Ma Jácint, Réka, Hetény névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Szerbia a csonka rendszerváltási múzeumba kényszerült
Végel László
Amit most a szemünk előtt zajlik, az a múzeumból való kiútkeresésről szólnak. Az elmúlt harminc évben túl sok remény omlott össze, túl sok illúzió veszett oda, túl sok harag és düh gyülemlett fel, túl sok trauma sújtott mindannyiunkat. A fájdalom és a gyűlölet, a harag és a trauma rombolja a társadalmat, miközben Szerbia kilátástalan harcot vív önmagával. Végel László:
2025. május 14., szerda
Egyre durvább jelzőkkel illetik az tüntető egyetemistákat. Megdöbbenek, amikor hallom, hogy ők a puccsisták, a külföldi bérencek, a nácik, a fasiszták. Nem tudom elképzelni, hogyan fog emlékezni ezekre a hónapokra utókor. Nyilvánvaló, hogy ítéletét történelmi kontextusba fogja helyezni. Többször is megfordul a fejemben, hogy bölcsebbek lehetnénk és a megfontolatlan ítélkezés helyett, arra a kérdésre keresnénk a választ, hogy valójában miért is játszódik le mindez. Kétlem, hogy mindez érthető lehet az elmúlt balszerencsés harminc év ismerete nélkül. Kezdődött Milošević hatalmával és a délszláv háborúkkal, mialatt a környező szocialista országokban lezajlottak a rendszerváltások, illetve a többpártrendszerű parlamentáris demokráciába vezető kiegyezésen alapuló bársonyos forradalmak. Nálunk valóban nem játszódott le a bársonyos forradalom, helyette a kiegyezést elutasító, populista forradalom tört ki, amelynek élén Slobodan Milosevic Szerbia jommunista párttitkára állt. Ezt követte a Szerbiai Szocialista Párt és a Szerb Radikális Párt bukása. Zoran Đinđić rövid, pár évig tartó uralma, komolyabb reformokra szánta el magát, de nem volt ideje rá, mert rövid időn belül meggyilkolták. A posztszocialista bársonyos forradalom újra félbeszakadt, csonkaságában vegetált, mert az 2000 október 5-én hatalomra került pártok képtelenek voltak Đinđić művét befejezni. Következett az egymással civakodó pártok tengődése, tehát a bársonyos forradalom továbbra is csonka maradt. A választópolgárok kiábrándultak a hatalomra került ellenzékből, megbüntették ezeket a pártokat és – magukat. Hatalomra jutottak azok, akiket 2000 október 5-én megbuktattak. Igaz, ők némileg módosítottak az előző nézeteiket, de a kilencvenes években szocializálódó pártvezetők sem tudták befejezni azt a munkát, amelyben 2000 októberében a tömeg megálmodott. Szerbia a csonka rendszerváltási múzeumba kényszerült. Amit most a szemünk előtt zajlik, az a múzeumból való kiútkeresésről szólnak. Az elmúlt harminc évben túl sok remény omlott össze, túl sok illúzió veszett oda, túl sok harag és düh gyülemlett fel, túl sok trauma sújtott mindannyiunkat. A fájdalom és a gyűlölet, a harag és a trauma rombolja a társadalmat, miközben Szerbia kilátástalan harcot vív önmagával.
Következő cikk: A diadal másnapja: nem az RMDSZ győzött, hanem a közösség mentette meg önmagát
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Fizessük ki a busz árát!
Ha az utasok kitekintenek a robogó ingyen buszoktól megtekinthetik a sárguló kukoricásokat. A napfarforgófejek kétségbeesett integetnek >
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >