Ma Mária, Adrienn névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
DO ORADEE I NAZAD
I dodje treći dan za povratak I sabiranje utisaka. Nismo mi saznale kako Rumuni žive, čime su zadovoljni, čime ne, koliko je surov liberalni kapitalizam u Drakulinoj domovini, da li je Laura zaista drastično smanjila korupciju da bi to osetio običan gradjanin... Ali osetili smo dah Evrope. Čaušesku je prošlost. Staljinizam je prošlost. U obračunu sa ideološkim stegama nisu se okovali novim. Mi smo, vodjeni našim GPS-om, prošli u povratku još više sela I seoceta pogranične Rumunije,da bismo u Srpskoj Crnji ušle u svoju radikalsku Srbiju I utolile glad u Vučici u kojoj nude sečuansku piletinu i tri leće poslasticu. A mi naručili krmenadle I svinjska rebarca. Branka Mihajlović:
Nas tri (Goca, Mira i ja) krenule na trodnevni izlet u Rumuniju. Zapravo, jednodnevni, ako se ne računaju neočekivana puna dva dana na putu. Dakle, napunile smo gepek i pola zadnjeg sedišta našim koferima, kesama, rančevima, torbama I torbicama, ( da budem poštena, najviše mojim nepotrebnim tovarom koji na svako putovanje nosim I vraćam neupotrebljen) uz Gocin paket od 12 flaša vode (?)... i krenule u nedelju ujutro. Gocin Rendal nam namestio GPS sa odredištem Oradea negde u Transilvaniji a da ni jedna od nas nije znala zašto baš tamo idemo. Čak ni Mira koja nam je predložila još dva i nešto sata vožnje od prvobitnog plana da posetimo mnogo bliži čuveni Arad. E, taj GPS nam je zamalo "došao glave". Vodao nas je po svim selima i seocima u jugozapadnoj I severozapadoj Rumuniji. Šta zna engleski vodič gde je autoput (za koji smo uredno kupile vinjete) šta on zna da najkraći put nije i najudobniji za damsku vožnju! U dobrom raspoloženju dokopasmo se predveče Oradee na granici sa Madjarskom, otvorismo jedna vrata zgrade u kojoj je naš zakupljeni apartman, pa druga dvorišna vrata, uspesmo se sa našim tovarom do VISOKOG drugog sprata, pa otključasmo balkonska vrata i najzad poslednja od našeg udobnog, blistavo čistog apartmana.
I pred kraj prvog dana krenusmo da vidimo zašto smo došle u zapadnu Transilvaniju gde nema ni jednog Drakulinog dvorca da nam malo podigne adrenalin.
I tu počinje ozbiljna priča o nekad Čauševskovoj Rumuniji iza gvozdene Staljinove Brežnjevljeve neprobojne gvozdene zavese. Rumunije koju pamte bivše drugarice a sada gospodje koje su odrastale u Titovoj Jugoslaviji, za tadašnje Rumune željeni svet slobode i blagostanja. Države koja je za tadašnje Rumune bila prolaz za prebeg iz zemlje bračnog para Čauskua. Toliko željene slobode da su reskirali metak u hladnom Dunavu svojih nemilosrdnih graničara.
Od te Rumunije u današnjem Oradeu, pograničnom turističkom mestu sa sačuvanim austriugarskim nasledjem, ni traga. Pardon, ima ih na bedzevima za turiste sa slikama omrznutog bračnog para koji je završio u nemilosrdnoj osveti na nekom pločniku.
I sad, decenijama kasnije evo bivših Jugoslenki u toj Rumuniji, u, za njihovu novu skraćenu domovinu, nedostižnoj EU.
Došle iz ratom razorene države koje više nema, došle iz države u čeličnom radikalskom zagrljaju koja još sanja Šešeljeve snove, u kojoj sanja zagrljaj sa Putinovom Rusijom. I danas, uoči ko zna kojih po redu izbora u pokušaju da preusmeri ovaj posrnuli brod.
Krenule smo u turističku šetnju da se prizemimo. I prizemismo se brzo. Neću vam opisivati ostavštinu Marije Terezije. Kitnjasta secesionistička zdanja, veliki trgovi, očuvanu tvrdjavu, raskošnu gradsku kuću i još raskošniju zgradu gradskog teatra, prostrane trgove, katoličke I pravoslavne crkve, kitnjaste mostiće... Ne. Gospodje iz današnjeg Šapićevog Beograda sa neskrivenom zavišću su gledale u popločane trgove I ulice bez ijedne razvaljene pločice, uzalud tražile makar jedan bačen pikavac ili papir od masnog usputnog obroka, uzalud strepele da će sklad austrugarske arhitekture preseći neka novotarija u arapskoj izvedbi Oradea na vodi ( gradić, nešto manji od Novog Sada preseca mirišljava, prozirna reka)... Zalud smo tražile oronule fasade, balkone koji samo što se nisu stropoštali na glavu prolaznika, posečeno drveće, zabetonirane parkove. Sve vreme nešto nam nedostajalo. Saobraćajna buka u gradu sa javnim prevozom. Dok nismo ugledale nečujne tramvaje koji su klizili po novim šinama. Kroz čije se sveže oprane prozore vide putnici koji udobno sede u polupraznom vozilu.
I gradski autobusi nečujno prolaze sa po kojim putnikom.
Sutradan smo prešle deset km u šetnji ovim gradićem sa centrom ispresecanim pešačkim zonama. Gradić po meri pešaka. Ponedeljak, ni čuvena sinagoga ni muzeji nisu bili otvoreni ( novinarke zaboravile da se ponedeljkom ne ide u jednodnevni turizam), povremena prolećna kiša je bezuspešno pokušala da nas omete.
I dodje treći dan za povratak I sabiranje utisaka. Nismo mi saznale kako Rumuni žive, čime su zadovoljni, čime ne, koliko je surov liberalni kapitalizam u Drakulinoj domovini, da li je Laura zaista drastično smanjila korupciju da bi to osetio običan gradjanin... Ali osetili smo dah Evrope. Čaušesku je prošlost. Staljinizam je prošlost. U obračunu sa ideološkim stegama nisu se okovali novim.
Mi smo, vodjeni našim GPS-om, prošli u povratku još više sela I seoceta pogranične Rumunije,da bismo u Srpskoj Crnji ušle u svoju radikalsku Srbiju I utolile glad u Vučici u kojoj nude sečuansku piletinu i tri leće poslasticu. A mi naručili krmenadle I svinjska rebarca.
Stigle posle devet sati levo desno, napred nazad vožnje pod ručnom kočnicom i bez nje, u predizborni, još samo kratko (???) Šapićev Beograd.
Planiramo novi izlet. Ne menjam ni GPS ni vožnju sa dve vremešne dame za volanom ( jedna ne zna gde je desno a gde levo, druga pojma nema da čita GOOGLE MAPU, pa samo što se ne počupaju.. Treća ( ja) zvoca sa udobnog zadnjeg sedišta- smanji brzinu I stani da cucnem u kukuruzištu) . Predložite nam sledeću destinaciju.
Következő cikk: Pártalapú „eligazítás”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >
Gazdátlan telefonfülkék
Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >
„BELGRÁD NEM AKAR ELFOGADNI BENNÜNKET”
Az „elégedetlenségtől forrongó Szerbiában” az albánok tiltakozásával most a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése is kiéleződött, napirendre >
FIDESZ JANICSÁRKÉPZŐ VAJDASÁGBAN IS?
Hogyhogy az MCC mint „tehetséggondozó intézmény” „partnere” nem a Magyar Nemzeti Tanács, vagy valamelyik szakmailag érintett >
Tisza Pártra várunk!
A probléma a közösséggel az, hogy nincsen egyetlen olyan politikai párt vagy civil szervezet sem, amely >