Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A katona
Herceg János
A történet, amelyet majd itt elmondok, nem kitalált mese. Nem a képzelet szüleménye. Egy egész falu népe pontosan így emlékszik vissza rá csaknem ötven év távolából. Hőse, a katona is él még, csak a felesége halt meg tavaly. Itt történt nem messze, bár Európa bármely részén, más katonával és más helyzetben is megtörténhetett volna. Mint ahogyan valószínűleg meg is történt, részleteiben alig eltérő változatban.
1944 októberének második felében a katona egy éjszaka bezörgetett a házba. A kutya éktelen ugatásba kezdett, pedig ő igazán csak a mutatóujja hegyével kopogott az ablakon, amelyen pirosan terült el a telihold képe. Tegnap egész nap esett az eső, de aztán vad északi szelek jöttek, és egyszerre hidegre fordult az idő. A töretlen kukoricán hamar felszáradt a víz, s estére hangosan zörgött minden levele.
– Ki az? – jött ki az öreg a konyhaajtóba.
– Egy katona – felelte a katona, mert a nevét hiába mondta volna. – Eresszenek be. Rám fagyott a ruha, nagyon fázok.
Mai ember, a békeidő biztonságosnak tetsző légkörében elküldte volna az ismeretlen éjszakai látogatót. Menjen Isten hírével, hagyja aludni az embert, micsoda dolog ez? És a ház a falu szélén volt, a szomszédba se lehetett átkiabálni, rossz szándékú ember százszor belefojtotta volna a sikoltást a fiatalasszonyba, ha eszébe jut segítséget hívni. Most is csak a gyerek sírt fel, s az öreg tétován állt ingben, gatyában az ajtó keretében, a lehajló eresz alatt, mint valami élőkép a holdfénnyel körülfolyva.
– Miféle katona? – kérdezte kicsit reszkető hangon.
– Egy szegény magyar katona – hangzott fogvacogva a válasz.
Erre az öreg odacsoszogott a kapuhoz és kinyitotta.
Munkában megroggyant, hajlott hátú kis öreg volt, jóval túl a hatvanon, de most váratlanul bátran csengett a hangja.
– Megszöktél? Na, csak gyere be akkor, majd bedobjuk a ruhádat a kemencébe, még meleg lehet, majd reggelig megszárad. Akkor tovább mehetsz.
Igen, de hova ment volna reggel a szegény katona? Az utóvéd még nem vonult el, ha hullámokban is, megfogyatkozva még mindig átcsapott a falun. Hamar kézre került volna, ha kilép a házból. Így csak az istállóba ment, mikor meg világos lett, kivette az öreg kezéből a vasvillát, összekotorta a trágyás almot a göthös kis bosnyák tehén alól, mert a lovat már elvitték a jászol másik végéből. A katonák persze.
Csak este került arra sor, hogy kicsit összeismerkedjenek. A katona elmondta, hogy Gömörből való, bizonyos Ajnácskő az illetőségi helye, az öreg meg
összecsapta erre a kezét:
– Ismerem! Tizenötben átvonultunk rajta, mikor a Kárpátoknál visszavertek bennünket. Egyre gondolom, talán a szegény fiam is ott hányódik most valahol. És talán a csehek vissza is foglalták...
Ezen egy kicsit szótlanul eltűnődtek. Hogy az idő ennyire felcserélteti a népekkel a helyüket. De ők már nem voltak idegenek egymáshoz. A fiatalasszony két sóhajtás között még el is mosolyodott, mint aki egy pillanatra elfelejti, hogy az ura már hónapok óta nem írt. S a gyerek is nagy szemekkel hallgatta a katonát, mielőtt az anyja ölében elszundított volna.
Napok múltak el így és nem történt semmi.
– Talán elmennék – mondta egyszer a katona. – Nem akarok a terhükre lenni. És most már a kakastollasok is eltűntek az országutakról.
– Ne menjen – mondta csendesen a fiatalasszony, s lehajtotta a fejét, míg a tejet töltötte a katona bögréjébe –, várja ki most már a végét.
Néha puskaropogás hallatszott, de ezek mintha már utóhangjai lettek volna a háborúnak. És nemsokára nagyot kiáltott az öregember.
– Gyere bátran előre, elmúlt a baj!
Új katonaság jelent meg a régi helyén. Vörös csillag volt a harcosok sapkarózsája, s miután győztes előnyomulásukat azóta ezerszer megírták, talán most mellőzném a részleteket. Közülük tértek be néhányan a faluszéli házba egy-egy bögre tejért, vagy csak egy pohár vízért, úgyhogy összeismerkedtek a szökött katonával. És addig-addig beszéltek neki, amíg csak nem csatlakozott hozzájuk ő is.
– Köszönöm a jóságukat – mondta, mikor feltette fejére a sapkát, amelyre a fiatalasszony varrta fel a csillagot. – Ha nem találkoznánk többet az életben, akkor isten áldja meg magukat!
Ezzel véget ért a történet első fejezete. Ilyen is ezeregy ismétlődött a megúnásig egyformán a világ különböző részén. Csakhogy ennek folytatása volt. A katona véres csatákat harcolt végig, folyókon kelt át, havas hegyeken, az Alpesekben meg is sebesült, úgyhogy tavaszig kórházban feküdt, így aztán május lett, mire visszahozták alakulatának eredeti állomáshelyére, a városba. Két óra járásnyira a faluszéli háztól, ahol menedékre talált. Ott lábadozott aztán a kórházban egy darabig.
Nyár volt már, vasárnap délután, amikor beült egy terepjáró hátsó ülésére, s mikor a faluszéli házhoz értek, azt mondta:
– Álljatok meg, itt én leszállok!
A fiatalasszonyt gyászban találta. Elmondták, hogy még jóval karácsony előtt hazakerült a frontról egy falubeli legény, az hozta a hírt, hogy az ura elesett. A keleti front nem létezett többé, a határ megint határ lett, így hát hosszú időbe telt, amíg a haláláról értesültek.
– Mondom, megnézem magukat, mielőtt hazamennék – mondta a katona, miután a halálhírre kis ideig lehajtott fejjel állt ő is. – Csak nehezen kapom meg a papírokat. Három országon kell átutaznom, hogy hazaérjek. Pedig most már talán igazán béke van...
Egy hét múlva újra kilátogatott, s a rákövetkező vasárnap megint.
Itt nyugodtan abba is hagyhatom, mert mindenki sejti a végét. Ottmaradt a szökött katona egy napon örökre a faluszéli házban.
És most látom, leírva milyen banális az egész történet. Talán éppen azért, mert igaz. Mert ilyen alakulását emberi sorsoknak csak az élet képes elrendezni a világrengető események játékterén. S ha arra gondolunk, hogy népek kerekedtek fel és cseréltek hazát, vagy tűntek el örökre az életből, akkor egy szökött katona révbe érkezését is tudomásul veszi az ember.
Nem is tudom hát, miért meséltem el ezt a talán mindennapinak tűnő történetet. Talán azért, mert néha oly nehéz napirendre térni a legegyszerűbb emberi sors csodája fölött.
Kommentek
Hát, igen, zseniális Herceg János, a történet, melyet megír, csak a nagyok hangján képes megszólalni. Köszönöm...Sáfrány F.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Közép- és Délkelet-Európában a helyzet csöppet sem reménytelen
Legutóbb a bolgárok mutatták meg, hogy elegük van, miután Boriszov rendszere olyan, hogy amellett eltörpül még >
A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is
Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >
NYT: Egészségbiztonsági káosz a szuperdöntőn
A nemzetközi drukker szövetség elnöke elmeséli, hogy a határon a hatóságok nem tudtak mit kezdeni a >
A Szuperkupa döntőjének megrendezése Magyarországon – felelőtlenség
A Szuperkupa-projekt már egy hónapja kudarcra ítéltetett, amikor világossá vált, hogy Budapest a jelenlegi napi fertőzésszámokkal >
A történelmi egyházak „küldetése”
Az első világháborúban megáldották a fegyvereket, a második világháborúban szó nélkül asszisztáltak százezrek elhurcolásához, meggyilkolásához, és >
Nagy nap ez az Orbán-fajta demagógok számára
A kulcskérdés azonban az, hogy az EU belátta: nem tudja a menekültek átvételére kényszeríteni a kelet-európaiakat, >
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
A veszélyes lufi
Az európai szövetség vezetői tegnap ismét egyeztettek a magyar kormánnyal, illetve egészségügyi hatóságokkal, mivel a dolgokat >
Orbán Viktor búcsút int a Nyugatnak
Az utóbbi hónapokban ráerősített a hangra. Lehet, hogy részben azért mert drámaian megnőtt a vírusfertőzöttek száma. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Von der Leyen harmatgyenge szűzbeszéde
Az egyik neves amerikai EU-szakértő úgy látja, hogy von der Leyen igen gyenge a jogállam kérdésében, >