2024. november 23. szombat
Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Tanuljunk meg ne dadogni

Szemerédi Magda
Tanuljunk meg ne dadogni

Mondjon ki mit akar, én rettentően élve­zem ezt a mi burjánzó demokráciánkat! Mert nem kell kiállni a lépcsőházba pletykálni, csak előveszem a napi 2-3 újságot (amennyire a pénzemből futja), és megvan: hogy ki, mikor, hányszor és főleg, hányan!

De azért adódnak komoly dolgok is. Például, hogy nyelvrokonainknál, a finneknél nő lett a véderőminiszter. Ezen érdemes elgondolkodni. Ha teszem azt, mi vennénk a kezünkbe minde­nütt a harci játékok irányítását, hétszentség, hogy nem lenne többé háború. A fiúk okosabb dolgokkal töltenék az időt.

Igen, a kultúrfölény. Végső ideje, hogy mi, finnugorok éljünk is ezzel a felgyülemlett adottságunkkal. A finnek már megtették, mi pedig végre hagyjuk el a kisebb(rendűségi) nyavalyánkat. .

Ajánlom, hogy a szebbik nem is rendezze sorait.

Divatos szóval élve: differenciálódjunk. Ho­gyan? Mindjárt elmondom.

Például, szomszédasszonyunk meghív egy ká­véra (nem lehet elkerülni), s csendes szürcsölés közben kedvesen így szól: „Ha már magyarok vagytok, miért nem mentek vissza Magyarország­ra?”. Ilyenkor az szokott történni ugye, hogy meg­dermedünk, zavartan dadogunk valamit. Ha vi­szont föl vagyunk készülve, épp olyan közvetlen­séggel, fölényes türelemmel elmagyarázzuk neki, hogy sehonnan se jöttünk ide, mert már az őseink is itt voltak, és nincs szándékunkban sehova se elmenni, mert mi olyan nép vagyunk, aki ragaszkodik a szülőföldjéhez. Szeretjük ezt a Vajdaságot akármilyen is… Nem megyünk sehova.

És amikor a másik szom­szédasszony nekünk szegezi azt a másik gyakori kérdést, hogy gyermekeinket miért akarjuk magyar iskolában ta­níttatni, íme a kész tétel: „Ha netán egyszer, ez a kis föld­darab, mondjuk Franciaor­szághoz tartozna, de lenné­nek szerb iskolák is, te vajon hova adnád a gyereked?”. Ebben az esetben a döbbenet a másik oldalon ver tanyát. Próbálják ki, megéri. Csak könnyedén, és mosolyogva! Felkészülten érveljünk, és ne dadogjunk.

Vagy amikor a kollé­ganőnk, aki minden hétvégen Szegedre meg Pécsre utazik, hogy feltöltse éléskamráját, a gondolattói meg­dicsőült arccal ezt mondja: „Legyünk mindannyi­an jugoszlávok!”. „Hiszen azok vagyunk”, vála­szoljuk meggyőződéssel. „De beszéljünk az egész országban egy nyelven. Otthon meg min­denki úgy, ahogy akar. Szabadon!”

Mit lehet erre mondani? Valóban, egy csa­pásra minden sokkal egyszerűbb lenne. Az országhatáron túl élő délszlávok is, lám, csak otthon beszélnének anyanyelvükön! Nem kellené­nek iskolák, tankönyvek, újságok, színház, kultú­ra – ami rengetegbe kerül. Most már csak az a kérdés, mit szólnának ők, a görögországi, a bulgáriai macedónok és a romániai meg a ma­gyarországi szerbek ehhez az ötlethez. Ugye érdekes?

Gondolom, a máltai lo­vagrend sokat segíthetne nekünk, asszonyoknak. Velük kellene szövetkez­nünk e vitézi csatározások idején. Meg Brunner Balla Emíliával, ha kiderül, ő ki­ért küzd.

Az olyannyira időszerű nyelvhasználat és írásmód kérdése jutott az eszembe akaratlanul is a múlt héten, amint a Crna Gora-i ten­gerpartot jártam. Sehol egy cirill betűs felirat. Szállo­dák, kávézók, utcanevek, helységtáblák – mind latin betűkkel. Hogyhogy? Ott lehet, nálunk nem? Külön­ben megbüntetnek. Aztán rájöttem, hogy a külföldi turisták végett. De hát fél Európa Vajdaságon utazik keresztül. És majd nem tudja kiböngészni, hol van. Szerin­tem úgy eltéved a cirill betűs Vajdaságban, hogy sohasem jut le a tengerre! Akkor meg ott hiába tesznek erőszakot a hivatalos kultúr-ízlésükön. Szomorú.

Egyébként, már megint baj van a helyesírá­sunkkal.

A szabály az szabály. Az orosz, a bolgár, a macedón neveket fonetikusan írjuk, mert náluk a cirill betűs írásmód a honos. Akkor most magyar szövegkörnyezetben miért nem írjuk így a szerb neveket is? Ejnye. Lábra kapott a fejetlenség.

1990. június 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább