy ilyen masszív kerítést felállítani. Ez azért sem mellékes - írja a Magyar Nemzet - mert a magyar kormány tavaly nyári kormányrendelete szerint Szerbia biztonságos ország, tehát a menekült csak akkor léphet Magyarország területére, ha bebizonyítja, hogy Szerbia számára mégsem biztonságos. Persze, a legjobb lenne, ha nem lenne szükség határzárra. Elismerem, ez megmosolyogtató naivitás, ám megtörténhet, hogy a kerítés is ilyen naivitás, csak sokkal baljósabb, hiszen a végkimenetel úgysem a magyar kerítés tövében dől el, hanem valahol máshol; a nagyhatalmak viszályában, és más, már-már megnevezhetetlen globális eseménysorozatban. A két kis ország – Szerbia és Magyarország – között felhúzott kerítés lényegében nem fogja eldönteni Európa sorsát.
Bibó István és a kisebbségi eklekticizmus
Az egyik magyarországi honlap azzal vádolta meg a kolozsvári magyar értelmiséget, hogy a városból „liberális fészket” teremtett, mert a meghívott vendégek között volt Parti Nagy Lajos, Csáki Judit és Dragomán György is. A Heti Válaszban Ablonczy Bálint, nem is annyira a honlap szerzőjével szállt vitába, hanem új, és nagyon is elgondolkodtató megítélési szempontokat vetett fel. Azt írja, hogy „a szekértáboros mentalitás és a paternalizmus” abból a feltételezésből indul ki, hogy az „erdélyi közösség nem képes önálló véleményalkotásra”, hanem csak jámborul kérődzi a magyarországi eszméket. Arra is kitér, s ezt számos példával támasztja alá, hogy a kolozsvári baloldali és liberális hagyományt, „amelyet azonban nem lehet egy az egyben átfordítani a magyarországi viszonyokra.” Az elmúlt években engem is foglalkoztatott az a helyzet, többször is írtam róla, hogy még ennél is bonyolultabb helyzettel állunk szemben. Ablonczyinak igaza van: a liberalizmus nem ugyanazt jelenti a kisebbségben, mint a többségben, hiszen a kisebbségi polgár naponta kerül szembe a nemzet mivoltával, s az egyéni szabadságjogokért kiállva szükségszerűen a kollektív jogok érvényesítéséért is síkra száll. Ha nem ezt tenné, akkor a liberalizmus bohóca lenne. Ebben az értelemben szó sincs „vegytiszta” liberalizmusról. Mennyire igaza volt a liberalizmus klasszikusának, John Stuart Millnek, aki szerint a liberális elvek csakis tisztára homogén nemzeti közösségben valósulnak meg. Szerintem a kisebbségi közösségben mégis szükség van a liberális kultúrára, mert ez fontos kötőanyaga a kollektív jogok retorikájának is. De a kisebbségi jobboldali retorika is bohócszerepre ítéltetett, amennyiben egyszerűen „átfordítja” a magyar jobboldali retorikát. Miért? Az esetben, ha következetesen, a nyílt szerbiai közéleti színen, és nem csak Budapestre kiruccanva és Budapesten virtuskodva képviseli a kisebbségi érdeket, akarva-akaratlanul szemben találja magát a többségi nemzeti jobboldal értékrendjével, amely szintén jobboldali és szintén erőteljesen nemzeti. Ez esetben, ha nem akar saját csapdájába esni, akkor kénytelen kritikusan viszonyulni a jobboldali nemzeti értékrenddel szemben. Ez főleg akkor derül ki, ha vitába keveredne a többségi nemzet jobboldal képviselőivel. Nem csoda, hogy a kisebbségi nemzeti jobboldal főleg Budapesten járva hirdeti eszméit, vagy pedig „magunk között”, de elkerüli a nyíltszíni vitát a szerbiai nemzeti jobboldal képviselőivel. Az elmúlt húsz-harminc évben ugyanis a Szerbiában nem került sor egyetlen nyílt vitára vagy párbeszédre a szerb és a magyar nemzeti jobboldal között. A magyarok leginkább Budapesten sírják el panaszaikat, ami nemcsak nyúlszívűséggel magyarázható, hanem e csapdahelyzettől való félelemmel is, hiszen saját érvrendszerükkel kerülnek szembe. Gondoljunk bármit, de a baloldali értékrend is fellelhető a kisebbségi közösségben, annak ellenére, hogy jelenleg ilyen arculatú párt nem létezik. A vajdasági magyar kisebbség helyzetnek mérlegelésekor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a háborús és félháborús időkben történt kapitalista fordulatkor a nemzeti többség etnikai elkötelezettsége olyan erőteljes volt, hogy a kisebbségi polgárok háttérbe szorultak az anyagi javak újraelosztásakor. A közösség pauperizálódott, s az akkor megteremtett hátrányt mind a mai napig nem sikerült behozni. Helyzetéből fakadóan spontán módon is a szociális igazságra vágyakozik. A lemaradását konzerválta a 2008-ban bekövetkező gazdasági válság. Szimptomatikus az is, hogy a rendszerváltás méhében megszülető kisebbségi pártokból hiányzik a szociális érzékenység, így hát, ha a baloldali diskurzus nem került be a hivatalos közélet szótárába, de a „föld alól” fel-felbukkan. Természetesen ez a baloldaliság nem vonatkoztatható el a nemzeti érzéstől, ellenkezőleg szorosan összefügg vele. Nem újdonság ez a kisebbségben, gondolok a magyarok aktív részvételére a két világháború közötti vajdasági kommunista mozgalomban. Eklatáns példája ennek a HÍD köré tömörülő vajdasági magyar értelmiségiek csoportja. Mindent összegezve Ablonczy állítását a kisebbségi liberalizmusról azzal egészíthetem ki, hogy a kisebbségben igenis egy nagyon eklektikus világkép dominál még akkor is, ha a budapesti szekértáboros paternalizmus ezt nem hajlandó tudomásul venni és az anyaországi megoszlásokat kényszeríti a kisebbségi közösségre. Az anyaországban újra Bibót kellene olvasni, hogy értsük a kisebbségi eklekticizmust. Bibó eszméi a rendszerváltás előtt összefogásra csábította a magyar demokratikus ellenzéket, aztán megfeledkeztek róla, a kisebbségben azonban az ő „eklekticizmusa” továbbra is fontos kiindulópontot jelent.
Lovagkereszttel a pápa ellen
Folyik a vita Bayer Zsolt lovagkeresztjéről. Azt hiszem a legkellemetlenebb helyzetbe éppen a Magyar Püspöki Kar került. Az állami díjjal kitüntetett Bayer ugyanis egyebek mellett a következőket írta Ferenc pápáról: „a pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére”. A Magyar Kurír nevű katolikus honlap és az Új Ember katolikus hetilap pontos és világos érvekkel alátámasztva, határozottan elutasította Bayer vádjait. A vajdasági egyházi főméltóságok csendben maradtak, mintha nem a Szentatyáról lenne szó. Elképzelem, miként reagáltak volna a magyarországi és a vajdasági magyar katolikus egyházatyák, ha egy közönséges halandó jelentette volna ki azt, amit a lovagkereszttel kitüntetett Bayer Zsolt. Nem kell hívőnek lenni, hogy elutasítsuk a Ferenc pápa elleni durva kirohanásokat, ám hozzá tenném, hogy nemcsak őt, senkit sem szabadna ilyen brutális szavakkal minősíteni, nem csupán az utóbbi időben gúnyosan emlegetett „politikai korrektség” okán, hanem azért is, mert tudjuk, hogy a brutális szavakat brutális tettek követnek.
Ha a kisebbségiek találkoznak….
Találkozom a magyarországi szerb önkormányzat képviselőivel Borislav Russzal és Petar Miloševićtyel. Hol szerbül, hol magyarul beszélgetünk. Az asztalunkhoz lép egy dalmát férfi, udvariasan megszólít bennünket, és bevallja, hogy jól esett Budapest belvárosában „hazai mondatokat” hallani. Nem először vettem észre, hogy a néhai jugók között külföldön felébred a szolidaritás. Lehet, hogy ritka eset, de örömmel jegyzem fel magamnak. Russzal megbeszéljük az októberi irodalmi estemet, amelyre a budapesti szerb színházban kerül majd sor. Örülünk a magyar és a szerb kormány közötti kiváló kapcsolatoknak, de osztjuk egymás véleményét abban is, hogy a kisebbségek gondjairól legjobban a kisebbségiek tudnak. Kisebbségiként gyorsan szót értünk.
Fizetős migránsok
Petőfi Sándor utcában sétálva egy pillantást vetek az egyik nemrégen nyílt szír étteremre és kávézóra. Jól öltözött férfiak és nők társalognak, vacsoráznak. A nők dzsilbáb, al-amira és sajla fejkendős viseletben. Arabok. Bizonyára a gazdagabb szír réteg engedheti meg magának a drága belvárosi vendéglő látogatását. Lehet, hogy ők a fizetős migránsok. Ugyanakkor Budapest tele van félelemkeltő menekültellenes kormányzati plakáttal.
Fesztivál
Szarajevóból érkezik a hír, hogy az Urbán András rendezte (a Bűnhődés nyomán készült) What is Europe című előadást a szelektor beválogatta az idei a Szarajevóban októberben sorra kerülő kis és kísérleti színházak nemzetközi fesztiváljának műsorába. Bosznia egyre fontosabb lesz számomra, sejtem, hogy oda kell figyelnem, mert érzésem szerint, valahol Boszniában időzített bombát helyeztek el, ami nem tudni, mikor robban.
Végel László Közéleti naplójának nyomtatott változata a Családi Körben jelent meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >