2025. május 10. szombat
Ma Ármin, Pálma, Izidor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Barbárok a kapuk előtt

Ma tizenhárom éve csapódott két repülőgép a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba. A dzsihád azóta is tart. Seres László (hvg.hu):

Tizenhárom évvel ezelőtt történt: néhány Nyugaton nevelkedett, a szabad, multikulturális társadalmakban tanult, középosztálybeli muszlim fiatalember utasszállító repülőgépeket irányított amerikai felhőkarcolókba, hogy így fejezze ki, mit is gondol ezekről a társadalmakról. Erről a megerősítésre váró közös civilizációról. Ami azóta terrorizmus elleni háború címszó alatt történt, már történelem, de most mit látunk? A Líbiát szétzüllesztő iszlamisták valahogy megkaparintottak tizenegy utasszállító gépet, úgyhogy nem kizárt, hogy vagy szeptember 11-e évfordulója környékén, vagy a közeli jövőben meg kell szakítani a tévéadást egy breaking news miatt.

Mi európaiak, és mi magyarok is veszélyben vagyunk, végül is minket is felrajzoltak a világkalifátus térképére, nálunk is jelent meg IS-röpcédula, talán vicc volt, mindegy, az ilyesmit pont leszarjuk, van elég saját gondunk, minden más messze van, hagyjanak békén. Míg Amerika területe és utazó polgárai közvetlen és nyilvánvaló veszélynek vannak kitéve, Európát inkább a lopakodó dzsihád (Robert Spencer iszlámszakértő találó kifejezése), a szoftabb politikai-kulturális-demográfiai kihívás fenyegeti, de az nagyon. Valamint saját szűklátókörűségünk, hamis multikulti álomvilágunk, politikai korrektségünk, közönyünk, önvédelemre való képtelenségünk, Obama dacára is változatlan Amerika-ellenességünk. És megvédeni ki fog bennünket, hm?

“Amerika olyan számomra, mint egy férj, egy szerető, akihez mindig lojális és hűséges leszek a hibáival együtt is. (És feltéve persze, ha nem szarvaz fel valamilyen megbocsáthatatlan árulással.) Sokat számít nekem a férjem, a szeretőm. Szeretem a pimaszságát, a bátorságát, az optimizmusát” - írta 9/11 után szegény Oriana Fallaci. Mintha csak tegnap lett volna. Már nem érhette meg Amerika elhúzódó vergődését a világban, Bush iraki beavatkozását, az azt követő helyi rémálmot, Obama megalkuvó appeasement-jét (kairói beszéd), hezitálását, lassú magára találását (tallinni beszéd), sőt, legutóbb már Amerika vezető szerepének hirdetését. Pedig ha valaki meg tudja állítani az újabb iszlamista pilótaakciókat, az újabb lefejezéseket, az csakis Amerika lehet.

9/11 óta megszoktuk a terrort (elvégre azóta közel 24 ezer halálos terrortámadást követtek el iszlamisták szerte a világon), miközben együtt élünk a terrorra adott hétköznapi válaszokkal. Buzgón megosztjuk a YouTube-on talált legújabb lefejezést, majd a repülőtéren zoknira vetkőzve, engedelmesen csomagoljuk kis zacsikba a parfümöt. Lenyeljük, hogy az állam, ha kell, beszerezheti a híváslistánkat, követi netezésünket. Lehet róla vitázni, de nagyon nagy ár ez azért, hogy nem robbantunk fel a metróban? Biztonságban vagyunk, de azért ez egy nagyon törékeny biztonság, és jó tudni, hogy ha nincs újabb 9/11, akkor csak mi magunk törhetjük darabokra. (...)

Az IS bizonyítottan elért Mexikóba, sőt, egyes amerikai városokba is, volt, aki félelemkeltő céllal IS-üzenettel együtt fotózta le a Fehér Házat, és valószínűleg több száz amerikai harcol az IS egységeinél.

A legtöbb Európában rekrutált IS-harcos valamiért Belgiumból utazott a kalifátusba embert ölni, kalandvágyból, nyilván. A német alkotmányvédelmi hatóság 43 ezer elszánt iszlamistát tart számon, közülük is sokan csatlakoztak az IS-hez a hatásos videók és online beszervezések hatására (a legismertebb közülük Denis Cuspert, aki “Deso Dogg” néven berlini rapper volt, és mára Abu Bakr al-Bagdadi IS-főnök legszűkebb köréhez tartozik). A németországi Wuppertalban bukkant fel - brit mintára - a Sária Rendőrség nevű iszlamista gárda, amely természetesen nem muszlim hívők szokásait is elkezdte monitorozni.

Iszlamista veszélyt észleltek Dániában (ahol az egyik mecset vezetője nyíltan hűségfogadalmat tett az IS mellett), Franciaországban, Angliában, Ausztriában (ahol előszeretettel boncolgatják a lapok a “hol rontottuk el” és a “biztos a mi társadalmunk a hibás” örök problematikáját), és Hollandiában (az Izrael-ellenes, antiszemita demonstrációkon rendre felbukkanó fekete IS-zászlók nyomán állapította meg Geert Wilders, hogy “ezen a nyáron az iszlám eljött hozzánk”). Hogy mindez marginális ügy, kis, szélsőséges csoportok nyomulása csupán? Nem.

A most még kis, szélsőséges csoport számos gondolata, akciója roppant népszerű a sokmilliós európai iszlám közösségekben, legyen szó Izraelről vagy a világi, demokratikus állam megtorpedózásában, egyre több és több engedmény kicsikarásában a jog, az iskoláztatás, a hétköznapi szokások területén. Máig gyakorolják a nőellenes “becsületgyilkosságokat”, van, ahol erőszakos bűncselekményeknél enyhítő körülmény a “kulturális háttér”. Van, ahol büntetlenül hozhatnak létre “sária zónákat”, illetve saját, vallási alapon működő bíróságokat. Ráadásul az idő nekik dolgozik: az elmúlt 50 évben a keresztény világ népessége 47 százalékkal, a muszlim világé 235 százalékkal nőtt.

A veszélyes az, hogy a demográfiai trendek erősen kétséges politikai és kulturális trendekkel párosulnak. A nyugati nyilvánosság egy részében, de az iskolákban is teret nyert a relativizmus (mi se vagyunk jobbak másoknál, minden politikai kultúra egyaránt értékes, a keresztes hadjáratok is milyen brutálisak voltak, stb.); a politikai korrektség (ne lépjünk semmi olyat, ami bántja a muszlimok érzékenységét, ne jelentsük, ha pakisztáni fiatalok egy angol városkában 16 éven át szisztematikusan erőszakolnak meg úgy 1400 iskolás lányt); a nihilizmus (nincs is olyan, hogy nyugati értékrend, úgyis minden csak a hatalomról szól, a muszlimoktól nem várhatjuk el, hogy tiltakozzanak az iszlamizmus ellen, a kapitalizmus rossz, mert kizsákmányolja a környezetet).

Mindez remek táptalaja az iszlamista előretörésnek: mire várnának, ha azt látják, hogy mi sem becsüljük azt, amink van? Ha azt látják, hogy PC okokból nem is merjük erkölcsileg megítélni a kultúrájukat, mert hogy jövünk mi ahhoz? Holott a kérdés az: hogy jövünk mi ahhoz, hogy ne lássuk meg a fundamentális különbséget az élet tisztelete és a halál kultusza között? És ha itt már a kérdésfeltevést sem értjük, hogyan fogjuk megerősíteni egyedi mivoltában közös civilizációnkat?

2014. szeptember 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen

Ezt a kérdést teszi fel a Politico  amerikai portál európai kiadásában.  „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >

Tovább

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább