Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Napi ajánló
Hogy menekült meg Albánia zsidó lakossága?
„A nemzeti hitvallásnak is nevezhető besa-nak köszönheti, hogy megmenthette, sőt növelni is tudta zsidó kisebbségének számát.” Múlt-kor:
Az albániai zsidóság második világháborús történetére csak 1990 után, az Enver Hodzsa (1908-1985) fémjelezte kommunista rezsim bukása után derült fény. A világégés kellős közepén, amikor a nácizmus és a holokauszt árnyai már hosszúra nyúltak Európában, Albániában az olasz megszállók és a kollaboráns fasisztabarát tiranai kormányok egyetértésével megkímélték a zsidókat. A zsidók problémamentesen élhettek, dolgozhattak, megtarthatták ünnepeiket, nem voltak kitéve semmiféle erőszaknak.
A világháború előestéjén az Albániában élő zsidó közösség létszáma nagyjából 600 fő volt, közülük megközelítőleg 400-an menekültként érkeztek, főként Németországból és Ausztriából. A jó hír elterjedése után a környező országokból, Dalmáciából, Montenegróból, Koszovóból sokan odavándoroltak, így az albániai zsidó közösség létszáma megduplázódott. Minden megváltozott azonban 1943. szeptember 8. után, amikor az új kormány a németekkel működött együtt. Házkutatások, razziák kezdődtek, ezek azonban a lakosság magatartása miatt kudarcot vallottak. A városokban és falvakban keresztények és muzulmánok zsidók százait bújtatták el, de segítették őket a partizánok is, így újra megmenekültek.
Európa nagy részén a végső megoldásnak (Endlösung der Judenfrage) keresztelt népirtás embertelen méreteket öltött: Lengyelország zsidó lakosságának (3,3 millió) 90 százaléka, a német zsidóság (240 ezer) 88 százaléka halt meg, de Görögországban is hasonlóan nagy arányban (77 százalék) ölték meg a zsidókat. A budapesti Holokauszt Emlékközpont szerint az európai zsidó holokauszt áldozatainak számát a különféle becslések 5 és 6 millió közé teszik. Körülbelül minden tízedik, a holokauszt idején meggyilkolt áldozat magyarországi zsidó volt, számuk 500 és 600 ezer fő közöttire tehető.
Az egyetlen kivételt Albánia jelentette, amely a nemzeti hitvallásnak is nevezhető besa-nak köszönheti, hogy megmenthette, sőt növelni is tudta zsidó kisebbségének számát. A besa egyfajta becsületkódexet jelent, a szó eredete pedig Lekë Dukagjini albán hercegnek (1410–1480) az albánok társadalmi, gazdasági, vallási és kulturális életét a 15. századtól meghatározó szokásjogi kánonjára (albánul: Kanuni i Lekë Dukagjinit) vezethető vissza. A besa egyik alapvetése az elesettek és a gyengék védelme, amely a menedéket keresőkre is vonatkozott – különösen, ha az illető erre ígéretet is kapott. Ennek megtartása becsületbeli ügy volt – akár az élete árán is –, a szószegők kiállásukat veszélyeztették.
Amikor a Harmadik Birodalom csapatai 1943 szeptemberében megszállták Albániát, két vlorai zsidó, Rafael Jakoel és nagybátyja felkereste a polgármestert, aki nem kertelt: jobb, ha a fővárosba mennek. Itt tárgyalást folytattak a fasiszta kollaboráns kormány belügyminiszterével, Xhafer Devával. A belügyér egy zsidólistát is mutatott nekik, amelyen a németek által összeírt zsidók nevei szerepeltek. A besa azonban mindennél erősebb volt, a listát nem adták át – idézte fel az akkori eseményeket Jakoel unokája, Felicita.
Jakoel apja, a 18 éves Josef testvéreivel a vlorai polgármesterhelyettes házában bujkáltak a háború alatt, majd egy másik családhoz kerültek Kavaje városába. Mikor hármójukat elfogták, Jakoel és nagybátyja visszatértek Tiranába, ahol közvetítők útján – háromezer aranyérme ellenében – elérték, hogy elengedjék a gyermekeket.
Számos zsidómentő akció Koszovóban játszódott (Koszovót 1941 tavaszán, Jugoszlávia eleste után csatolták az olasz megszállás alatt álló Albániához). Arif Alickaj decani tisztviselő például – népszerű muzulmán neveket használva – hamis személyi okmányokat állított ki a zsidók számára, akik így szabadon utazhattak Albániában. Az ő fűszeresként dolgozó barátja, Arsllan Rezniqi több száz zsidó kimenekítését szervezte meg Decanba, kertjében pedig egy külön házat épített a menekültek számára. Persze erről a környéken mindenki tudott, szomszédai mégsem jelentették fel, hogy zsidókat bújtat a birtokán.
A Világ Igaza (a nem zsidóknak adható egyik legmagasabb izraeli állami kitüntetés) díjat 1963 óta több mint 22 ezer ember kapta meg, közülük 63-an voltak albánok. Albánia története különleges, hiszen a kormányzat és a lakosság egy emberként állt ki a zsidóság mellett, legtöbbjüket pedig az iszlám vezérelte ebben a döntésben.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >