2024. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

Békehálózat

Stanyó Tóth Gizella
Békehálózat
Szalay Lajos rajza

A vajdasági békemozgalmak már évek óta tervezik a béke­hálózat létrehozását, hogy könnyebben kommunikálhassanak egymással, és hogy szervezettebben lépjenek fel a békéért térségünkben.

A gondolat Pancsován, az első találkozón merült fel. Tavaly Oromhegyesen, a Zitzer Szellemi Köztársaság szer­vezésében megtartott béketalálkozón már vázolták az elkép­zeléseket, de az együttműködési hálózat csak nem akart létrejönni. Mindenki továbbra is saját programja szerint tevékenykedett. A harmadik találkozó házigazdái: a Pancsovai Békemozgalom és a Crepaja a Békéért Szervezet már együttműködési keretet is javasoltak. Elvben ugyan támogatták a november végén megtar­tott kétnapos tanácskozás részvevői, de nem titkolták fenntartá­saikat, különvéleményeiket sem. Időnként az volt az érzésünk, mintha féltékenyek lennének egymásra, mintha az egyik békeszervezet „béketevékeny­sége” fontosabb lenne a mási­kénál. Programcéljaikról még nyíltan beszéltek és arról is, hogy mit csináltak, de arról már burkoltabban szóltak, hogy mit terveznek. Mert sohasem lehet tudni... Főleg a külföldi utak, a különböző nemzetközi béketa­lálkozókon való részvétel miatt. Ezek költségeit – tekintettel a szankciókra – a külföldi szer­vezők fedezik. Márpedig utazni ilyen körülmények között ki ne szeretne?...

Csak nehogy belegabalyod­janak saját hálójukba kicsinyességük és féltékenységük miatt egyes békeszervezetek. A ta­nácskozás után az az érzésünk, hogy önmaguknak is csapdát ál­líthatnak néhányan. Főleg azok, amelyek hangadók szerették volna lenni Pancsován. A jagodinaiak pedig meg sem voltak elégedve a vendéglátással, és ezt nyíltan szóvá is tették. Kifo­gásolták, hogy viszonylag sze­rény körülmények között szer­vezték meg a találkozót a házigazdák. Bezzeg előttük Jagodinán minden „út” megnyílik. Csak egy szavukba kerül és lesz terülj asztalkám. A polgármester például mindig támogatja ak­cióikat – mivel a nevükben is békét parancsolnak! Hát tudvalevő, hogy ebben az országban ki parancsolhat, így hát a jagodinai békeszervezet csupán meghosszabbított keze lehet a hatalom­nak. Ettől úgy látszik eltekintettek a megjelent vajdasági, belgrá­di, niši, kragujeváci békeaktivisták, mert elfogadták a jagodinaiak meghívását. Így hát az idén a negyedik béketalálkozót Jagodinán tartják. És lesz minden, ami szem szájnak ingere... Csak azt nem tudom, hogy tudják-e ezzel teljesíteni milliók békevágyát? Mert a megváltozott hivatalos politika ellenére sem tudták elérni, hogy tömegesek legyenek Jugoszláviában, Szerbiában a békemozgal­mak. Hogy egymást kezét fogva százezrek „parancsoljanak” álljt a tankoknak, a lövedékeknek...

Napjainkban, a felborult értékrendek korában, sajnos, még mindig a hangoskodók viszik a szót. Továbbra is csak szövegel­nek, szítják a nacionalizmust, a gyűlöletet. Ennél már csak az szomorúbb, hogy még ezt is szó nélkül hagyja az ország értelmisége. Felrótták ezt a közelmúltban a Szarajevóban, a TuzIán maradt szerbek is. Velünk együtt egyszerűen nem értik, hogy „békében” ennyire bénító lehet a felelem? Ilyen körülmények között eltompul a maroknyi békecsoport reagálása is. Pancsován például általános megdöbbenést váltott ki a jagodinai „békeparancsolók” képviselőjének, Goran Spasićnak a hozzászólása: szerinte ugyan­is Vajdaság csak névlegesen hirdeti a békét és a toleranciát, miközben az elszakadást szorgalmazza Szerbiától. Ez is azt iga­zolja, mondta, hogy minél előbb központosítani kell a béke­tevékenységet is az országban. Nem ismétlődhet meg újból, ami a közelmúltban Magyarországon, Mohácson, a Békeházban történt: egyes hazai békeszervezetek képviselői ott értesültek arról, hogy Jugoszláviában mintegy 50 békemozgalom működik. Érthetetlen volt a számára az is, hogy valakinek külön vagy más véleménye lehet a szerb béké­ről, mint amilyet a szerbség hir­det. Mint mondta, hamarosan ellátogatnak a vajdasági, főleg a magyar falvakba, hogy hirdes­sék a szerb békét. Teleki Júlia, a Becsei Békemozgalom egyik vezetője nem tudta szó nélkül hagyni a súlyos vádakat és rész­letesen kifejtette, hogy a vajda­ságiak a feltétel nélküli békéért emelik fel a szavukat. Hangsú­lyozta, hogy a békének nem le­het nemzeti előjele, mert az más nemzetek ellen irányul. A jelen­levők nagy többsége, többek között a Crepaja szerb település békeszervezetének képviselői is elhatárolták magukat a minősí­téstől, mondván, hogy a béké­vel nem lehet manipulálni és nemzeti jelzővel illetni, sem kisa­játítani. A jagodinaiak viszont már szó nélkül hagyták a palánkaiak érvekkel alátámasztott észrevételeit, miszerint a gyű­lölet betegség, amelyet gyó­gyítani kell, és hogy jogos a tartományban élő kisebbségek félelme, mert Palánkán például összeírták a nem szerb lakos­ságot... Ha Palánkán, akkor máshol is?... Azóta sem tudunk szabadulni a gondolattól...

Némi reményt sejtetnek Vio­leta Čurćićnak, a belgrádi hábo­rúellenes központ tagjának a szavai, hogy erről a nyomasztó félelemkeltő kérdésről is, de általában mindenről beszélgetést kell szervezniük a békeszer­vezeteknek. Arról is, amiről a rendszer képviselői hallgatnak. A délszláv térségben élő népek jövőjét csakis az együttműködés szavatolhatja. A nehézségek ellenére a belgrádiak például együttműködnek a zágrábi békeszervezetekkel, tette hozzá Milica Savić, a közösen, kölcsönösen meghatározott terv szerint se­gítik például a pakraciakat Belgrádból és Zágrábból is. A legtöbben egyetértettek abban is, hogy minden bűncselekményről tájékoz­tatni kell a Hágai Nemzetközi Bíróságot. Elítélték, hogy a szerb fél csak a szerbek ellen elkövetett gaztettekről tájékoztatja Hágát, arról azonban nem, amit a szerbek követnek el mások ellen.

(Az együttműködési program keretében hamarosan tanács­kozást tartanak Becsén az emberi jogok megvalósításáról, Belg­rádban pedig találkozóra hívják meg a jugoszláviai békeszer­vezetek képviselőit.) 

1995. január 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább