Ma Zénó, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Európa régi-új „beteg embere”
„Gyakorlatilag a Gülen-szekta határozza meg az „új ottomanizmus” külföldi szellemi exportját.“ Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete (Magyar Narancs):
A vezetés kettészakította az országot, európaiakra és ázsiaiakra, demokratákra és antidemokratákra, szekuláris erőkre és fundamentalistákra, annak reményében, hogy az ázsiainak, antidemokratának, fundamentalistának hitt többséget maga mellé állítsa.
Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnök és az iszlamista Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) a mozgástere egyre inkább beszűkülni látszik. Ez egyet jelent annak a politikának a kudarcával, amit hallgatólagosan már 2002-es hatalomra kerülésükkor elterveztek, de igazából 2008–2009-ben láttak hozzá annak kivitelezéséhez. Bár az ország komoly gazdasági teljesítményt nyújtott az elmúlt tíz esztendő során, külkapcsolatait nem sikerült stabilizálnia. Igaz, ebben kulcsszerepet játszott az egyre kaotikusabb közel-keleti helyzet is, de még jóval az arab tavasz fejleményeit megelőzően Ankara elhidegült az Európai Uniótól, egészen megromlott a kapcsolata Izraellel, s az Egyesült Államokkal fennálló viszonya is formalizálódott, a hidegháború lezárulta után egyre fajsúlytalanabbá váló NATO-relációra korlátozódva.
Mégis, Erdoğanra mindenekelőtt a belpolitikai nehézségek gyakorolják ma a legnagyobb nyomást, és ez vezethet bukásához is. Ma már nyilvánvaló: nem volt elég többé-kevésbé pacifikálni a kurdokat, s így megszüntetni Törökország tradicionálisan egyik legnagyobb konfliktusforrását, és a jelek szerint nem oldott meg semmit a hadsereg politikai hatalmának felszámolása sem. Az iszlamista vezetés kettészakította az országot, európaiakra és ázsiaiakra, demokratákra és antidemokratákra, szekuláris erőkre és fundamentalistákra, annak reményében, hogy az ázsiainak, antidemokratának, fundamentalistának hitt többséget maga mellé állítsa. Az isztambuli Taksim téren és az ország számos nagyvárosában – elsősorban Ankarában – tüntető, Európa felé orientálódó tízezrek kezdték el a küzdelmet egy AKP-mentes török világért, de erejük nyilvánvalóan e harchoz nem volt elég. Most viszont az a réteg lázadt fel Erdoğan ellen, amelyiktől a legkevésbé várta: a rendkívül befolyásos, s az iszlamista fordulat mellett valaha oly elkötelezett vallásosak.
Az Amerikában élő török hitszónok, Fethullah Gülen otthoni mozgalma élt azzal a lehetőséggel, amit még az Erdoğannal valaha kötött szövetség biztosított neki. Eme „intim politikai kapcsolat” tette például lehetővé, hogy gyakorlatilag a Gülen-szekta határozza meg az „új ottomanizmus” külföldi szellemi exportját. Gyakorlatilag a legtöbb, Törökország által pénzelt külföldi alapítvány, kulturális központ tevékenységét e szekta határozza meg már jó ideje, főként azokon a területeken, amelyeken valaha az Oszmán Birodalom uralkodott, így Boszniában, Montenegróban, Koszovóban, Albániában stb. Az e központok által működtetett helyi iskolákban nevelkednek az ottani elitek gyermekei, és nem mellesleg általában a helyi török diplomatákéi is.
Egy nemrég megtartott értekezleten, melyen Erdoğan is részt vett, a miniszterelnök nyomatékosan felszólította a diplomatákat, hogy igyekezzenek mindent elkövetni e kultúrközpontok befolyásának visszaszorítása érdekében, utasítva egyben a nagyköveteket, hogy minden eszközzel cáfolják a gülenista ellenzék vádjait. Komoly, végzetes szakításra utaló jelek ezek, de nyilvánvalóan csak következményei annak a belháborúnak, amit Erdoğan most gyakorlatilag saját hátországával vív.
Gülen befolyása nem egyszerűen, s nem elsősorban a kulturális missziók területén vált meghatározóvá. Az AKP vádaskodásai hetek óta másról sem szólnak, mint arról a „puccsról”, amit az igazságszolgáltatáson – az „áruló ügyeszeken” keresztül – Gülen hívei hajtottak végre. Mint ismeretes, múlt december közepén két tucat vezető üzletembert, közöttük három miniszter fiát tartóztatta le a rendőrség az ügyészség indítványa alapján, korrupció vádjával, ráadásul az akció előtt a miniszterelnököt még csak nem is informálták. A letartóztatásokkal párhuzamosan rendezett házkutatások komoly bűncselekmények egyértelmű bizonyítékaival szolgáltak és egyenesen az AKP-hoz vezettek.
Erdoğan arra kényszerült, hogy 2013 utolsó napjaiban átalakítsa kormányát, de a lépés egyáltalán nem csillapította a kedélyeket. A politikus aligha kerülheti el, hogy megfizesse annak az árát, hogy nem engedte jogi keretek között maradni pártjának korrupciós ügyét. Így általános politikai ügy lett belőle. Az AKP nehéz helyzetbe került, különös tekintettel arra, hogy az ország márciusban önkormányzati választások elé néz, júniusban pedig államelnököt választanak.
Az iszlamista kísérlet elbukóban, de legalábbis súlyos állapotban van, minthogy a visszatérés a nacionalista török gyökerekhez nyilvánvalóan nem tűri a demokráciát. De, akárcsak a 19. században, jól megvan mindennel, elsősorban a korrupcióval, ami egykoron az Oszmán Birodalom vesztét is okozta. Erdoğannak most ezzel kell szembenéznie.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >