Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Kis Bizánci Retorika
Hornyik Miklós
Mátyus István Diaetetica című kétrészes egészségügyi kézikönyve (1762-67) elmét vidító olvasmánya lehet minden közösségi érzelmű, jó szándékú halandónak.
Marosszék és Küküllő vármegye, később pedig Marosvásárhely kinevezett orvosa természetrajzi és egészségügyi műveivel küzdött korának általános tudatlansága ellen. A szegény sorsú családból származó tudóst Mária Terézia nemesi címmel tüntette ki.
Szlatky Márta tudománytörténész szerint a betegségek és járványok egyik fő okát Mátyus a rossz közegészségügyi viszonyokban látta, s a helyzet megjavítását „az uralkodó központi intézkedéseitől várta, remélte, követelte”. S bár jól Ismerte a kellő pillanatban történő érvágatás, a megfontoltan adagolt purgálószerek s a betegek hányattatásának jótékony hatását, s tisztában volt az izzasztás és vizelethajtás gyógyerejével is, a ragályok terjedésének másik fő okaként, miként Szlatky írja, a tudatlanságot, a műveletlenséget ismerte fel.
Mátyus István ma is számon tartott, ma is gyakorta s kedvvel idézett auktor lehetett volna vidékünkön, ha gonddal szerkesztett és nagy nyelvi kifejezőerővel írt munkáiban nagyobb figyelmet szentel a balcanico-politico-epidemiának. Állapotleíró tanításait azonban, csekély módosításokkal, két évszázad elmúltával is haszonnal forgathatjuk.
Mi is hát a Balkánon el-elterjedő politico-epidemia lényege? Az erdélyi tudós említett könyvének A testben megmaradandó és abból kitisztulandó dolgokról szóló fejezetében válaszol a kérdésre. Jelentéktelen szövegmódosításokkal Idézem a kór pontos meghatározását.
Olvassunk figyelmesen.
A balcanico-politico-epidemia kiváltó oka a szervezetünkben kiterjedett ó-bizantinus aer, mely a körülforgó fibráknak szorongattatása által abban alá s fel hajtogattatván, itt is, amott is rút korrogást tészen, s a belekben hosszasan megkotlódott emésztetből feljövő kénköves gőz meggyúlhatásának veszélyével fenyeget.
Nemkülönben minden olynemű egyéb orrtakony, mely fölindult herregésekre, szapora tsuklásokra s szűnni nem akaró ádáz prüsszentésekre ragadja a boldogtalan magyar embert.
Némi kerülővel oda szeretnék kilyukadni – a jó emlékű erdélyi orvosdoktor könyvének gazdag zamatát és archaikus fordulatait a továbbiakban elmellőzvén – hogy a Balkán-félsziget hozzánk is egyre inkább fölnyomakvó északi csücskében a politika nem államtudomány; miként a régi görögök s latinok botorul hitték, hanem járványtani exemplum, közegészségügyi szerencsétlenség, s oly riasztó méreteket öltő népbetegség, amely ideológiai ráolvasással immár nem gyógyítható.
Megelőzésére nem volt mód.
Gerard de Nerval figyelmeztetett arra, hogy a történelemben a legfélelmetesebb időszak nem a birodalmak bukása, hanem a vallások elhalása.
A jugoszláv államközösséget négy évtizeden át egyféle ateista államvallás pántjai tartották össze. Az évek múlásával bekövetkezett az anyag fáradása, a pántok elrozsdásodtak, s elpattantak. A birodalmi eszme mindazonáltal tovább élhetett volna, ha kikezdhetetlennek hitt vezérelvét: a testvériséget, egyenlőséget, szabadságot egynémely bizantikus kalmárok s talpnyaló szolgáik miszlikbe nem aprítják. Így lett aztán a testvériségből fokozódó testvérgyűlölet, az egyenlőségből terrorral kényszerített egyenlőtlenség, a szabadságból a polgári szabadságjogok vakmerő korlátozása.
Az általános elszegényedés nem járt egyazon általános meghibbanással a kelet- és közép-európai szocialista országokban. Ezen államok egy részében a gondolkodni is képes politikusok a nemzetre mint politikai, kulturális és morális közösségre tekintettek, így aztán a feléledő nacionalizmusok egy-egy állampolitikai keretben az önmentő, önépítő, identitás-őrző törekvések ösztönzőivé váltak.
Jugoszlávia azonban, mint többen is feljegyezték róla, soknemzetiségű ország, ráadásul – ezt elvétve is alig jegyezték fel róla – soknemzetiségű tömegtársadalom, ahol a tömegek ortegai lázadása ma már végítéletszerű következményekkel járhat.
A kisebb lélekszámú jugoszláv tagállamok a politikai demokrácia és önmegóvás, a legnagyobb lélekszámú tagállam irányítói pedig a politikai parancsuralom és a területi terjeszkedés útját választották. A fenyegetett országrészek Európába iparkodnak. A támadásra készülő, fél nem titkolt módon viszolyog Európától: a katolicizmustól és a latin betűs ábécétől, s beérné a balkáni államok laza szövetségével is.
Bizánc örökösei a cselszövés, az erőszak és a gátlástalan hazudozás eszközéhez folyamodtak. Ma már nem is titkolják, hogy semmibe veszik az emberi szavak értékét, a civilizációs jogszokásokat, az együttélés társadalmi és politikai követelményeit.
Bizánc vezetői színleg Jugoszlávia megóvásáért álltak csatasorba – föltéve, ha Jugoszlávia szövetségi államként marad fönn. Ez esetben a belső államhatárok kiigazítása elmarad. Ha azonban a gyengébb tagállamok konföderációt merészelnének követelni, az egykori határozatok elhanyagolható történelmi közjátékká minősülnek, és harcedzett janicsárok veszik kézbe a jogállam irányítását.
Bizánc urai eleve megszabják a többi tagköztársaságnak a további együttélés föltételeit. Szónoki a kérdés, hogy egy kierőszakolt szövetségi államberendezésen belül milyen újabb föltételeket szabnának valamennyiünk boldogulására.
Bizánc utódainak gazdasági programja abból áll, hogy nagyjából már pergamenre vetették, konföderáció esetén a többi tagköztársaságtól mely területeket orozzák majd el görbe karddal, faltörő kossal, láncos ágyúgolyóval és kenetes diplomáciai tárgyalások írtján.
Bizánc aranyszájú szónokainak beszédeiben Helsinki szelleme köddé gomolyodott, s a jogállam mint kifejezés csak „a jogállam minden eszközzel váló megvédése” állandósult szólásmódban bukkan elő. Ilyen eszközök: az alkotmány lábbal való tiprása, a rohamrendőrség, a könnygázbombák, a kínvallatások s a megfelelő állami felhatalmazásokat időnként túllépő sortüzek.
Bizánc területén nem nemzetek és nemzetségek, nem is polgárok, csak népek és emberek („narodi i ljudi”) élnek. A népek esetében a többes szám grammatikai henyeség, az emberek említésekor pedig ki-ki gondoljon alattvalói kötelezettségeire,és lehetőleg fogja be a száját.
Bizánc udvari történetírói úgy ítélték meg, hogy a választott nép múltjában három sorsdöntő esemény zajlott le: a rigómezei ütközet, a nagy népvándorlás és az SZKSZ KB 8. értekezlete.
Bizánc fölött nem járt el az Idő. Bizánc ezúttal is ravasz cselhez folyamodott: mindenestül visszahátrált a múltba.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >