Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Viták az államberendezésről
Bálint István
A szakadék feletti kötéltáncra hasonlító tárgyalások Jugoszlávia jövőjéről a jelek szerint túljutottak az első szakadékon, de nem tudni, hány szakadék felett kell még áttáncolni.
Prózaibb nyelven: a polgárháború közvetlen veszélyét most sikerült elhárítani, de semmi sem szavatolja, hogy a veszély – akár még súlyosabb formában is – nem tér vissza. Ilyen körülmények között józan észre van szükség. A nemzetiségek csak a józan ész támogatásával befolyásolhatják ezt a folyamatot. Mégpedig saját szélsőségeik leküzdésével és azzal a reménnyel, hogy álláspontjaik befolyásolhatják a többségi nemzetet.
A választások után rendkívül összetett helyzet állott elő Jugoszláviában. Mert nagyfokú leegyszerűsítés az az állapot, amely lényegesen hat a tárgyalófelekre, és amelyet a zágrábi Vjesnik így fogalmazott meg: „Most már világos, hogy Jugoszláviában két teljesen eltérő, egyformán törvényes gazdasági és politikai rendszer létezik – egyik, amelyikben a kommunizmus minden formájában a múlté és a másik, amelyben ugyanez a kommunizmus a választásokon megerősödve folytatja az utóbbi három év globális politikáját”. Ez az álláspont azért leegyszerűsítés, mert Jugoszlávia egyetlen köztársaságában sincs olyan rendszer, amely egészen más lenne, mint a régi és nincs olyan sem, amely egészen olyan maradt volna, mint a régi. Sőt, az igazi problémát éppen az szüli, ami bennük közös: a csődbe jutott kommunista ideológia helyébe nem tudnak valami újat, európait állítani, hanem ötven vagy még több évvel visszakanyarodva egyetlen homogenizáló erővé a nacionalizmust és klerikalizmust teszik, ami egy soknemzetiségű és sokvallású országban csak ellentéteket szülhet. Nem is szólva egy jellemző, de figyelmen kívül hagyott mozzanatról: a tárgyalások közvetlen részvevői, a köztársasági elnökök közül négy ma is kommunista, egy volt kommunista és a hatodik csak azért nem kommunista, mert a köztársaságban legtöbb szavazatot kapott volt kommunista ezt a posztot mai pártelnökének engedte át.
A kialakult új politikai körkép tehát sokkal összetettebb, semhogy a két különböző rendszer tételére egyszerűsíthetnénk le. Annál is inkább, mert a rendszer minden köztársaságban még képlékeny állapotban van. És akkor még nem is szóltunk a képet annyira bonyolító tényezőkről. Arról, hogy Macedónia majdnem kormányozhatatlanná vált, mert csak teljesen bizonytalan és bármelyik pillanatban felbomlással fenyegető koalíciók alakulhatnak, hiszen a választásokon kialakult 120 tagú parlamentben a nemzeti pártnak 37, a kommunistáknak 31, az albán pártnak 25, a reformerőknek 18, a Szocialista Pártnak 4, a Jugoszláv Pártnak 1 és a függetleneknek 4 képviselőjük van. Bosznia-Hercegovinában csak a három nemzet koalíciója kormányozhat, mert a 240 tagú parlamentben a muzulmánok Demokratikus Akciópártjának 86, a Szerb Demokrata Pártnak 72, a Horvát Demokratikus Közösségnek 44 és a többieknek együttesen 38 képviselőjük van. Például azt sem elemezte még ki senki, hogy milyen hatással lehet az, hogy Crna Gorában súlyos vereséget szenvedett a Szerbiával való egyesülést hirdető párt. Ez azért lehet lényeges, mert Szerbia mellett Crna Gora az egyetlen jugoszláv köztársaság, amelynek nemzetközileg elismert határa van, mégpedig olyan határ, amely Crna Gorához sorolja Metóhiát és Hercegovinát is, és sokan csak úgy lettek szerbek – elsősorban Hercegovinában –, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság egyszerűen nem ismerte el nemzetnek azt a jugoszláv népet, amelynek legtovább volt önálló állama. Ez a folyamat azonban bármikor visszafelé indulhat.
Bármelyik oldalról közeledünk is a kérdéshez, a következtetés mindig ugyanaz: a kép rendkívül összetett és törékeny. Ebben a helyzetben a józan ész csak egy következtetést sugallhat: minden leegyszerűsítés és egyoldalúság nagyon veszélyes és csak kárt okozhat azoknak is, akik ilyen álláspontot képviselnek. A mi körülményeink között semmiképpen sem szabad csak egy nemzetnek és – a szokásos, de általunk el nem ismert kategóriával érve – nemzetiségnek megfelelő, elfogadható álláspontot képviselni. A rugalmasságot joggal elvárjuk a vajdasági magyarok képviselőitől, de szükség lenne rá az albánoknál is. Az ún. jugoszláv nemzeteknél pedig ez létfontosságú. A megállapítás mindegyikre egyformán vonatkozik, de kevés szó esik arról, hogy a szerbeknek még a többinél is nagyobb józanságra és okosságra van szükségük. A szerb nemzet hangadói ugyanis már elég rég hajlamosak arra, hogy egyszerűen elfeledkezzenek bizonyos dolgokról. Sorsdöntőekről – például arról: nem számoltak vele, hogy a szerb melldöngetés és a szerb érdekek hangoztatása milyen robbanóerőket szabadít fel minden nemzetnél egy soknemzetiségű országban, ráadásul veszélyeztetve érzik magukat attól a szellemtől, amelyet ők engedtek ki a palackból. Vagy arról, amin mosolyogni kellene, ha nem lenne tragikus: hogy hangsúlyozzák, Kosovo a szerb nemzet és kultúra bölcsője – ami igaz – és utána maguk mondják, hogy Kosovó nem eléggé szerb, hozzá kell tenni Metóhiát. A szerbeknek számolniuk kell azzal, hogy ellenük fordul az egész Európában érezhető antikommunista hangulat. Emiatt még a legmértéktartóbb és leghiggadtabb álláspontjukat is bizalmatlanul fogadják, tehát még nagyobb okosságra van szükség.
A másik dolog, amit ezzel kapcsolatban el kell mondani: az igazi megoldást ezekben a vitákban a Szerb Köztársaság új alkotmánya kínálja. Az ugyanis kimondja, hogy a szerb állam minden polgárnak egyformán állama. Vagyis Jugoszláviára vonatkoztatva: az új államberendezést nem a köztársaságoknak, hanem minden polgárnak együtt kell létrehoznia. Szinte érthetetlen, hogyan kanyarodtak vissza a Szerb Köztársaság alkotmányával is feladott állásponthoz, azt hirdetve, hogy az új állami berendezést a nemzeteknek kell megteremteniük. Ez a szempont egyrészt bizalmatlanságot szül, mert felidézi a nagyszerb politika emlékét, amely hajlandó volt megegyezni a szlovénekkel és a horvátokkal, csak ne kelljen elismernie a többi nemzetet. Másrészt képtelenség, hogy ezt az érvelést Európa elfogadja, amikor valamilyen majdnem faji, délszláv mérce szerint első- és másodrangúakra osztja a nemzeteket azt vallva, hogy nemzetiség az a népcsoport, amelynek másutt van anyaországa. Mert az európai szemlélet ismer etnikai nemzeti, faji, vallási, politikai stb. kisebbséget, de ez más kategória, és semmi köze a nemzetek egyenjogúságához. A franciáknak például öt államuk van, a németeknek és olaszoknak 4-4, de ez nem változtat semmit azon a tényen, hogy Svájcba (amelyről csak újabban és ritkán jut eszünkbe, hogy konföderáció és mért zavarna bennünket, ha ilyen álammá tudnánk lenni!) egyenjogúak a rétorománokkal, akiknek ez az egyetlen és anyaországuk. És végül: milyen képet kap a világi nemzeti kisebbségek jugoszláviai helyzetéről, ha a legtöbbet hallható érv, hogy szerbek akár vérontással is készek megakadályozni, hogy bárhol nemzeti kisebbséggé váljanak?!
Mindenesetre hármas következtetés adódik. Az egyik: változtatni kell a nemzeti egyenjogúság egész jugoszláv szemléletéi és gyakorlatán. A másik megoldás csak akkor születhet, ha minden köztársaság megoldja a nemzeti kisebbségek kérdéséz. De a legfőbb: Jugoszlávia – akár föderáció, akár konföderáció lesz – csak a Szerb Köztársaság alkotmányában lefektetett elvre épülhet, csak akkor maradhat meg, ha minden polgárnak egyformán állama lesz.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >