Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Művelődéstörténetünk múltjából
A XIX. század húszas éveitől kezdve a mai Vajdaság területét, mely már akkor is joggal számított többnemzetiségű vidéknek, kisebb-nagyobb megszakításokkal egyre számosabb magyar színésztrupp fedezte fel.
Szabadka, Zombor, majd pedig Újvidék, Zenta és Nagybecskerek kapcsolódtak be a korabeli magyar színházi élet vérkeringésébe. Annak ellenére, hogy a szakmai körök nagy része úgy tartotta, nem sok keresnivalója van ezen a tájon a magyar színészetnek, lévén, hogy nemzetiségek lakta területről van szó, a korabeli tudósítások sorra rendre arról számolhattak be, hogy a magyar színházi előadásoknak igenis van közönsége. Nemcsak a magyar polgárság járt szívesen a magyar színielőadásokra, de gyakran megesett, hogy szerbek, németek is nagy számban ültek a nézőtéren, különösen, ha daljátékok voltak műsoron. Az ide érkező társulatok igazgatói már eleve úgy állították össze műsoraikat, hogy az idegen ajkú publikum elvárásainak is eleget tegyenek. Ezt a gyakorlatot a német társulatok éppúgy tiszteletben tartották, mint a magyarok, hiszen nem kisebbről volt szó, mint arról, hogy az előadások tömegesebb látogatottsága a társulat anyagi körülményei alakulásának a függvénye volt.
A vidékünkkel kapcsolatban meghonosodott tévhitet azonban, nevezetesen azt, hogy magyar társulat itt nehezen keresheti meg akárcsak az útravalót is, nehezen lehetett felszámolni a pozitív tapasztalatok ellenére, s így Szabadkát kivéve, az említett városokban a folyamatos magyar nyelvű színjátszás térhódítására több évtizedet kellett várni.
A szabadságharc kitöréséig itt járt magyar társulatok műsorán elsősorban a zenés darabok domináltak, míg a prózai színházi termékek ritkábban szerepeltek műsoron. Erről tanúskodik az 1847. október 21-től december 30-áig Becskereken járt Feleky Miklós féle társulat műsorrendje is, mely teljes egészében ismeretes előttünk. Ugyanis a trupp súgója, Országh János Pleitz Pál betűivel jelentette meg azt a Játékszíni zsebkönyvet, mely az előszó mellett a vendégszereplő színészek névsorát és a bemutatott színpadi művek jegyzékét is tartalmazta. Országh az előszóban dicsérő szavakkal illette a várost, mert végre lehetőség nyílott arra, hogy „a nemzeti átalakulásunk e fejleményi stádiumán feszített erővel s gyöngéd ápolással e megye nem igen sok honi virágokkal díszlő kertébe magyar színészetünk csemetéjét átültessük”. Köztudott, hogy Torontál vármegye ekkori székhelyének első jelentős magyar színjátszással kapcsolatos élményét Déryné jelentette 1832-ben, és az utána következő 15 évben mindössze két-három magyar vándortársulat kereste fel a várost. A színjátszás ezidőtájt elsősorban német társulatok működéséhez kapcsolódott. A magyarság nemzeti öntudatra ébredésének ebben az aktív korszakában jelentős szerepe volt a vándorszínészetnek, így nem csoda, ha Országh János kifejezetten fontosnak tartotta a magyar színjátszás jelenlétét a Bega parti város kulturális életében.
Feleky társulatának becskereki működését ezért is kísérte érdeklődéssel a korabeli sajtó, mely mindenekelőtt azt fejtegette, hogy „A lelkesek fáradozási és áldozatinak Nagy-Becskereken is sikerült a vándor és ápolatlan nemzeti művészetet színcsarnokba behozni”. A laptudósító örömmel állapította meg, hogy „most jól képzett színészeink a magyar literatúra sok jeles termékeiben nemzeti érzelmeket hangoztatnak le közönségünkhez, mellynek semmire nagyobb szüksége nincsen mint nemzeti lelkesedésre.”
Feleky társulata műsorának többségét a népszínművek, vígjátékok alkották, de számos dalmű és jelesebb színjáték is bemutatásra került. A korabeli kritika szerint „színészeink jók, jelesek, néhány közölök a legnagyobb igénynyel bír a művészet babérjához. A derék Feleky pár, avatva lévén a színművészet titkaiba, minden kívánságot kielégít, Priel CorneIia kedves játéka a hallgatóságnak élvezet, Gyulai pályájára hívatott egyén jól betölti helyét a másod- és harmadrendű színészekben pontosság és szorgalom nem hiányzanak; az operai személyzet, bár gyengébb, de kielégítö”.
A felsoroltak ellenére a színházi tudósító azt sem hallgatta el, hogy sok esetben a közönség nem tanúsított kellő figyelmet a produkcióknak. A továbbiakból az is kiderül, hogy mindenekelőtt a magyar literatúra jeles termékeinek színpadra vitelét nem értékelte kellőképpen a helybeli publikum. Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen a lakosság jelentéktelenebb hányada volt magyar, a többséget németek, szerbek és részben románok alkották, akiket hidegen hagytak a kifejezetten magyar prózai színpadi produkciók. Bezzeg másképpen volt, ha népszínműveket, daljátékokat tűzött műsorra a társulat. Ilyenkor zsúfolásig megtöltötték a színkört „ollyanok is, kik úgyszólván egy betűt sem értenek magyarul, de hallván szomszédjaikat nevetni, ők is nevetnek, s azon néhány szavakat, mellyeket képesek valának betanulni, másnap egész vidorsággal beszélik egymásnak”. A nyelvi határokon túlmutató színpadi művek iránti érdeklődés megvolt tehát a többnemzetiségű Becskereken. A látványszerűség, a dal egyként vonzotta mindazokat, akik a kellemes időtöltés, szórakozás hívei voltak, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű színtársulat mutatta be azokat. A nyelvtudást igénylő prózai darabok esetében azért csappant meg a nézőközönség, mert a színpadon történteket csak azok tudták érdeklődéssel követni, akik megfelelő nyelvismerettel rendelkeztek. S még ilyen esetben is a vígkedélyű, humoros produkcióknak nagyobb keletje volt, mint a komoly hangvételű színjátékoknak. Meg aztán a kialakuló színházi publikum ízlésének formálásában ebben a korban a daljátékszerű előadások hatottak elsősorban nemcsak a nemzetiségek által lakott területeken, de a nemzetiség tekintetében homogén közösségekben is. Ami számunkra tanulságos lehet ma is, az az a tény, hogy a mindenki számára érthető színházi produkciókat függetlenül nemzetiségi hovatartozásuktól szívesen látogatták a polgárok, s nem tettek különbséget aszerint, hogy például magyar vagy német színházi előadásról van-e szó. Az előadás egyetlen követelménynek kellett hogy megfeleljen: alkalmas-e a közönség érdeklődésére vagy sem.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >