Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hozományvadászok a kampányban
Avagy ki miért udvarol a haladóknak?
J. Garai Béla
„Hogy legyen a hívőknek kihez fohászkodniuk, ha megkapják a villanyszámlát.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):
(..) Valójában pedig az a felismerés húzódhat meg Vučić döntése mögött, hogy a lesújtó gazdasági eredmények, az egyre növekvő munkanélküliség, a le sem tagadható életszínvonal süllyedés előbb-utóbb annyira aláásná népszerűségét, hogy egy későbbi időpontban tartandó választások csúfos vereséget hoznának számára.
Most még azonban a felmérések nagyarányú győzelmet jeleznek, és ez a prognózis nemcsak a SNS vezetőséget szédíti el, hanem a jelek szerint a politikai színtér számos más szereplőjét is. Ezzel magyarázható, hogy a kisebb pártok úgy legyeskednek a haladópárt körül, mint csóró hozományvadászok a nem egészen szeplőtelen múltú, ám dúsgazdag hajadon körül. Mintha mindig is egyazon célokért küzdöttek volna. Valósággal versengenek kegyeikért, igyekeznek jó előre helyet biztosítani maguknak a leendő koalícióban, vagy legalább a parlamenti többségben.
Valamikor, a pártideológiák divatja idején természetellenes szövetségnek nevezték, ha eltérő világnézetű formációk álltak össze kormányzati célzattal, de az itteni politikai színtéren ma már semmi sem természetellenes. Sem ideológia, sem világnézet nem számít, hanem kizárólag a hatalomhoz való közelség. Így tanúi lehetünk annak, hogy az elvileg liberális Čedomir Jovanović (LDP), aki eddig a legádázabb bírálója volt a kilencvenes évek uralkodó pártjainak, a háborúkért felelős radikálisoknak és a szocialistáknak, nyíltan ajánlkozik partnernek a magát (akárhogyan is próbálják egyesek szépíteni a dolgot) „mérsékelt nacionalistáként” minősítő Vučićnak.
Még kirívóbb Boris Tadić volt államfő esete, aki annak idején nagy sikerként hirdette, hogy volt pártját, a DS-t felvették a baloldali pártokat tömörítő Szocialista Internacionáléba. Most viszont meghunyászkodva udvarol Vučićéknak, és arról álmodozik, hogy talán még külügyminiszter is lehet a jövendő kormányban. Az örök lázadó Vuk Drašković, a „belgrádi terek ura”, a 2000. októberi rendszerváltás egyik hőse a napokban, sokak megdöbbenésére, a haladók újvidéki nagygyűlésén lépett fel, ahol a közönség zömét nyilvánvalóan volt radikálisok alkották. És bár nem szakadt le a plafon, jómagam azért szívesebben emlékezek vissza a kilencvenes években elhangzott szónoklataira, mint eme dicstelen minapi szereplésére.
Nyilván ő is arra spekulál, hogy az SNS-szel szövetségben sikerül bejutatnia marginálissá vált Szerb Megújhódási Mozgalmának (SPO) néhány tagját a parlamentbe.
Az elmúlt hetekben Pásztor István is többször megismételte, hogy a VMSZ is a leendő kormánykoalíció része, vagyis az SNS partnere szeretne lenni. Teljesen helyénvalónak és logikusnak tűnhet az RTV-nek adott nyilatkozatában hangoztatott indoklás, hogy Szerbiában a következő négy éves időszakban, az uniós csatlakozásról folyó tárgyalások alatt mélyreható társadalmi átalakulásra kerül sor, amely során alapjaiban változhat az egész szerbiai társadalom, és a VMSZ, kisebbségi pártként azért kíván része lenni a hatalmi többségnek, hogy érvényesíthesse a magyar érdekeket. „Az új parlamenti többség része kívánunk lenni, és ilyen pozícióból hirdetjük álláspontjainkat, amelyek a magyarok, de a többi szerbiai polgár érdekeit is tükrözik”, mondta a legnagyobb magyar párt vezetője.
Mint ahogy a tekintetben is feltehetően igazuk van, hogy egy kisebbségi párt nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy „divatjamúlt” elvi kifogások vagy múltbeli sérelmek miatt válogasson a többségi pártok között, és lemondjon az együttműködésről, ha azzal javíthat közössége helyzetén. Legfeljebb afelől vannak bizonyos kételyeim, hogy – mint pártvezetőnk korábbi sajtónyilatkozataiban hangoztatta, mintegy mentségül az esetleges bírálatokkal szemben – „megváltozott a vajdasági magyarok véleménye, és ma már nem tartják ellenszenvesnek a Szerb Haladó Pártot”. Vagyis nem elleneznék a velük való szövetkezést, mi több, sokan „kimondottan örülnének ennek”. Nem tudom, hogy a VMSZ mikor végzett közvélemény kutatást közösségünk tagjai körében, és derítette ki, hogy ekkorát változott a haladókká avanzsált volt radikálisok megítélése. Azt mindenesetre tudom, hogy az én véleményemet, nem mintha lényeges lenne, de senki sem kérte ki.
Mindegy, a pártvezetőség biztosan alaposan kielemezte az összes körülményt, a pro és a kontra érveket, és számba vette, hogy voksokban mennyit hoz, netán mennyit visz a haladók körül udvarlása. És az ilyen előzetes elkötelezettség, a kívánatos együttműködés folyton-folyvást való hangoztatása, miközben a másik fél egy szóval sem viszonozza a közeledést. Eddig ugyanis csak olyan jelzések érkeztek a SNS vezérkarából, hogy széleskörű koalícióban gondolkodnak, amely képes lesz véghez vinni a reformokat és az uniós felzárkózáshoz elengedhetetlen alkotmánymódosítást. De hogy ebbe a magyarokat is bevennék, arról hallgatnak.
Egyelőre csak az szivárgott ki, hogy kiket nem vennének be a nagy koalícióba: Vojislav Koštunica szerb demokratáit (DSS), a Dveri nevű szélsőséges mozgalmat és Dragan Đilas demokratáit (DS), akikkel túl messzire mentek el az ellenségeskedésben.
Ha csak össze nem vesznek még valakivel Tesla urnája miatt. A zseniális tudós úgy keveredett bele a választási csatározásba, hogy a túlbuzgó Zorana Mihajlović, a SNS alelnöke a lemondásban levő kormány nevében megállapodott a szerb pravoszláv egyházzal a Tesla hamvait tartalmazó urna áthelyezéséről a Szent Száva székesegyházba, kiváltva ezzel a tudomány, de a józan közvélemény képviselőinek a felháborodását is. A hamvak költöztetése ugyanis nyilvánvalóan ugyancsak a haladók kampánycéljait szolgálná: mintha azt akarnák demonstrálni, hogy lám, Tesla is az ő oldalukon van.
Szellemes blogbejegyzést olvastam az egyik portál levelező rovatában arról, hogy miért kell a váltóáram felfedezőjének hamvait átköltöztetni a templomba: hogy legyen a hívőknek kihez fohászkodniuk, ha megkapják a villanyszámlát.
Következő cikk: A huszadik század unalmas története
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >