Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló
Lovas: „Nem lehetünk objektívek, és nem is ez a cél”?
Bozóki Antal
A probléma azonban már ott kezdődik, hogy a vajdasági magyarságnak egyetlen olyan (párt)független intézménye se nincsen, amelyik ilyen összehasonlító elemzések elvégzésére alkalmas lenne. A jelenlegi hatalom – amelyikben Lovas pártja is részes – valójában nem is érdekelt az ilyen jellegű vizsgálatokban. Gyorsan kiderülne ugyanis, hogy a vajdasági magyar közösség helyzete mennyivel rosszabb, mint éppen tíz évvel ezelőtt. Hogy a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveit ne is említsem. A projektumot beárnyékolja az is, hogy a VM4K koordinátorának is nevezett Lovas „a legnagyobb magyar párt” vezető tisztségviselői közé tartozik. Nem egy olyan intézményről van szó, tehát, amelyik a vajdasági magyar kultúra területén független, párton kívüli, tárgyilagos kutatást/felmérést végezne. „Nem is ez a cél” – mondja Lovas. Akkor meg kinek készül, minek is az ilyen? Bozóki Antal:
Február 26.
Lovas: „Nem lehetünk objektívek, és nem is ez a cél”?
A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K) az év első felében, az egész vajdasági magyar kulturális életet érintő felmérést és kutatást végez. Célja az első vajdasági magyar kulturális stratégia elfogadása óta eltelt tíz év eredményeire való rátekintés, az elmúlt időszakhoz viszonyítva a kulturális színtér jelenlegi helyzetének, igényeinek a feltérképezése, valamint a közösségben megvalósuló intézményi és egyéb viszonyrendszerek változásának, annak fázisaira bontott (át)alakulásának a vizsgálata – írja a VM4K közérdekű tájékoztatója.
– Amikor tíz évvel ezelőtt elfogadásra került az első vajdasági magyar kulturális stratégia, annak részeként készítettünk a művelődési egyesületek és civil szervezetek bevonásával egy kérdőívezésen alapuló részletes elemzést. Úgy gondoltuk, érdemes volna egy évtized távlatából összehasonlítani az akkori és mostani állapotokat, felmérni a változásokat. Így most megismételjük a civil szférára, művelődési egyesületekre vonatkozó felmérést, ami alapján elkészül majd az egy évtized munkáját bemutató elemzés – nyilatkozta Lovas Ildikó, a VM4K vezetője a Magyar Szónak adott csaknem fél oldal terjedelmű interjúban.
– Úgy vélem, nagyon is fontos, hogy mi most nem kritikai éllel, hanem leíró értelemben fogjuk bemutatni, hogy az elmúlt tíz év gondolkodása a kultúra vonatkozásában meddig jutott el, milyen eredményeket hozott, mi valósult meg, mi nem, mit szeretnének az érintettek és szerintük milyen irányba kellene továbbmenni. Ez ad egy képet, nyilván nem objektívet, hiszen minden intézmény, civil egyesület (és így tovább), a meggyőződése alapján fogja megítélni a helyeztet. Valakinek a pohár félig tele van, valakinek félig üres. Nem lehetünk objektívek, és nem is ez a cél, hanem összehasonlítani a mostani helyzetet a tíz évvel ezelőttivel. Ezt nagyon fontosnak érzem, mert mindent lehet mondani, de a jó eredmények mindig magukért beszélnek, ugyanúgy, mint a mulasztások és a hiányosságok is. Lényegében tehát ez a felmérés a kulturális életünk feltérképezéséről szól, egyfajta látleletről, hogy mi történt az elmúlt tíz évben és ezt azok fogják elmondani, akiket ez érint. Mi pedig nem mondunk értékítéletet, hanem egzakt módszerekkel ezt kielemezzük és a közösség elé tárjuk – szögezte le Lovas Ildikó.
Lovas Ildikó (1967, Szabadka) nem csak a VM4K „vezetője”, ahogyan a Magyar Szó nevű (véemeszees) pártlap nevezi. Tagja a VMSZ Elnökségének és – egyes források szerint – a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) művelődési tanácsosa is. A Magyar Szó nevű (véemeszes) pártlap Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális mellékletének a szerkesztője és állandó rovata van a lapban. Nem mellesleg Pásztor István élettársa és a vajdasági „kultúrairányítás szürke eminenciása”, akit „a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Dobrev Klárájának” is neveznek.
Lovast 2015. április 17-én, a VMSZ kibővített, „viharos” elnökségi ülésén, „a szabadkai Népszínház magyar társulata betörése kísérletével” kapcsolatosan „megfosztották minden funkciójától”. A Pásztor Kft./klán segítségével azonban visszakerült a politikába, a kultúrába és a közéletbe is.
Tavaly nyáron összefüggésbe hozták a Tanyaszínház turnéjának a leállításával, a „Pásztor-világ második nagy kultúrbotrányával” is.
Újabban a művelődéssel és az MNT által „alapított” sajtóval kapcsolatban, az ezekre a területekre való befolyásával, tevékenységével kapcsolatosan elterjedt a „Lovasítás”/„megLovasítás” fogalom is. Egyes (főként) irodalmárok ugyanis a VMSZ-nek a kultúra és a tájékoztatás, újabban az oktatás területére és a pártnak az intézményekben való terjeszkedése fő ideológusának éppen Lovas Ildikót tartják.
A VM4K – ahogy az a nevéből is látszik – szerteágazó tevékenységet folytat a képzés, a kutatás és művelődés területén. Ebbe még a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tagjainak se nincsen részletes betekintése. A nyilvánosságnak pedig végképp. (Újabban már „felsőoktatási, a szakmai-pedagógiai, és kulturális-pedagógiai képzésekkel” is foglalkozik. Lásd az MNT 2022. február 25-ei ülésének anyagát.)
Ilyen szempontból nem meglepő, hogy a Központ „az egész vajdasági magyar kulturális életet érintő felmérést és kutatást végez”.
Fontos időnkénti összehasonlító elemzéseket végezni, „feltérképezni”, „egyfajta látleletet” készíteni arról, hogy „mi történt az elmúlt tíz évben”. Az eredmények, sikerek és a kudarcok, a megtett út felmérése és a feladatok kitűzése érdekében.
Lovas azonban azt nyilatkozta, hogy „nem kritikai éllel, hanem leíró értelemben fogják bemutatni” a kultúrát. Pedig nekünk éppen ilyen, kritikai és nem „leíró” elemzésre lenne szükségünk!
– Nem lehetünk objektívek, és nem is ez a cél, hanem összehasonlítani a mostani helyzetet a tíz évvel ezelőttivel – tette hozzá Lovas.
Hogyan lehet összehasonlítani bármit is a korábbi állapottal, ha az új, vagy az előző kutatás nem „objektív”. Miért ne lehetnénk objektívek? Mi akadályozhat meg bennünket ebben? Vagy önmagunk ámítása a cél?
Tárgyilagos kutatást nem csak a magyar kultúra területén kellene elvégezni, hanem a nyelvhasználat, az oktatás, a tájékoztatás, a magyar közösségnek a közéletben és a döntéshozatali folyamatokban való részvétele, stb. területén is.
A probléma azonban már ott kezdődik, hogy a vajdasági magyarságnak egyetlen olyan (párt)független intézménye se nincsen, amelyik ilyen összehasonlító elemzések elvégzésére alkalmas lenne. A jelenlegi hatalom – amelyikben Lovas pártja is részes – valójában nem is érdekelt az ilyen jellegű vizsgálatokban. Gyorsan kiderülne ugyanis, hogy a vajdasági magyar közösség helyzete mennyivel rosszabb, mint éppen tíz évvel ezelőtt. Hogy a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveit ne is említsem.
A projektumot beárnyékolja az is, hogy a VM4K koordinátorának is nevezett Lovas „a legnagyobb magyar párt” vezető tisztségviselői közé tartozik. Nem egy olyan intézményről van szó, tehát, amelyik a vajdasági magyar kultúra területén független, párton kívüli, tárgyilagos kutatást/felmérést végezne. „Nem is ez a cél” – mondja Lovas. Akkor meg kinek készül, minek is az ilyen?
Március 1.
Az 1944/45-ös újvidéki áldozatoknak nincsen méltó emlékműve!
Az Október 23. Antifasiszta Front (AF23X) felhívást intézett a nemzetközi közösséghez, amelyben az újvidéki hatalom szándékára figyelmeztet, hogy emlékművet emeljen „az állítólagos ártatlan áldozatoknak”.
Arról a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) által kezdeményezett és a Szerb Haladó Párt (SNS), valamint Mozgalom a Szerb Királyság Megújításáért (POKS) támogatott, az újvidéki 1944/45-ben kivégzett áldozatoknak tervezett, „se nem magyar, se nem Makovecz” emlékműről lenne szó, amelyiket már 2020-ban és 2021-ben „szerettek volna felavatni”. Ennek azonban még a hatalomban is (amelyiknek a VMSZ is részese) vannak ellenzői és az újvidéki magyarokat is megosztja.
Az antifasiszta szervezet közleménye szerint, ezek a második világháború végi áldozatok között „bizonyított fasiszták és kollaborálók is vannak”.
– Az állítólag ártatlan áldozatok listáján legalább 20 elítélt háborús bűnös, fasiszta és azokkal együttműködő neve van, köztük olyanok is, akik elrendelték és végrehajtották a hírhedt újvidéki razziát, amelynek során 1942-ben 1200 zsidót, szerbet, romát és a város más nemzetiségű polgárát ölték a jeges Dunába, akiket a magyar megszálló katonaság a jugoszláv partizánok szimpatizánsainak nyilvánított – áll a szervezet közleményében.
– Egy ilyen emlékművel Újvidék város tiszteletben részesítené a város történetének legborzalmasabb bűncselekmény parancsnokait és hóhérait – írja az AF23X.
A közlemény kiemeli, hogy az emlékmű felállításának motívumai anyagi és ideológiai jellegűek, illetve hogy a SNS nagyon közeli viszonyokat ápol a Fidesszel, míg a VMSZ a Fidesz „vajdasági fiókszervezeteként” működik.
– A Fidesz és a SNS számos közös üzleti vállalkozásban összefonódott, különösen Vajdaságban. A magyar hatalom, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök személyesít meg, folyamatosan támogatja a belgrádi rezsim nacionalista politikáját, amelyet a volt Jugoszlávia területén alkalmaz – áll a közleményben.
A szervezet hozzátette, hogy a SNS-nek és a Fidesznek közös a jobboldali ideológia, a szélsőségesség és a kommunista ellenesség.
– Az 1944/45-ös ártatlan áldozatok emlékművének fontos antikommunista dimenziója van, mert a végső célja, hogy kriminalizálja a Népfelszabadító hadsereget, a Vörös Hadsereggel együtt, amely a Jugoszláv Kommunista Párt parancsnoksága alatt Újvidéket felszabadította a fasizmus alól, és hogy végre rehabilitálja azokat, akik a város történelmében elkövették a legnagyobb bűncselekményt, értékelte az AF23X.
Az ellenzéki pártok, a Szerb Radikális Párt (SRS), a Szerbiai Demokrata Párt (DSS), a Demokrata Párt (DS) és az Elég Volt Mozgalom (DJB) már korábban is, a városi képviselő testület 2018. évi határozatának meghozatala alkalmával, figyelmeztettek, hogy az áldozatok névsorán bűnözök vannak és akkor a hatalmi koalíció, a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) tagjai nem támogatták azt, annak ellenére hogy a tanácsnokaik rendszeresen megszavazták az emlékmű elkészítéshez szükséges összeg elkülönítését.
A márványszobrot 2021-ben rendelték meg, amelyet Szilágyi László akadémikus szobrász készített el, 1,6 millió dinárért. A városnak csak a harmadik nekifutásra sikerült lebonyolítani a közbeszerzést, miszerint az emlékművet 1,5 millió dinárért állítják fel az újvidéki Limán 4 városrészben. A Városépítési Igazgatóság azonban mindeddig nem engedélyezte az emlékmű felállítási munkálatainak megkezdését, „mivel a kérelem nem tartalmazta az előírt dokumentációt” – közölte a 021.rs portál.
Folytatódik, tehát, az 1944/45-ös ártatlan áldozatoknak készült turulmadár szobor felállítása körüli politikai bonyodalom.
A tartományi fővárosban egyesek még ma sem akarnak tudomást venni – 77 évvel a tragikus események után – arról, hogy Újvidéken nem csak egy razzia, a magyar hadsereg és csendőrség által elkövetett „42-es”, hanem egy másik razzia is volt, amellyel 1944 októberétől a partizánok oly kegyetlenül megtorolták a két és fél évvel korábbi eseményeket. „Volt, létezett tehát egy másik razzia is, az a rettenetes 44-es megtorlás, amelynek részleteit ma is többnyire homály fedi.”
Matuska Márton újságíró, Az elhallgatott razzia – Vérengzés Újvidéken (1944-45) című könyvében (Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány, Budapest 2015.), a 262-269 oldalakon 305 Újvidéken likvidált személy névsorát közli.
Az áldozatoknak még mindig nincsen méltó emlékműve, és ún. Futaki-úti a katonai temető sorsa is rendezetlen.
A Makovecz Imre tervezte emléktorony felépítését – amit az újvidékiek ebben a temetőben képzeltek el, ahol első- és második világháborús magyar katonák is nyugszanak – „nem támogatja a délvidéki magyarság vezetősége sem”.
Újvidéken, Európa 2022. évi Kulturális Fővárosában, a magyaroknak nincsen lehetőségük az 1944/45-ös áldozatokra tisztességesen emlékezni, a kegyeletre és a méltó megemlékezésre való jog gyakorlására!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >