Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Felvidéki napló
Milena
A nő, aki nem ijedt meg a Gestapótól, s akibe Franz Kafka is szerelmes volt.
A kommunizmusból kiábrándult (nem értett egyet az irodalom és a művészet ideológiai gleichschaltolásával), a nacionalizmust zsákutcának tartotta („cseh vagyok, de elsősorban rendes ember szeretnék lenni”). Gazdag József (MNO):
Milena Jesenskát elsősorban Franz Kafka szerelmeként ismeri az olvasóközönség, a már súlyos beteg Kafka tépelődő, önmarcangoló szerelmesleveleinek a címzettjeként. Pedig ennél sokkal több volt: kiváló újságíró, a prágai intellektuális élet meghatározó alakja s egy rendkívül bátor nő, aki nem ijedt meg a Gestapótól sem.
Milena szép volt és intelligens. És különc. Fittyet hányt a sorompókra, a megkövesedett szokásjogokra, az íratlan szabályokra. Az ébredő cseh nacionalizmus idején, az 1910-es évek Prágájában – ahol a belvárosban külön korzójuk volt a cseheknek, külön a németeknek és a zsidóknak – a cseh Milena német irodalmi kávéházba járt, ott ismerkedett meg a nála tíz évvel idősebb életművésszel, Ernst Pollakkal (egy anekdota szerint Milena egyszer ruhában úszta át a Moldvát, hogy le ne késse a randit).
Apja, a neves cseh orvos, Jan Jesensky nem tudta megbocsátani lányának, hogy zsidó származású német férfival jár, ezért erkölcsi beszámíthatatlanságra („moral insanity”) hivatkozva hónapokra elmegyógyintézetbe záratta. Milenának ezek után nem volt maradása Prágában, Ernst Pollakkal együtt Bécsbe költözött, ahol alkalmi munkákból élt, egy ideig még poggyászrakodóként is dolgozott a pályaudvaron, majd ismeretlen német szerzők műveit kezdte csehre fordítani – az akkor már férjes asszony így ismerkedett meg Kafkával.
Ami közös volt bennük, az az idegenségtudat. A cseh Milena Bécsben, a német zsidó Kafka pedig Prágában érezte úgy, hogy kívülálló, s nem tartozik azokhoz, akik között él. Négy napot töltöttek együtt, s az a négy nap, ha csak rövid időre is, megszabadította Kafkát a szorongásaitól. „Ha lehunyom a szemem, látom a fehér ingét magam előtt, egész nap föl-alá rohangáltunk, nem köhögött, sokat evett, és úgy aludt, mint egy csecsemő” – emlékezett vissza Milena.
Ernst Pollakon kívül nem Kafka volt az egyetlen férfi az életében; szerelmi viszonyt folytatott Hermann Broch osztrák íróval (az Alvajárók szerzőjével) és Franz Xaver Schaffgotsch gróffal is (aki később olyan megszállottan kereste-kutatta szerelmét, hogy már a prágai pincérek is szánakozva néztek rá, amikor esténként azzal a zaklatott kérdéssel nyitott be egymás után a kávéházakba: „Nincs itt Milena?”), majd ismét férjhez ment, ezúttal egy építészhez, Jaromír Krejcarhoz.
Harminchárom éves volt, amikor egy súlyos ízületi gyulladás miatt hajlíthatatlanná vált a jobb térde (férjétől kapott gonorrhoeás fertőzés szövődményeként). Ő, aki imádott sétálni, s aki azt vallotta, hogy minden fájdalmat és keserűséget kijárhatunk magunkból, mert a séta mindenre gyógyír, onnantól kezdve bicegve, bottal járt; fiatalos szépsége pedig eltűnt.
„Itt állok munka nélkül, betegen, egyetlen fillérem sincs, még vacsorát sem tudok venni magamnak” – írta egy 1937-es levelében. A kommunizmusból kiábrándult (nem értett egyet az irodalom és a művészet ideológiai gleichschaltolásával), a nacionalizmust zsákutcának tartotta („cseh vagyok, de elsősorban rendes ember szeretnék lenni”).
Cikkeiben olyan Közép-Európáról álmodott, ahol békében élhetnek egymás mellett a szlávok, a németek, a zsidók és a magyarok. A Szudéta-vidékre utazott, riportokat írt a Prítomnost (Jelenlét) című lapnak arról, ahogy Konrad Henlein üresfejű, de magabiztos fiatal gárdistái egyenruhában, „nemzetiszocialista kosztümben” parádéznak az észak-csehországi városok utcáin, harsányan siegheilezve.
Lapját a német megszállás után betiltották, de Milena nem hallgatott el, a földalatti mozgalom tagja lett, illegális újságot szerkesztett, szervezte a cseh ellenállást. „Veszíteni? Dehogy fogunk veszíteni! Legfeljebb meghalunk, de nem veszítünk” – írta. A menekülést árulásnak érezte volna, nem akarta cserben hagyni olvasóit, Prágában maradt. Csak idő kérdése volt, mikor csap le rá a Gestapo. Végül kelepcébe csalták, egy barátja lakásán vártak rá, s egy drezdai börtönbe szállították (ahol harminc kilót fogyott), de fogva tartói alighanem fölösleges luxusnak tartották számára a szalmazsákot és a magánzárkát is, ezért az áthelyezése mellett döntöttek.
Milena Jesenská a ravensbrücki koncentrációs táborban halt meg 1944 tavaszán, negyvenhét évesen.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >