2021. október 18. hétfő
Ma Lukács, Jusztusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A szocializmus faji elmélete

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A szocializmus faji elmélete
A JNH felszabadító tankjai

Korábbi külföldi barangolásaim so­rán nagyon ritkán éreztem szorongást, amikor határátkelőhelyre érkeztem, le­gyen az repülőtér vagy közúti „bakterház”. A kivételes esetek közé tartozott, ha netalán néhány üveggel több sze­szesital vagy esetleg cigarettás doboz hevert a koffer mélyén.

Még akkor sem éreztem különösebb izgalmat, amikor 1989 decemberében átsétál­tam az akkor még ceausescui Romá­niába, ahonnan visszatessékeltek, majd néhány nap múlva már csopor­tostól engedtek be – a mészárlás ak­kor már lezajlott, a külföldi újságírók­nak maradtak az utóvédharcok (ame­lyek persze szintén véresek voltak és áldozatokat követeltek).

De mindez akkor „velük” történt meg. A „mieink” még nem léptek porondra.

A szorongás a napokban vált szinte megfoghatóvá, pedig csak a Horgos-Röszke átkelőhelyen jártam. A kelle­metlen érzést nem az váltotta ki, hogy ismét órákat kell várni (ezúttal a ma­gyarországi oldalon), még csak az sem, hogy a magyarországi vámosok pisz­tollyal vannak felfegyverkezve (hiszen Öböl-háború van). A kiváltó ok az volt, hogy annyi viszontagság után (világhá­ború, Tájékoztatási Iroda, irredentiz­mus) ez a határ már kezdett európaira hasonlítani és átjárhatósága (kivéve a keleti és déli népvándorlást) szinte za­vartalan volt. Nincs olyan határ menti lakos, akin ne uralkodott volna el a magabiztosság, hogy akkor ruccan át a rokonokhoz vagy a boltosokhoz, amikor éppen kedve szottyan. Hol vol­tak már a Jankapuszták és „láncos kutyák”! Örökre eltűntek a történelem süllyesztőjében – gondoltuk mi, igen naivan.

Mert elég volt néhány Kalasnyikov, és minden veszélybe került. Egy haláltusáját vívó ország így akarná magával rántani a legközelebbjeit (ez esetben a szomszédjait)? Vagy csupán arról van szó, hogy a hatalom megtartása, nem ismer árakat és – határokat? És ez esetben egy rendszer haláltusájáról van szó? Egy régen eltemetett ideoló­gia szellemidézéséről?

De arról is beszélhetnénk, hogy fegyverüzleteket, bármilyen csábító is a belőlük származó busás haszon, nem szabadna egy olyan országgal vagy országon keresztül lebonyolítani, amely hadban áll önmagával. És amely ennél sokkal „ártatlanabb” megnyilatkozá­sokra is idegesen, megbélyegzésekkel reagál. Egy szomszédos államnak ilyen esetben sokkal óvatosabbnak kellene lennie, annál is inkább, mert anyaor­szága egy jelentős számú itt élő ki­sebbségnek, így inkább hasonlít mos­tohára, mint édes szülőre. A kérdés szinte égbekiáltó: miért kellett a ma­gyar kormánynak egy teljes hetet vár­nia a hivatalos állásfoglalásra? Emígy is volt elég bajunk.

Nemcsak a határok miatt kell szorongani, hanem a polgárháború most már állandósult veszélye miatt is. Alighogy túlélünk egy aránylag megnyug­tató közleményt, jön a másik, és már kezdik előkapkodni a harci bárdot. Társadalmi életünk, kommunikációnk – háborús állapotokra jellemzően – a végletekig leegyszerűsödött, és a köz­lemények várásában és megemésztésében merül ki. Ebben a kőkorszaki „közösülésben” a televízió játssza a főszerepet: az esti híradótól függ, hogy másnap hogyan lép ki az ember a háza küszöbén. Szembenéz-e a szom­szédjával, esetleg bűntelenül lesüti a szemét, vagy, a legrosszabb esetben, gyűlölködve rá se hederít a szintén bűntelenre. Akinek, akárcsak neki ma­gának, az az egyetlen vétke, hogy egy meghatározott nemzet tagjaként látta meg a napvilágot. Mert a tévéhíradók a nemzeti uszítás főparancsnokságává váltak. Tudni való, ki az ellenség, be kell vetni ellene az egész műsort.

Ami az ellenségkeresést illeti, úgy tűnik, a Szövetségi Honvédelmi Titkár­ság Politikai Igazgatósága is kitett ma­gáért, ha hinni lehet az általa kiadott tájékoztatónak, amit még nem cáfol­tak meg (lapzártáig). A katonák előtt felolvasott szöveg szerzői úgy látszik az ötvenes évekből tévedtek ide, mert akkoriban lehetett hallani rémes történeteket a CIA mesterkedésiről. De számomra nem ez a legmegdöbbentőbb az ügyben, hanem a következő tézis: a Nyugatnak vi­szonylag könnyű volt megdönteni a szocializmust abban az országban, ahol ezt a rendszert kívülről kényszerí­tették rá. De – és itt jön a bökkenő – nem sikerült megdönteni ott, ahol a „világ legigazságosabb rendszere” au­tochton módon jött létre! Magyarán, ott, ahol a nép forradalom árán és üdvrivalgva harcolta ki. Ez annyit je­lent, hogy az orosz, szerb, Crna Gora-i, kubai, kínai, észak-koreai, vietnami nép, valószínűleg genetikai okokból közelebb áll ehhez a „legfejlettebb” tár­sadalmi rendszerhez. Attól eltekintve, hogy a „válogatott” összetétele tényleg impozáns, felvetődik néhány kérdés. Vajon csakugyan a nyugati államok – ahol a marxizmust már csak a régé­szek tanulmányozzák – mesterkedésé­nek tudható be, hogy a kommuniz­mus, amely ölt, butított és nyomorba döntött, levitézlett? Vagy nem fordítva állnak a dolgok, hogy például a hábo­rúban vesztes Németország küldi a segélycsomagokat a szocializmus első országának? Vagy a segélycsomagok igazi küldetése abban rejlik, hogy megmételyezzék az ártatlan lelkeket? Vagy hogyan állunk ilyen szempontból a mi belső ügyeinkkel? A szlovének, horvátok, macedónok, bosnyákok, hogy rólunk, kisebbségekről ne is be­széljünk, távol állnak e gondolatoktól, esetleg csak egy pillanatra „tévelyedtek el”, de miután rájönnek balgaságukra, ismét visszatérnek a hadsereg meleg kebelére?

A JKSZ leszereplése óta csupán egyetlen, szocialista mércékkel mért szervezett erő maradt – a hadsereg. Nevének említése a dicső jelzők nélkül még nemrégen főbenjáró bűn volt Ahogy dolgaink alakulnak, megtörtén­het, hogy visszatérünk a – múltba!

A lejtőn nem lehet megállni.

1991. február 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább

„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”

Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >

Tovább

Végtelenül sajnálatos a szabadkai politikusok mosakodása

Remélem, hogy előzőleg legalább a sajtóból értesültek és gondosan áttanulmányozták Dragan kapitány több évtizedes „humanitárius” tevékenységét. >

Tovább

Dvostruka zavisnost medija na mađarskom jeziku

Mediji na mađarskom jeziku se nalaze u dvostruko zavisnom položaju, s jedne strane, zavise od novčane >

Tovább

Bekezdések az előválasztásról

Az első forduló 2. és 3. helyén végzett személyek próbáltak trükközni? Inkább aludjanak? Hát persze hogy >

Tovább

Szembenézni a tényekkel!

Ha valamiben „konszenzus van”, akkor abban, hogy „a kulturális autonómiának becézett Magyar Nemzeti Tanács (MNT) nem >

Tovább

A vörös vonal

Nem kis erőfeszítésembe került, hogy ne lépjem át a „vörös vonalat” és ne váljak nacionalistává, mert >

Tovább