Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Ki lő rád most, Ferdinánd?
Szarajevó ismét történelmet ír - Primitivci svih zemalja, jebite se - Moravica és Bosznia
Keszég Károly
Aki még azt hitte, hogy a történelem nem ismétlődhet meg, az nem ismeri a történelmet. Mert a gyilkolás mindig megismétli önmagát. Akkor is, amikor azt hinné az ember, hogy faja végre egyenes derékkal járhat, s nem kell a fára másznia. Ijedtében. Félelmében. Háborúi közepette.
Talán azt hittük, hogy véget ért a történelem azzal, hogy megszülettünk, s békés, nyugodt álmunk volt. Csak hallottunk Szarajevóról, s az 1914-es háború kiindulópontjáról ezt a várost jelölte ki számunkra a történelem. A történelmet a győztesek írják. A vereséget a vesztesek szenvedik. Aztán jó tíz éven át odajártam fesztiváli szemlékre, s csak azt tudtam, hogy oda vissza kell térnem. Mert toleránsabb, tisztább érzületű városra nem akadtam. – Ott, ahol lőnek nincs tolerancia. Csak halál van, aljas és gyilkos halál.
Reggel még büszke voltam városomra, hiszen mindenfelől érkeztek az emberek, hömpölygött a nép, s nem akart mást, csak békét. Láttam a transzparenseket, hallottam a felszólalásokat. Kiért, miért gyilkolnának? Hogy követelik a kormány, az elnökség, és egyáltalán minden vezető személy lemondását? Az csak természetes, hiszen ma hétfő van, vasárnap pedig belelőttek a tömegbe; hulltak az emberek. Követelték a fegyveres hordák leszerelését? Hát nem ezt fogadta-e meg minden érdekelt fél a legutóbbi – ki tudja hányadik – tárgyaláson? A nemzeti vezérek azonnali hatállyal történő menesztése lehet hogy ábránd volt csupán, de mit mondhat egy nép, amikor vezérei a képernyőn, a szemük láttára egyeznek meg, hogy aztán egymásnak essenek?
Végre nem akar senki háborúba menni. Elég volt kettő belőle; s látom egy huszonéves fiatalember mankójával az égbe kiált: ez a harmadik háború eredménye. Lábatlanok. Fejetlenek. Nem szerettem kimondottan Zoran Pejakovićot, a szarajevói közönség dédelgetett színészét de most nem színészkedett: monológját az emberi becsületességről és helytállásról nem kellett bemagolnia. De fontosak-e szavak, ha közben lőnek? Az óvárosban harcok folynak tegnap este óta, s nem is várható, hogy csillapodnak. A helyi rendőrparancsnok közli a nézőkkel, hogy a rendőrség nem rendelkezik olyan gránátokkal, amelyek becsapódtak a Baščaršiján – a következtetéseket vonja le maga a néző.
Aztán a békés tömeg egyszerre áldozat lesz. A Holiday Inn szálló tetejéről mesterlövészek tüzelnek a százezernyi embercsoportra; nem lesz ebből nemzetmentő kormány, se béke, se képviselőházi ülés. Az elnökség ülésezik megállás nélkül. Alija Izetbegović telefonon tárgyal Kukanjac tábornokkal, hogy a hadsereg azonnal hagyja abba a bombázást, amire az a válasz, hogy a hadsereg tartózkodik a beavatkozástól. Terepszemlére hívja az elnököt Karadžićtyal együtt, amire viszont az a válasz, hogy most az elnöknek az Elnökségben a helye. Karadžić meg sehol. Az emberek fegyvert követelnek, s elindulnak a mesterlövészek lelövésére. A hotel előtt egy ember fejlövést kap, a képviselőház előtti téren halottak és sebesültek fekszenek. Békés tüntetésnek indult. A szarajevói tévé közvetítőkocsiját találat érte, lövik az RTV-székházat. Délutánra már állig felfegyverzett rendőrök és a milíciák veszik birtokukba a várost. Amelyet kifosztottak, s megfosztottak összes illúziójától. Bosznia több sebből vérzik, vagy ha kevésbé akarunk költőiek lenni: lángol. Aki nem akarta elhinni, hogy a háború csak most kezdődik, az bízott.
Mint a zsidók a II. világháború előtt.
Az egyik transzparensen, emlékszem, azt írta, hogy „Ne lőjetek!” A másikon a nacionalistákat és fasisztákat szidták. A harmadikon olvastam, hogy „Primitivci svih zemalja, jebite se!”. Vajon egyesült volna valóban az ország és a világ összes gazembere? Valószínűleg tudja mindenki, mit miért tesz. A kéksisakosok nyilván sok problémát megoldanának, de akkor nem maradna a tűzfészek rablás, gyilkolás, ősi indulatok elszabadulása azoknak, akik erre vártak – nem túlzunk nemzedékeken át. Azoknak, akiknek ellenség kell minden áron, s a mindent felperzselő gyűlölet. Azoknak, akik azt hiszik, hogy csak vérrel lehet írni a történelmet, s azt is mások vérével. A zsidók sem hitték volna el, hogy őseik örökét semmibe veszik, s őket is felkoncolják? Nyilván sok mindennel tisztában voltak, csak azt nem hitték el, hogy velük is megtörténhet. Mert minden azért mégsem ismétlődhet meg, még a történelemben sem. Szarajevóban kiáltott a nép, közibe lőttek. Pedig csak azt akarta mondani, hogy különválasztani szerbet a horváttól, s mindkettőt a muzulmántól, vallást a vallástól, életet az élettől ebben a térségben nem lehet. Luxembourgban az időben tárgyaltak az európai külügyminiszterek Bosznia függetlenségének elismeréséről. Nyilván ezt is meg kellett akadályozni. Vagy meggyorsítani a folyamatot, hogy tovább robbanhasson az amúgy is robbanékony helyzet. Vele együtt Bosznia. Dehát, vagy sikerült, vagy nem: elismerték Boszniát. Szuverenitását egész területén. Nem csak a szerbre, horvátra vagy csak a muzulmánra vonatkoztatva. Mert etnikailag tiszta terület nincs. – Ha hallgat a nép, akkor meg mintha nem is élt volna. Csak azok élnek akkor, akik majdan a történelmet írják. Délutánra megalakult a nemzetmentő kormány, amelyet a Képviselőház előtti téren a nép választott. Egyelőre páncélosok közlekednek ott, ahol a villamosok uralkodtak, éjszaka pedig kijárási tilalom van.
Beleálltam többször Gavrilo Princip lábnyomába a Miljacka partján. S törzsemet előre is hajlítottam, ahogy azt a pillanat megkívánta. A történelmi lábnyomok ugye nem tűnnek el, Ferdinánd? S a lövések zaja talán nem hallatszik a máig?
*
Moravica. A hét végén jelezték az illetékesek, hogy a területvédelmi alakulatokból egy századot fognak kiállítani. Hétfőn a paprikamalomban meg is jelentek az emberek, de felhívták Csubela Ferencet, mert egyszerűen nem akartak a frontra menni, s hallani akarták, hogy erről a képviselőnek mi a véleménye. Csubela hivatkozott az alkotmányra, amely csak külső agresszor ellen kötelezi hadba vonulni a férfiakat, s amelyben az is szerepel, hogy tilos a nemzeti gyűlölet szítása. De ha már háború is van, erőszakkal akkor sem lehet senki meggyőződése ellenére belekényszeríteni. Hivatkozott továbbá a párizsi konvencióra, amely kimondja, hogy a háború nem lehet módja a vitás kérdések tisztázásának Végül is a lelkiismeretükre bízta, hogy vállalják-e a háborút.
Az esetre nyilván kihatott az is, hogy kulai községben tizenkét, a kishegyesiben pedig három katonát temettek aznap. Ez is katonadolog?
Aztán összeültek a területvédelmi parancsnokság és a község vezetői, ahol Csubela megismételte álláspontját. A válasz szerint az érintettek csak parancsot teljesítettek. Csubela figyelmeztette őket arra, hogy ne folyamodjanak olyan rigorózus intézkedésekhez, mint tették azt ősszel a zentai és az adai béketüntetések szervezőivel és részvevőivel szemben.
A moravicai és a pacséri behívottak közül végül is tizenöt-húszan eleget tettek a parancsnak, a többiek pedig, hatvan-hetvenen, köztük a parancsnok és néhány tiszt, a paprikamalomban maradtak; sem a frontra, sem haza nem akartak menni. Elkezdték megszervezni az életüket.
Megkérdeztem Csubelától, hogy gyakori-e a mozgósítás a faluban. A válasz: „Mint szegény embernek a krumplileves – hetente háromszor is kijár.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >