Ma Ármin, Pálma, Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Barbárok a kapuk előtt
Ma tizenhárom éve csapódott két repülőgép a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba. A dzsihád azóta is tart. Seres László (hvg.hu):
Tizenhárom évvel ezelőtt történt: néhány Nyugaton nevelkedett, a szabad, multikulturális társadalmakban tanult, középosztálybeli muszlim fiatalember utasszállító repülőgépeket irányított amerikai felhőkarcolókba, hogy így fejezze ki, mit is gondol ezekről a társadalmakról. Erről a megerősítésre váró közös civilizációról. Ami azóta terrorizmus elleni háború címszó alatt történt, már történelem, de most mit látunk? A Líbiát szétzüllesztő iszlamisták valahogy megkaparintottak tizenegy utasszállító gépet, úgyhogy nem kizárt, hogy vagy szeptember 11-e évfordulója környékén, vagy a közeli jövőben meg kell szakítani a tévéadást egy breaking news miatt.
Mi európaiak, és mi magyarok is veszélyben vagyunk, végül is minket is felrajzoltak a világkalifátus térképére, nálunk is jelent meg IS-röpcédula, talán vicc volt, mindegy, az ilyesmit pont leszarjuk, van elég saját gondunk, minden más messze van, hagyjanak békén. Míg Amerika területe és utazó polgárai közvetlen és nyilvánvaló veszélynek vannak kitéve, Európát inkább a lopakodó dzsihád (Robert Spencer iszlámszakértő találó kifejezése), a szoftabb politikai-kulturális-demográfiai kihívás fenyegeti, de az nagyon. Valamint saját szűklátókörűségünk, hamis multikulti álomvilágunk, politikai korrektségünk, közönyünk, önvédelemre való képtelenségünk, Obama dacára is változatlan Amerika-ellenességünk. És megvédeni ki fog bennünket, hm?
“Amerika olyan számomra, mint egy férj, egy szerető, akihez mindig lojális és hűséges leszek a hibáival együtt is. (És feltéve persze, ha nem szarvaz fel valamilyen megbocsáthatatlan árulással.) Sokat számít nekem a férjem, a szeretőm. Szeretem a pimaszságát, a bátorságát, az optimizmusát” - írta 9/11 után szegény Oriana Fallaci. Mintha csak tegnap lett volna. Már nem érhette meg Amerika elhúzódó vergődését a világban, Bush iraki beavatkozását, az azt követő helyi rémálmot, Obama megalkuvó appeasement-jét (kairói beszéd), hezitálását, lassú magára találását (tallinni beszéd), sőt, legutóbb már Amerika vezető szerepének hirdetését. Pedig ha valaki meg tudja állítani az újabb iszlamista pilótaakciókat, az újabb lefejezéseket, az csakis Amerika lehet.
9/11 óta megszoktuk a terrort (elvégre azóta közel 24 ezer halálos terrortámadást követtek el iszlamisták szerte a világon), miközben együtt élünk a terrorra adott hétköznapi válaszokkal. Buzgón megosztjuk a YouTube-on talált legújabb lefejezést, majd a repülőtéren zoknira vetkőzve, engedelmesen csomagoljuk kis zacsikba a parfümöt. Lenyeljük, hogy az állam, ha kell, beszerezheti a híváslistánkat, követi netezésünket. Lehet róla vitázni, de nagyon nagy ár ez azért, hogy nem robbantunk fel a metróban? Biztonságban vagyunk, de azért ez egy nagyon törékeny biztonság, és jó tudni, hogy ha nincs újabb 9/11, akkor csak mi magunk törhetjük darabokra. (...)
Az IS bizonyítottan elért Mexikóba, sőt, egyes amerikai városokba is, volt, aki félelemkeltő céllal IS-üzenettel együtt fotózta le a Fehér Házat, és valószínűleg több száz amerikai harcol az IS egységeinél.
A legtöbb Európában rekrutált IS-harcos valamiért Belgiumból utazott a kalifátusba embert ölni, kalandvágyból, nyilván. A német alkotmányvédelmi hatóság 43 ezer elszánt iszlamistát tart számon, közülük is sokan csatlakoztak az IS-hez a hatásos videók és online beszervezések hatására (a legismertebb közülük Denis Cuspert, aki “Deso Dogg” néven berlini rapper volt, és mára Abu Bakr al-Bagdadi IS-főnök legszűkebb köréhez tartozik). A németországi Wuppertalban bukkant fel - brit mintára - a Sária Rendőrség nevű iszlamista gárda, amely természetesen nem muszlim hívők szokásait is elkezdte monitorozni.
Iszlamista veszélyt észleltek Dániában (ahol az egyik mecset vezetője nyíltan hűségfogadalmat tett az IS mellett), Franciaországban, Angliában, Ausztriában (ahol előszeretettel boncolgatják a lapok a “hol rontottuk el” és a “biztos a mi társadalmunk a hibás” örök problematikáját), és Hollandiában (az Izrael-ellenes, antiszemita demonstrációkon rendre felbukkanó fekete IS-zászlók nyomán állapította meg Geert Wilders, hogy “ezen a nyáron az iszlám eljött hozzánk”). Hogy mindez marginális ügy, kis, szélsőséges csoportok nyomulása csupán? Nem.
A most még kis, szélsőséges csoport számos gondolata, akciója roppant népszerű a sokmilliós európai iszlám közösségekben, legyen szó Izraelről vagy a világi, demokratikus állam megtorpedózásában, egyre több és több engedmény kicsikarásában a jog, az iskoláztatás, a hétköznapi szokások területén. Máig gyakorolják a nőellenes “becsületgyilkosságokat”, van, ahol erőszakos bűncselekményeknél enyhítő körülmény a “kulturális háttér”. Van, ahol büntetlenül hozhatnak létre “sária zónákat”, illetve saját, vallási alapon működő bíróságokat. Ráadásul az idő nekik dolgozik: az elmúlt 50 évben a keresztény világ népessége 47 százalékkal, a muszlim világé 235 százalékkal nőtt.
A veszélyes az, hogy a demográfiai trendek erősen kétséges politikai és kulturális trendekkel párosulnak. A nyugati nyilvánosság egy részében, de az iskolákban is teret nyert a relativizmus (mi se vagyunk jobbak másoknál, minden politikai kultúra egyaránt értékes, a keresztes hadjáratok is milyen brutálisak voltak, stb.); a politikai korrektség (ne lépjünk semmi olyat, ami bántja a muszlimok érzékenységét, ne jelentsük, ha pakisztáni fiatalok egy angol városkában 16 éven át szisztematikusan erőszakolnak meg úgy 1400 iskolás lányt); a nihilizmus (nincs is olyan, hogy nyugati értékrend, úgyis minden csak a hatalomról szól, a muszlimoktól nem várhatjuk el, hogy tiltakozzanak az iszlamizmus ellen, a kapitalizmus rossz, mert kizsákmányolja a környezetet).
Mindez remek táptalaja az iszlamista előretörésnek: mire várnának, ha azt látják, hogy mi sem becsüljük azt, amink van? Ha azt látják, hogy PC okokból nem is merjük erkölcsileg megítélni a kultúrájukat, mert hogy jövünk mi ahhoz? Holott a kérdés az: hogy jövünk mi ahhoz, hogy ne lássuk meg a fundamentális különbséget az élet tisztelete és a halál kultusza között? És ha itt már a kérdésfeltevést sem értjük, hogyan fogjuk megerősíteni egyedi mivoltában közös civilizációnkat?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >