Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Trump az iráni szárazföldi beavatkozás puszta ostobaságán töpreng. Hogyan jutottunk idáig?
Mit lehet mondani vagy gondolni ebben a félelmetes pillanatban? Ezt az illegális háborút soha nem lett volna szabad elindítani. Trump ostobán és opportunista módon cselekedett. Netanyahu is nagy mértékben felelős. A fenyegetés nem volt „közvetlen”. A háború legmeggyőzőbb igazolása – az ígéret, hogy felszabadítják az irániakat a zsarnokság alól – pedig már el lett hagyva. A tárgyalások, mindkét oldalon feltételek nélkül, az egyetlen ésszerű kiút. Trumpnak le kellene nyelnie a büszkeségét, beismerni a hibáját, és bocsánatot kérni. Ám ahogy az egész világ tudja, az a gondolat, hogy ez az Egyesült Államok történetének talán leginkább tudatlan, meggondolatlan és nárcisztikus vezetője valóban megtenné ezt, teljesen nevetséges. A második Trump-elnökség amúgy is katasztrófába torkollott volna. Most történik meg. Simon Tisdall (Guardian):
Irak és Afganisztán szenvedései után szinte elképzelhetetlen, hogy az Egyesült Államok ismét csapatokat küldjön a Közel-Keletre – de az elnöke kétségbeesett és nárcisztikus.
Jogosan nő az aggodalom, hogy a sarokba szorított Donald Trump amerikai szárazföldi csapatokat küld harcba iráni területre, hogy elkerülje a személyes és politikai megaláztatást egy olyan háborúban, amelyet ő indított el, rosszul kezelt, és nem tud befejezni. Egy ilyen öncélú eszkaláció – még ha látszólag korlátozott ideig és mértékben történne is – katasztrofális következményekkel járhatna számára és az amerikai nép számára is. Elég csak a korábbi amerikai katonai beavatkozásokra gondolni. Összefoglalva: egy modern kori csapdahelyzetbe került. Válaszd ki a saját metaforádat a butaságra. Trump tanácstalan, saját csapdájába esett, két tűz közé szorult, és teljesen kilátástalan helyzetben van.
Saját furcsa párhuzamos univerzumában Trump ragaszkodik ahhoz, hogy a háború gyakorlatilag már megnyert, Irán békéért könyörög, és a tárgyalások jól haladnak. A valóságban Irán továbbra is minden fronton harcol, Izrael továbbra is bombáz, a Hormuzi-szoros nagyrészt zárva marad, és az Iránnal szövetséges jemeni húszi milícia is csatlakozott a háborúhoz, Izraelt támadva, és potenciálisan blokkolva a Vörös-tenger kereskedelmi útvonalait. Az Egyesült Államok és Irán egyaránt maximalista követeléseket fogalmazott meg, de tényleges tárgyalásoknak nyoma sincs. Még távolabb vannak egymástól, mint mielőtt Trump – Benjamin Netanyahu biztatására – múlt hónapban feladta a diplomáciát. Hamarosan Trump kénytelen lesz szembenézni a hatalmas szakadékkal aközött, amit akar, és ami valójában elérhető. Ekkor fordulhat a Perzsa-öbölben felhalmozott csapatokhoz, és elrendelheti a szárazföldi támadásokat.
Hogyan jutottunk idáig? Hihetetlen belegondolni, hogy Irak és Afganisztán halálos szenvedései után egy amerikai elnök ismét komolyan fontolgatja a szárazföldi beavatkozást a Közel-Keleten. Még meglepőbb, hogy ez az elnök éppen Trump, aki hangos kritikusa volt a költséges külföldi kalandoknak. Ez azonban nem balszerencse vagy véletlen szerencsétlenség. Ez tudatos politika eredménye. Ha az Egyesült Államok most lehetetlen választások elé került, a felelősség teljes mértékben Trumpé – bár ő bizonyára másokat fog hibáztatni. Pete Hegseth, a Pentagon problémás „képregényháborús ura”, már célkeresztjében van.
A helyszíni tényeket figyelmen kívül hagyva a Fehér Ház továbbra is hazugságokat és bombasztikus kijelentéseket ont. Trump nyilvánvalóan tagadásban van, azt állítva, hogy a rezsimváltás már megtörtént merényletek révén. Van egy furcsa szokása: úgy viselkedik, mint egy néző, aki elszakad attól a kaotikus eseménysortól, amelyet ő maga indított el. Úgy tesz, mintha a globális energiasokk, az Egyesült Államok megalázó kudarca a Hormuzi-szoros és öbölbeli szövetségesei védelmében, Irán hajthatatlan ellenállása a támadások alatt, valamint a Teheránban várt népfelkelés elmaradása semmi köze nem lenne hozzá. Nem érti, hogy Irán aszimmetrikus háborút vív, és hogy még a legnagyobb bombák sem képesek eltörölni a büszkeséget és az ideológiát, a hitet és a történelmet.
Trump egyre inkább elszigetelődik és ingatag helyzetbe kerül. Gazdag arab üzleti partnerei már nem bíznak benne. Az amerikai bázisok a területükön inkább tehernek tűnnek, mint védelemnek. Amikor a NATO segítségét kérte, Európa azt válaszolta: majd jelentkezünk. Ugyanígy Irán etnikai kurdjai sem lelkesednek azért, hogy egy bohócért haljanak meg. Az amerikai közvélemény és a MAGA-jobboldal támogatása a háború iránt – amely eleve gyenge volt – gyorsan szertefoszló délibáb. Netanyahu, miután biztatta, nem hajlandó kisegíteni – vagy abbahagyni mindenki bombázását. Szegény Trump! Elhitte Izrael gyors győzelemről szóló ígéretét. Ami Iránt illeti, a túlélő vezetés – amelyet keményvonalasok uralnak – úgy gondolja, hogy nyerésre áll. Álláspontjuk napról napra keményebb.
Képzeld el, hogy a több ezer amerikai tengerészgyalogos és ejtőernyős egyike vagy, akiket most a Perzsa-öböl térségébe vezényelnek. Egy olyan főparancsnokkal, mint Trump, kinek kellenek ellenségek? Pedig még sok vár rájuk. Irán fegyveres erői 610 000 aktív katonából állnak, tartalékos állománya pedig 350 000 fő. Lehet, hogy a rezsim már nem képes a levegőben vagy a tengeren harcolni. De szárazföldön, ismerős terepen, és végső soron talán hajlandó „emberhullámokkal” is áldozatot hozni – mint az 1980-as évek iráni–iraki háborújában –, továbbra is félelmetes ellenfél. Az Iszlám Forradalmi Gárda azt állítja, készen áll akár saját területét is szőnyegbombázni, ha invázió történik.
Ha Trump szárazföldi támadásokat rendelne el – amit ő és Netanyahu nyilvánosan is felvetett –, a célpontok nagy valószínűséggel a Hormuzi-szoros északi partján található parti ütegek, rakétavédelmi rendszerek és rejtett, felfegyverzett gyorsnaszád-bázisok lennének. Előrejelzések szerint támadás érheti a Perzsa-öbölben feljebb található Kharg olajexport-terminált is. Khargot baljósan „Tiltott szigetként” ismerik; talán könnyebb elfoglalni, mint megtartani. Az ilyen behatolások célja a szoros újranyitásának kikényszerítése lenne, enyhítve ezzel az energiaválságot és erősítve Trump tárgyalási pozícióját.
Az elkerülhetetlen katonai kockázatok óriásiak. A veszteségek elkerülhetetlenek lennének. Még ha a műveletek rövid távon jól is mennének, azonnal felmerülnének a kérdések az esetleges eszkalációról Irán ellentámadása esetén, a műveleti terület bővüléséről és a megszállás időtartamáról. Ha pedig rosszul alakulnának, hamar felhangzana az erősítés iránti követelés – ismerős forgatókönyv mindenkinek, aki emlékszik az iraki és afganisztáni „küldetéskúszásra”. Még kockázatosabb, már-már öngyilkos lehetőség egy másik felvetett opció: amerikai és izraeli különleges erők mélyen az ország belsejébe küldése, hogy megszerezzék Irán rejtett, fizikailag instabil, magas dúsítású uránkészletét.
Vajon Trump – minden gyerekes fenyegetése ellenére, amelyek epikus haragról és pokoli büntetésről szólnak – tényleg ki akarja szabadítani ezt a rémálmot? Egy racionális ember igyekezne elkerülni. Bizonyos szinten kétségbeesett hangzású, hevesen vitatott állítása, miszerint Irán titokban „könyörög” a békéért, azt tükrözi, hogy felismerte: egy véres, határozatlan ideig tartó szárazföldi háború tönkreteheti az elnökségét. Csakhogy Irán vezetése is tudja ezt. Így teljesen logikusan továbbra is elutasítja Trump maximalista, 15 pontos „béketervezetét” – amely valójában teljes megadásra szólít fel –, miközben saját követeléseit növeli. Ezek közé tartozik az amerikai–izraeli agresszió végleges megszüntetése, a Hormuzi-szoros feletti vitathatatlan szuverenitás, pénzügyi jóvátétel és a szankciók feloldása.
Bármilyen megállapodás, amely nem elégíti ki az Egyesült Államok és Izrael alapvető követeléseit – vagyis Irán nukleáris fegyver- és ballisztikus rakétaprogramjának végleges leállítását, Teherán regionális milíciák támogatásának megszüntetését és a szabad hajózás garantálását az öbölben –, Trump vereségének fog tűnni. Nyilvánvalóan véget akar vetni a háborúnak, de a saját feltételeivel, egy olyan megállapodással, amely jobb annál, amelyet Barack Obama kötött 2015-ben (és amelyet Trump később szétrombolt). Irán – dühösen, sebesülten, de ellenállóan – nem fogja ezt megadni neki. Trump választása: meghátrál vagy eszkalál.
Mit lehet mondani vagy gondolni ebben a félelmetes pillanatban? Ezt az illegális háborút soha nem lett volna szabad elindítani. Trump ostobán és opportunista módon cselekedett. Netanyahu is nagy mértékben felelős. A fenyegetés nem volt „közvetlen”. A háború legmeggyőzőbb igazolása – az ígéret, hogy felszabadítják az irániakat a zsarnokság alól – pedig már el lett hagyva. A tárgyalások, mindkét oldalon feltételek nélkül, az egyetlen ésszerű kiút. Trumpnak le kellene nyelnie a büszkeségét, beismerni a hibáját, és bocsánatot kérni. Ám ahogy az egész világ tudja, az a gondolat, hogy ez az Egyesült Államok történetének talán leginkább tudatlan, meggondolatlan és nárcisztikus vezetője valóban megtenné ezt, teljesen nevetséges.
A második Trump-elnökség mindig is katasztrófába torkollott volna. Most történik meg.
Simon Tisdall a Guardian külpolitikai kommentátora.
Következő cikk: „A választások után válságos napok várnak Magyarországra”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Trump az iráni szárazföldi beavatkozás puszta ostobaságán töpreng. Hogyan jutottunk idáig?
Mit lehet mondani vagy gondolni ebben a félelmetes pillanatban? Ezt az illegális háborút soha nem lett >
Trump Irán elleni támadása felelőtlen
Egy felelős amerikai elnök meggyőző érveket sorakoztathatna fel a további iráni fellépés mellett. Ennek középpontjában a >
Ki segíti a tüntetőket Budapesten, Belgrádban, Isztambulban?
Budapesten 100 ezrek vonultak az utcára az LMBT-jogok érdekében. Belgrádban főleg fiatalok tiltakoznak az őrizetbe vételek >
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >