2024. november 22. péntek
Ma Cecília, Filemon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Végel László: Peremvidéki palackposta

Papp Sándor Zsigmond ajánlója

Végel László: Peremvidéki palackposta

Jót tenne a magyarságunknak, ha Végelt ismernénk, írta róla pár éve Esterházy Péter. És bár az életműsorozatának már a nyolcadik kötete jelent meg, mégsem beszélünk róla annyit, amennyit megérdemelne. Erről a peremvidéki európairól. Arról, ahogyan ő látja a világot Újvidékről, és ahogy védi – mint Márai az eltűnő polgárt – a lassan elszivárgó tágasságot.

Noran Libro, 279 oldal, 3590 Ft

Azzal az elhatározással indult el Végel László életműsorozatának kiadása 2012-ben a Bűnhődés című naplóregénnyel, hogy a németországi kiadások és sikerek után bizony „itthon is ideje őt felfedezni”. Azóta történt egy s más, lepergett majdhogynem egy évtized, a könyvek is csordogáltak szép lassan, ma már a nyolcadiknál tartunk, de az áttörés, amire vártak és vártunk, valamiért nem következett be. Pedig a regények és naplók bárkit meggyőzhettek volna arról, hogy az egyik legfontosabb kortárs szerző küldi rendszeresen helyzetjelentéseit Újvidékről.

Ott volt, amikor szétesett Jugoszlávia, ott volt az 1999-es NATO-bombázásoknál (Exterritórium), de nem csupán a város zűrzavaros jelenében, hanem a múltjába is rendre elmerül (Neoplanta, avagy az Ígéret Földje). Ő is olyan, mint Márai, azzal a különbséggel, hogy ő egy pillanatig sem hagyta cserben saját szellemi közegét, az ő többnyelvű és többkultúrájú Kassáját. S bár Végel nem itt, hanem Szenttamáson született, Újvidék lett a megkerülhetetlen városa. Ahogy 2001-ben írja a naplójába, amikor az egyik írókollégája megállítja az utcán: „Te még mindig Újvidéken élsz? (…) Elengedem a fülem mellett, mert nem akarok túl bonyolult magyarázatba kezdeni. Mármint a gyökerekről és egyéb banális dolgokról, amelyekkel többnyire dicsekedni szoktak az írók.”

Újvidék – a lassan elszivárgó tágasság

Nem véletlen a párhuzam, hiszen a Peremvidéki palackpostában többször bukkan fel Márai neve. Ahogy Claudio Magris is, és vele kapcsán Trieszt. Mindhárman egy olyan, lassan elszivárgó tágasságot, tápláló sokszínűséget védelmeztek a városuk kapcsán, amelynek ma már csak a nyomai sejlenek fel itt-ott. Ám az ő számukra ez volt az igazi szülőföld, a szövegeik titkos hajtóereje, és minden erejükkel próbálták védeni – amíg csak lehetett – azt az eszmét, amit a közeg leginkább képviselt. És ez leginkább az európai gyökerű polgárság volt. A kozmopolita légkör.

Végel ezt a tágasságot, a peremvidék nyújtotta életmódot védi azoktól, akik mindenáron a maguk szája íze szerint szeretnék szűkíteni a közeget: legfőképp a kardcsörtető nacionalistáktól, az ellenséget kereső szerbektől, a magyarsággal üzletelő újgazdagoktól, de azon kollégáitól is, akik a háború szele elől Pestig menekültek, s ott kiválóan megélnek az áldozati szerepükből. Mindezt világos és szelíd érvekkel, gondolatfutamokkal megtámasztva, de igen határozottan. Tagadva a hősiességet és pátoszt. „Nem vagyok gladiátor, az ítéletmondáshoz nincs mindig kedvem, annál is inkább, mert nem vagyok ítélőbíró csak megfigyelő, néha kellemetlen tanú.”

Gazdag örökség

Az 1991 és 2020 közötti időszakot öleli fel az újvidéki napló, ám ez kissé félrevezető, mert a kilencvenes éveket csak pár bejegyzés képviseli, az igazi hangsúly az utóbbi húsz év történésein, változásain van, egészen a világjárvány mindent átíró fejleményéig. A Peremvidéki palackposta egyszerre olvasónapló (a szívéhez közel álló szerzők és művek, kortársak vonulnak fel), a kisebbségi élet tűpontos krónikája. Miközben bepillantást enged az Európát járó (főként Budapestet és Berlint) író életébe és műhelyébe, hiszen ott vagyunk egy-egy regény születésénél is. Megosztja velünk a felmerülő dilemmákat, zsákutcákat. S persze folyton reflektál korábbi műveire, kiegészíti vagy továbbírja azokat, és töpreng, vizsgálgat, morfondíroz. Mintha csak Márait látnánk egyik őrjáratán.

Abban is van hasonlóság, hogy miként a kassai írónak is a visszaemlékezések (Egy polgár vallomásai) és a naplói adták az életmű gerincét és kiemelkedő vonulatát, úgy Végel esszébe hajló bejegyzései is a legerősebb pontjai az írói pályának. Ebben a szerepben érzi magát igazán elemében, és ennek a szerepnek a különféle alakváltozásai adják rendszerint a regények alapjait is.

Ő a „kellemetlen tanú”, a „megfigyelő”, akit a legtöbben félretolnának vagy elhallgattatnának, mert mindent kimond, mindent szóvátesz, ami bántja, amit romlásnak érzékel.

Ebből pedig van, nem is kevés. Szerencsére akadnak vele egyívású, hasonlóan gondolkodó kortársak is. Ám az alapélmény mégis a magány, az elszigeteltség maró érzete. Hiszen túl nagyvonalúan gondolkodik egy egyre inkább kirekesztő, korlátokat vonó világban.

Végel László

Aki szerette Márai éles és olykor sommás ítéleteit, politikai helyzetjelentéseit, az még inkább szeretni fogja a rokonlelkét, aki ugyanúgy nem tartozik látványosan sehová: sem Magyarország új uraihoz, sem a helyzetből hasznot húzó, jól helyezkedő vajdaságiakhoz, sem a gazdaként viselkedő szerbekhez. A szellem konok és kérlelhetetlen emberei az ő igazi kortársai Camus-től Mann-non át Danilo Kišsig. És közben védi Újvidék régi arculatát, monarchiabeli szellemiségét, keresi gazdag örökségének helyét, máig ható érvényességét. Önmagát képviseli. Peremvidéki európaiságát. „Ülök a lakásban, és arra gondolok, hogy a diktatúra úgy lopakodik közénk, mint a természeti katasztrófa. Nem tervezek semmit. Oda jutottam, ahová nem kívántam: az írás menekülés lett számomra.”

 

2021. szeptember 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”

A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >

Tovább

Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!

A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >

Tovább

Megérdemelt díj

Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >

Tovább

Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni

Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >

Tovább

Határeset

Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >

Tovább

A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja

A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >

Tovább

Csantavéren galoppol a bűnözés!

Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >

Tovább

A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!

A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >

Tovább

Egyoldalú politikai oktatás

Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >

Tovább

Miféle nyitás?!

Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >

Tovább

A politikai felelősség elkerülésének kísérlete

II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >

Tovább

„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!

“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >

Tovább