Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hét évtized csend
Bence Erika
„Immáron egy belső korlátaitól megszabadult, önálló, döntőképes nő beszél a naplóban.” Bence Erika:
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplója 1935–1946, I–II. Sajtó alá rendezte: Ferencz Győző, Nagy Zsejke. A jegyzeteket és az utószót írta: Ferencz Győző. Jaffa Kiadó, Budapest, 2014
Olyan olvasmány Radnótiné Gyarmati Fanni két kötetben közreadott, 1200 oldalt kitevő naplója, amelynek olvasása a keserűség és a tehetetlen indulat érzetét kelti olvasójában, s nem azért elsősorban, mert ne lenne tudomása a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjének végzetéről, s ne tudná (többek között magától a költőtől is) miféle „kor” volt az, s miképp „aljasult el” az ember; mégis azt kell mondjam, hogy váratlan és megdöbbentő, mert a minden jelentős kultúraalkotó tetthez (így a tragikus költői sorshoz is) óhatatlanul hozzákapcsolódó, és még a halálba is sorsot/megváltást transzportáló legenda csődjét éljük meg általa. Mert (ha egyáltalán lehet!) milyennek is gondoltuk el Radnóti Miklós halálát? Olyannak, mint ami a negyedik Razglednica (=Der springt noch auf) nyomán kialakulhatott bennünk. A valóság azonban még erre a szemernyi (erkölcsi) kilátásra, amit ez a vers közvetíthet, még erre is rácáfolt; sokkal borzasztóbb és brutálisabb volt.
Nem véletlen, hogy Gyarmati Fanni, aki férje halálát követően még hét évtizedet élt és dolgozott Magyarországon, ugyanennyi évtizedet hallgatott, ami a naplót, a férje költészetét és közös életüket illeti. Nem beszélt róla nyilvánosan, nem tartott előadásokat, nem ment el a férjéhez köthető jubileumi megemlékezésekre és ünnepségekre, szoboravatókra, sem a férjéről elnevezett intézmények rendezvényeire. Csak sejtelmünk lehet arról, hogy miért. A költő, aki a férje volt, ebben az országban, e társadalom és kultúra (később: üldözött) tagjaként, e társadalmi közösség tagjai által, ekképpen pusztult el [egy szemtanú meséli]:
„...egy szekér kanyarodott a kis ösvényre, ami tele volt emberekkel, úgy látta, hogy nagy részük agyon volt verve, a szekér oldalán vér csöpögött ki. [...] Egy SS-katona elállta az utat, tilos volt arra menni. Aztán hallotta, hogy felszólítottak négy embert: álljanak ki, és aztán négyen lekászolódtak a kocsiról. Nyilván azt hitték, valamiképp előnyös lesz, ha jelentkeznek. Azokkal bevitették a többit a kocsiról a legsűrűbb akácos bozótba, és azokkal megásatták a gödröt. – Aztán már nem látott a távolból semmit, csak hatvan lövést hallott. Ezért gondolta először, hogy hatvanan lehettek, de csak huszonkettőt találtak. Nyilván több golyót szántak rájuk. Alig voltak elföldelve, mint mondja, csak úgy sebtében hányták rájuk a földet, és a fű tele volt vérrel és agyvelődarabokkal. – Aztán ő jelentette az esetet, mint elbeszéli, mikor visszakerült, meg az egész környék is tudott róla, hogy egy SS-katona meg talán négy magyar katona csinálta ezt. (Tehát nem SS-alakulat, ahogy a Városházán könnyedén elintézték.)” (501 II.).
Gyarmati Fanni ragaszkodott hozzá, hogy a napló, amelynek sorait kezdetben azért vetette papírra, hogy később Mikkel, ahogy ő nevezte Radnótit – számot vethessenek arról, mi történt velük (mintha már 1935-ben sejtette volna, hogy valamikor ezek a napi feljegyzések egy korszak kórtörténeti diskurzusához tartoznak majd), csak halálát követően láthasson napvilágot. Viszont, hogy mégis a megjelentetés igényével készültek, jelzi, hogy a nyolcvanas években gyorsírásos jegyzeteit nem kis munkával legépelte, majd később lektoráltatta és a két anyag összevetésére is sort kerített. A bulvárigényű sajtó és recepció elsősorban a Radnóti Miklósról alkotott kultuszkép megváltozását vetíti előre a napló azon részeinek nyilvánosságra kerülését követően, amely a költőnek Beck Judit festőnőhöz fűződő (házasságtörő) szerelmi kapcsolatáról számol be – Gyarmati Fanni, a feleség szempontjából. Persze a „károgó” irodalomtörténet erről a viszonyról már régóta beszélt, hiszen 1989-ben kiadták a költő naplóját (Radnóti 1989) és Gyarmati Fanni, rá jellemző módon, nem húzta ki belőle a kompromittáló részeket (Bíró-Balogh 2015). Azt hiszem, hogy csak az említett, nem történeti-poétikai szempontokat érvényesítő recepció közvetíthet olyan képet, amelyben egy opus lírai hangját és szerepeit minden tekintetben azonosítja a hús-vér költő életének megnyilatkozásaival, vagy más esetben, a regény elbeszélői szerepét az író magánéletével. Ezekből enyhén szólva is „idomtalan” következtetések jöhetnek létre, pl. az istenes versek költőjéről kiderülhet, hogy még véletlenül sem volt szent életű ember, a nagy mesélőről, hogy egy emberkerülő mizantróp, a humoristáról, hogy egy megkeseredett ember, nem beszélve arról, hogy ez a gondolkodásmód a költői szerepet eleve egy valóságtól és világtól elvont, életszerűtlen, már az aktuális jelenben valamiféle legendába/kultuszba merevedett életformával azonosítja. Természetesen ezek legkevésbé sem adekvát eljárások, és nincs is ilyenekre szüksége a recepciónak. Amit ez a napló „lebont”, az az említett és más eseményekhez kapcsolódó hiteltelenségek és legendák. Az egyik épp a Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni „irodalmi” házasságáról alkotott idillkép, amelyben a férj hűtlensége is esztétikai értelmet nyer. S noha a házasságukon belüli nyitottságról és toleranciáról szóló képet Gyarmati Fanni maga is formálja és gerjeszti – elsősorban a külvilág felé –, a mai olvasó számára és az elmúlt hét évtized nyújtotta rálátás, illetve a megváltozott gondolkodás adta szempontok érvényében inkább azt érzékeljük, a naplóból az látszik, hogy a feleség számára ez inkább valamiféle csapdát jelentett, védekezési mechanizmust, a valós ellenérzések és sértődöttség palástolását. Nem is tartható fenn ez az állapot sokáig, Fanni megmondja férjének, hogy nem tudja elfogadni, hogy mással is legyen „története”. Gyakran emlegetett érv, hogy Fanni is beszámol Radnótinak más férfiak iránti vonzalmáról, amit a férj is neheztelés nélkül fogad el. Csakhogy Fanni efféle fellángolásai – hangsúlyozom: mai szemmel – inkább csak revansszerű fantáziák, mintsem valós érzelmi kapcsolatok és viszonyok. Hogy Fanni számára elsősorban megalázottságot jelent az ügy, mi sem bizonyítja jobban, hogy egy baráti összejövetel alkalmával Radnótit, aki egész este Beck Judittal foglalkozik, mellette ül, maguk a társaság tagjai szólítják fel önmérsékletre.
A másik, évtizedeken át fennálló tévhit, miszerint Gyarmati Fanni nem volt jelen Radnóti exhumálásakor (ez csak részben igaz!), nem tekintette meg a földi maradványokat. Ez ugyancsak érvénytelenné vált. A napló legmegrázóbb részletei épp ezek. Miután 1946 augusztus elsejét követően néhány nappal barátai megmutatják neki az Új Életben megjelent hírt az Abda határában történt exhumálásról, és a névsorban Radnóti Miklós nevét és adatait, azonnyomban hozzákezd a hivatalos ügyek intézéséhez, és augusztus 12-én Ortutay Gyulával, aki baráti és munkatársi körének legmeghatározóbb alakja, a Rádió Graham gépkocsiján Győrbe utazik, s a temetőben felnyittatja a koporsót. Még ennél is megrázóbb pillanatok, amikor otthon, egyedül maradva kibontja az exhumáláskor a költőnél talált és neki, az özvegynek átadott csomagot: „Azonnal hozzáfogtam kinyitni a kis csomagocskát az írásokkal, még Margit ott volt akkor, csak futólag láttam, hogy képek, az én utolsó levelezőlapjaim, amiket még Vácra írtam, voltak benne, aztán egy szerb felírású notesz, benne az ő ragyogóan tiszta, biztos, gyönyörű írásával ajánlás az elején, annak, aki megtalálja, hogy juttassa el Ortutay Gyulához. Magyarul, németül, szerbül, angolul, franciául. Aztán versek, hol elmosódva, hol olvashatóan, azok, amiket Szalai Sanyi hozott, és néhol variációkkal, és még öt másik. Köztük a Gyökér című, amit még tavaly egyszer Háy Kari említett, hogy ilyen címűt is írt odalent, és ezenkívül még négy kisebb volt Razglednica címmel. Azóta megtudtam, ez szerbül van, annyit jelent, mint képes levelezőlap, szóval körülbelül annak a versfajtának felel meg, amit Carte postale címmel írt annak idején Párizsról” (503 II.).
Gyarmati Fanni naplójának olvasását természetszerűleg determinálja, hogy Radnóti Miklós hitvese, szerelmi költészetének legjelentősebb múzsája volt; közös életüket, majd ennek a háború miatti ellehetetlenülését és tragédiáját tematizálja. Rendkívül intim részleteket is feltár (a nászéjszakájuk történéseit, szexuális életük problémáit, a védekezés nehézségeit, abortuszait; később az oroszok által történt megalázásának és megerőszakolásának eseményét), s válik ezáltal egy társadalmi réteg, a városi polgári értelmiség szokáskultúrájának, életvitelének dokumentumává, e szempontból is kortörténeti elbeszéléssé. Ugyanakkor egy sokműfajú alkotás; családregény, holokauszt és nőirodalom, illetve „fejlődésregény” (Ferencz 2014. 664). Két különböző habitusú naplóíró, „két Fanni” szólal ugyanis meg lapjain. Az első, a kicsit infantilis és szerepjátszó, irigykedő, szerelmes és a szerelmével/férjével marakodó huszonéves nő, aki minden hisztériája (pl. az elegánsabb és önállóbb nők iránti ellenszenve, saját elhanyagoltságának túlméretezése etc.) ellenére is küldetésének tartja, hogy Radnóti Miklósnak társa, támogatója, munkájának avatott kritikusa és értője legyen. A „másik” Fanni a negyvenes években jelenik meg és lesz elbeszélővé, ekkor – miután a férfit behívták munkaszolgálatra – többnyire magányos, a megpróbáltatások közepette felnőtté ért nő, „túl mindenen”, aki már tudja, hogy olyan dolgokat is „ki kell és lehet bírni”, amelyekhez képest a férj hűtlensége, vagy a szépség és fiatalság elvesztése jelentéktelen történéseknek tűnnek. Immáron egy belső korlátaitól megszabadult, önálló, döntőképes nő beszél a naplóban, aki tudja, hogy 1946. szeptember 9-ét követően, miután az utolsó eseményeket is dokumentálta a Radnóti Miklós hitveseként leélt tizenkét esztendőről (beleszámítva az utolsó két évet is, amikor még nem tudja, bár sejti, hogy özvegy, mert a férjét meggyilkolták), ezt követően, amíg él, hallgatni fog.
Bíró Balogh Tamás 2015. Radnóti Miklós ismeretlen szerelmes levele Beck Judithoz. Irodalmi Jelen, http://www.irodalmijelen.hu/2015-jul-10-0830/radnoti-miklos-ismeretlen-szerelmes-levele-beck-judithoz
Ferencz Győző 2014. A napló mint dokumentum és mint műalkotás. = Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplója 1935–1946, I–II. Sajtó alá rendezte: Ferencz Győző, Nagy Zsejke. A jegyzeteket és az utószót írta: Ferencz Győző. Jaffa Kiadó, Budapest, 651–666.
Radnóti Miklós 1989. Napló. Magvető, Budapest
Következő cikk: Jaj az egyszólamú kultúrának!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >