Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Lelkük rajta
Pressburger Csaba
„Hogy mindezzel emberek életére, egészségére és kínkeservesen megteremtett egzisztenciájára törnek mintegy kollaterális kárként? Kit érdekel?!” Pressburger Csaba (Autonómia):
Megtörtént: a Magyar Szó kilenc szabadkai és zentai dolgozója átvezénylést kapott Újvidékre. Gyakorlatilag tehát fölmondást. Mert ki volna az, aki vállalná, hogy napi szinten, akár évtizedekig kétszáz kilométert utazzon a lakhelyétől a munkahelyéig és vissza? Különösen akkor, ha egy gyermekét nevelő fiatal házaspárról van szó, vagy ha egy súlyos veseelégtelenséggel küszködő, heti három alkalommal dialízisre járó személyről van szó, vagy ha egy olyan emberről van szó, akiről köztudott: szinte soha nem mozdul ki szülővárosából, mert egyszerűen ilyen a természete.
De hát hagyjuk a humanista érveket! Koncentráljunk a lélekre, ahogy Ökrész igazgatónő mondá – a Magyar Szó lelkére, amelyet tíz évvel ezelőtt kitéptek a szerkesztőség széttelepítésével, és most semmi más nem történik, mint a széttépett lélek összeforrasztása. És persze aljas rágalom, ha ezt a lépést bárki is politikai leszámolásként vagy a rebelliskedő újságíróktól való megszabadulásként láttatja, ugyanakkor nem veszi észre, hogy a Magyar Szó vezetői valóban „szívvel-lélekkel és alázattal” cselekszenek (lásd a Napjaink műsorát 0:39:20-tól).
Nézzük a tényeket!
— Átvezénylésre vonatkozó „felkínálást” kapott: Bajtai Kornél, Diósi Árpád, Kószó Attila, Szikora Csaba, Vígi Zoltán és Vígi Zsoldos Zsaklina Szabadkáról, valamint a zentai lakcímmel rendelkező Horváth Zsolt, Mihájlovits Klára és Szögi Csaba.
— Bajtai Kornél, Kószó Attila, Vígi Zoltán, Vígi Zsoldos Zsaklina, Horváth Zsolt, Mihájlovits Klára – tehát a kilencből hatan – a Magyar Mozgalom alapító tagjai.
— Bajtai Kornél, Kószó Attila, Vígi Zoltán, Vígi Zsoldos Zsaklina, Horváth Zsolt, Mihájlovits Klára és Szögi Csaba – tehát a kilencből heten – aláírói voltak annak a levélnek, amelyben azt állították, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség nyomást gyakorol a Magyar Szó szerkesztéspolitikájára.
Ennyit a tényekről. Most jöjjön egy kis inszinuáció!
— „A Magyar Szó három lábra állítása következtében felbomlott az addig jól működő, szellemi műhelyként is megélt deszk-rendszer. A lap lényege, az újság lelke lett kitépve ekkor, és bebizonyosodott, hogy az nem működhet a székháztól, a vezetéstől távol” – írja Ökrész Rozália (a linkelt dokumentum 39. oldalán). Mindezt én is aláírom (később kifejtem). De vajon attól, hogy a jövőben a belpolitika-rovatot és a címoldalt Újvidéken és nem Szabadkán szerkesztik, mi fog megváltozni úgy igazán? Miféle „deszk-rendszer” áll vissza azzal, hogy mostantól valaki nem Szabadkáról, hanem Újvidékről próbálja (a haját tépve) koordinálni a továbbra is háromlábú (csak jobban billegő) székre hasonlító szerkesztőséget? Hiszen a művelődési-oktatási rovat továbbra is Szabadkán készül majd, a sportrovat Zentán, és a szombati lapszám „lelke”, a Hétvége-melléklet is marad Szabadkán. Hogy lesz ebből így integrális szerkesztőség? Sehogy. Viszont a terv arra tökéletesen megfelel, hogy megszabaduljanak szinte az összes nemkívánatos személytől.
— A szóban forgó kilenc munkavállaló olyan fölszólítást kapott), amelyben egy szóval nem közlik vele, mi lesz a sorsa, ha netalán nemet mond az átvezénylésre. Ez nem igazán kóser, de élek a gyanúperrel, hogy jogilag is hagy némi kívánnivalót maga után.
— Ha, tegyük fel, a kilenc személy közül senki sem vállalja, hogy napi szinten utazzon, vagy eladja a házát/lakását és Újvidékre költözzön, akkor hol talál helyettük kilenc, azonnal hadra fogható, több éves vagy évtizedes tapasztalattal rendelkező újságírót/szerkesztőt a bölcs cégvezetés? Házon belül? Ha két ujjamat behajlítom, egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen személy van a Magyar Szó újvidéki szerkesztőségében. Vagy pályakezdő tiszteletdíjasokkal akarnak deszket és belpolitikát csinálni? Mert ugye létszámstop van, munkaviszonyt senkivel se létesíthetnek. Vagy van harmadik opció? Közvetlenül a pártszékházból szállítják a teleírt, betördelt oldalakat? Hát mondjuk ez járható út: ott nincs létszámstop, és mindenki üti-vágja a belpolitikát.
De elég a gyanúsítgatásokból!
A Magyar Szó tíz évvel ezelőtti átszervezése szerintem is hiba volt. A szerkesztőségnek fizikailag egy térben a helye, beleértve az összes meghatározó rovatot – szerkesztőstül, deszkfőnököstül, főszerkesztőstül, újságíróstul. Így alakulhat ki szerkesztőségi élet, így áramolhatnak az információk, így lehet azonmód reagálni váratlan helyzetekre. Persze mi sem természetesebb, hogy erős tudósítóhálózatot kell fönntartani, hogy ott kell teremnie az újságírónak, ahol az események zajlanak, hogy a helyi és regionális témákkal helyben és a regionális oldalakon kell foglalkozni. Hogy az integrális szerkesztőség fizikailag hol helyezkedik el, elsősorban technikai kérdés. Tíz évvel ezelőtt fölszámolták az újvidéki integrális szerkesztőséget. Hiba volt. De ezt már visszacsinálni nem lehet, és erre a jelenlegi Magyar Szó vezetősége sem vállalkozik. Bolond is volna! Túl nagy hajcihővel járna, túl sok embert kellene ehhez megmozgatni, túl sok érdeket sértene, és a létszámstop miatt egészen biztosan összeomlana a lap, ha csak az áttelepítendő újságírók fele is nemet mondana.
Így viszont csak a politikai ellenfél érdekeit sérti az új munkahelyi besorolás. Hogy mindezzel emberek életére, egészségére és kínkeservesen megteremtett egzisztenciájára törnek mintegy kollaterális kárként? Kit érdekel?!
Ők ott fenn csak a dolgukat végzik. Szívvel-lélekkel.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >