Ma Zénó, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Totálkár lehet a brit kilépésből
„A Brexit az Egyesült Királyságot mint Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország unióját is szétzilálhatja.” Kocsis Györgyi (hvg.hu):
A szeizmográfusok érzékelik az erősödő morajlást a mélyben, de nem tudni, mekkora lesz a kivédhetetlen kataklizma által végzett pusztítás – rendre ide lyukadnak ki a Nagy-Britannia uniós tagságáról szóló június 23-ai népszavazás következményeinek előrejelzései. Akárhogy döntenek a britek, az európai integráció belső hatalmi pozíciói alapjaiban változhatnak meg, az új tagállamok szempontjából pedig bármelyik kimenet végzetesnek bizonyulhat.
Háromlábú székhez – a legegyszerűbb és legstabilabb bútordarabhoz – hasonlított az Európai Unió az elmúlt évtizedekben, amelynek politikai egyensúlyát három legerősebb tagállama, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia egymást kiegészítő együttműködése garantálta. Míg Németország az integrált kontinens nagy kapacitású gazdasági hajtóerejeként szolgált, Párizs pedig az integráció motorjának és az európai kulturális értékrend őrzőjének szerepét töltötte be, a britek a bővítés elkötelezett híveiként a minél nagyobb és szabadabb egységes piacért szálltak síkra, sikeresen. Nem véletlen, hogy a fajsúlyosabb tagállamok közül Nagy-Britannia volt az egyetlen, amely az EU 2004-es bővítésekor azonnal és teljesen megnyitotta belső munkaerőpiacát az akkor belépő 10 (főleg volt szocialista) ország polgárai előtt. A szigetországba azóta nagy számban áttelepült kelet- és kelet-közép-európai munkavállalók – köztük a 2014-től érkező románok és bolgárok – ellen indított populista hadjárat vezetett el ahhoz, hogy David Cameron kormányfő 2013-ban, újraválasztási kampányfogásként, népszavazást helyezett kilátásba a brit EU-tagságról. Ezzel az elkeseredett és kisstílű belpolitikai játszmák túszává téve nemcsak országa uniós tagságát – sőt területi egységét –, hanem Európa sorsát is.
Amikor a tavaly megnyert választások után világos lett, hogy Cameron nem ússza meg a felelőtlenül megígért referendumot, az EU idén februárban „mentőcsomagot” állított össze. Ennek fő üzenete: „Ha benn maradtok, megígérjük, hogy az integráció megállítható, sőt valamelyest vissza is fordítható.” A pakkot elsősorban Londonnak címezték, de a közösség szabályai szerint általános érvényűvé válik, amennyiben Nagy-Britannia az unió tagja marad. A zárt kormányfői körben született politikai egyezség első lépésként garantálja a briteknek, hogy a következő 7 évben nem kötelesek ugyanazokat a szociális támogatásokat megadni a más uniós tagállamokból érkező munkavállalóknak, mint a sajátjaiknak. Amennyiben tehát június 23-án a britek a maradás mellett szavaznak, ez a rendszer 2020-tól a többi tagállamra is kiterjed, felrúgva a „minden uniós munkavállaló egyenlő” elvet.
E gyors hatású integrációs „fájdalomcsillapító” mellett a februári csomag középtávú szereket is bevetett. Egyrészt hatékony eszközt adna a nemzeti parlamentek kezébe arra, hogy olykor megállítsák a közösségi jogalkotó gépezetet, másrészt az eurózónán kívülieknek is beleszólást engedne a közös valuta szabályozásába, ha az egységes piacon veszélyeztetve érzik érdekeiket – jóllehet Nagy-Britannia eleve nem is kötelezett az euró bevezetésére, a többi kívülálló számára pedig nincs határidő előírva. Hosszú távú, de súlyos, az uniós egységnek akár felmérhetetlen károkat okozó áldozat az EU részéről végül az, hogy garanciát adott a briteknek: ha június 23-án hajlandóak igennel szavazni, akkor az EU-alapszerződés következő módosításába bekerül az a kitétel, hogy Nagy-Britanniára nem érvényes az uniós alkotmánynak az „egyre szorosabb unió” létrehozásáról szóló víziója – bármit jelentsen is ez. Nem nagy kockázat azt jósolni, hogy ebben a pontban – az Orbán- és a Kaczynski-kormány fennmaradása esetén – mindenekelőtt Magyarország és Lengyelország szívesen követné a brit példát, de belekapaszkodhatnak mondjuk a holland és dán euroszkeptikusok is.
Nem lényegtelen körülmény persze, hogy a britek benn tartását célzó csomag valójában a többi uniós kormányfő által tett puszta politikai ígéret Cameron számára. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke kijelentette, hogy ha a britek a benn maradásra szavaznak, Brüsszel már másnap elkezdi formálisan is jogszabályokba önteni a megállapodást. Arra azonban semmi garancia nincs, hogy az Európai Parlament is mindent ugyanúgy gondol majd, mint a kormányfőket tömörítő Tanács, sőt az esetleg megszavazott jogszabályokat meg is lehet majd támadni az EU luxembourgi bíróságán. Következésképpen még Nagy-Britannia EU-ban maradása esetén is jó esélye van annak, hogy a következő években az unió intézményrendszere a menekültválság, a gazdasági pangás és más, fontos ügyek helyett a „brit kérdés” rendezésével kényszerül majd foglalatoskodni.
És ez még a kedvezőbb forgatókönyv. Ha ugyanis Nagy-Britannia az EU-ból való kilépésre szavaz, akkor az integráció végképp olyan útra kerül, ahol ember még nem járt. Tárgyalásképes londoni kormányviszonyokat feltételezve a feladat levezénylését az EU részéről Szlovákiának mint az idei év második felében az EU elnökségét adó tagállamnak kell megkezdenie, mégpedig az unió alapdokumentumának 50. cikke alapján. Utóbbit már kifejezetten az euroszkeptikus britekre sandítva írták bele a 2009-ben hatályba lépett lisszaboni szerződésbe, de a lebonyolítás mechanizmusáról a passzus csak annyit mond, hogy a kilépési tárgyalások legfeljebb két évig tarthatnak, hacsak a felek teljes konszenzussal – vagyis mind a 28 tagállam egyetértésével – nem döntenek a hosszabbításról. (...)
A katasztrofális gazdasági és politikai következményeken túl a Brexit az Egyesült Királyságot mint Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország unióját is szétzilálhatja. A benn maradás mellett igen erőteljesen kampányoló Nicola Sturgeon skót első miniszter már jelezte, hogy ha a kilépéspártiak győznek, Skócia újabb népszavazást rendez az önállósodásról, ami 2014-ben egyszer már kudarcot vallott. A gazdasági függetlenséget Skócia a partjaihoz közeli északi-tengeri olajkincsből származó bevételekből biztosítaná, ami azonban a jelenlegi olajárak mellett fenntarthatatlan. Az EU-ból való kilépés Észak-Írországot és Írországot is megviselné, jelenleg ugyanis nincs közöttük határ, amit viszont az egységes piacból való kilépéssel vissza kellene állítani. Mindemellett illúziónak tűnik, amit sokan gondolnak, hogy a kilépés esetén a szigetország státusát a norvég, illetve a svájci minta alapján át lehetne alakítani. Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter múlt pénteken kijelentette: a Brexit az Brexit, ha a britek a kilépésre szavaznak, búcsút inthetnek az egységes európai piacnak. (Tálas Andrea)
XXX
Keleti ellendrukker
A Kreml aktívan próbálja befolyásolni a briteket, ám Moszkvának ügyelnie kell arra, hogy a beavatkozás ne legyen látványos, mert az fordítva sülhet el. Itt is aszimmetrikus hadviselésről van szó, csakúgy, mint a KGB idejében, óvatosan kell nyomni a pénzt az emberek befolyásolására” – nyilatkozta Oroszország Brexit-politikájáról Charles Crawford brit diplomata, aki Moszkvában is szolgált, mielőtt nagykövet lett volna Szarajevóban és Belgrádban.
Bár a Kreml a hivatalos megnyilatkozásokban valóban kerüli, hogy állást foglaljon a brit EU-tagság ügyében, az állami propagandagépezet gerincét alkotó médiumok műsorpolitikája igencsak árulkodó. Az angol nyelven is sugárzó RT televízió, illetve a Szputynik hírportál például egyértelműen elfogult, a Brexittel foglalkozó anyagaikban szinte kizárólag a kilépést támogató politikusok és elemzők kapnak szót. Miközben az „elemzésekből” kiderül, hogy az uniót a CIA hozta létre, illetve hogy az EU-ban már-már kezelhetetlen káosz uralkodik, a kilépést leginkább támogató brit párt, a UKIP vezetői rendszeres vendégek az RT stúdiójában. Beszálltak a küzdelembe a közösségi oldalak bérkommentelői is, és általában azok támogatják a Brexitet, akik más hozzászólásaikban az Oroszország elleni EU-szankciók feloldását szorgalmazzák. A gyenge EU-ban érdekelt Kremlhez közel álló, az európai EU-szkeptikus pártokkal jó viszonyt ápoló orosz oligarcha, Konsztantyin Malofejev egyenesen az egykori Szovjetunióhoz hasonlította az EU-t. „Az EU olyan most, mint a Szovjetunió volt az 1980-as években. A Brüsszelben ülő bürokraták elvesztették realitásérzéküket, s fogalmuk sincs, mi zajlik a világban” – fejtegette.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >