Ma Cecília, Filemon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
Összefoglaló (5. rész)
Bozóki Antal
A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül a (nemzeti és etnikai alapú) megkülönböztetés mértékének csökkenése fontos ugyan, de önmagában nem elegendő. A nemzeti kisebbségek helyzete javulásának a fokmérője ugyanis a többségi lakossággal az élet minden területén elért egyenjogúság szintje. Ettől azonban még, sajnos, igencsak távol állunk! Bozóki Antal:
f) Rehabilitálás és restitúció
Magyar közösség szemszögéből – ismereteim szerint – a vonatkozó törvény meghozatalától (2011. szeptember 16-ától) elmúlt, több mint nyolc év alatt, nem készült átfogó elemzés a rehabilitálási és a vagyon-visszaszármaztatási törvény meghozatalának és alkalmazásának eredményeiről. Arról sem, hogy ezek a törvények mennyire fejezik ki az érintettek, a sérelmet szenvedettek, illetve a leszármazottjaik elvárásait.
Magyarország viszonyulásról a szerbiai rehabilitálási és vagyon-visszaszármaztatási eljárásokhoz – a Délvidéken elhangozott számos panasz ellenére – nem sok információhoz lehetett jutni. Ezek hiányában olyan vélemény alakult ki, hogy az anyaországot ez a téma valójában különösebben nem is érdekli.
A szabadkai székhelyű Magyar Mozgalom 2017. december 19-én levelet intézett Orbán Viktor magyar miniszterelnökhöz, amelyben „a vagyon-visszaszármaztatás körüli, a magyar embereket hátrányosan érintő visszásságokra” is felhívta Magyarország miniszterelnökének figyelmét és a magyar kormány segítségét kérte. Nincs tudomásom arról, hogy az MM bármilyen választ is kapott volna.
Csóti György a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója legutóbbi – 2019. szeptember végi – újvidéki látogatásakor elmondta: „Elkezdtük a közelmúltban számba venni azt is, hogy Vajdaságban milyen jogsértések történtek a vagyon-visszaszármaztatásban. Elhúzzák az időt a hatóságok, hogy ne kelljen visszaadni az ingatlant, a termőföldet, miközben elfogynak lassan a visszaszolgáltatható ingatlanok, földek. Többet erről még nem mondhatok, a felmérés időszakában vagyunk, ezért utaztunk most elsősorban ide, amint elkészül a felmérés, ennek az ügynek a kapcsán lépünk majd.”
Tudomásom szerint – huzamosabb idő után – a KJI az első magyarországi intézmény, amelyik a helyszínen tájékozódott az itteni magyar közösséget érintő fontos kérdésekben.
Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások és vagyon-visszaszármaztatási eljárások eredményeiről, valamint hogy javaslatokat/lépéseket is tartalmazzon az észlelt problémák megnyugtató rendezésére, az érintettek hatékony jogvédelmének biztosítására. Ez elősegítené a magyar-szerb/szerb-magyar kapcsolatok erősödését is.
Az idei, az 1944/45-ös délvidéki ártatlan áldozatokra emlékezés legalább három eseményre hívta fel a figyelmet:
Az első: Teleki Júlia, a járeki tábor túlélője, a Csúrogon (2019. október 27-én) tartott legutóbbi megemlékezésen az 1944/45-ös délvidéki ártatlan áldozatokra, az Újvidéki Rádiónak nyilatkozva elmondta: „Annyit elértünk, hogy 19 körösztöt állítottunk. Mindég tönkretették, végül megmaradt ez az emlékmű. Nekünk ez sokat jelent, nem megyünk a szeméten keresztül, de nekem ez nem elég, nem csak nekem, a túlélőknek. Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”.
Teleki Júlia kimondta, azt, amiről a politikusok mélyen hallgatnak: „Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”. A nyilatkozata azonban – ismereteim szerint – a nyomtatott sajtóban nem jelent meg. Verba volant, scripta manent (a szó elrepül/elszáll, az írás megmarad)? Struccpolitika?
A második: A járeki (tiszaistvánfalvi) láger emlékhelyén felállított emléktáblára nem került fel az, hogy ott magyarok (köztük csúrogiak – B.A.) is meghaltak.
– Nagyon hosszú utat jártunk be, amíg idáig eljutottunk. Innen 300-400 méterre kaptak először a németek engedélyt arra, hogy keresztet állítsanak. Mi az első naptól kezdve velük emlékeztünk. Később az út mellett mi magunk állítottunk le egy fakeresztet, majd amikor polgármester voltam, akkor kapták meg a németek a lehetőséget arra, hogy ide állítsák a fakeresztjüket, és azonnal mellé tettük mi is a miénket. Sajnos nem viszonozták a lojalitásunkat, pedig mi mindenben segítettünk nekik. Amikor a német emlékmű idekerült, ellenezték azt, hogy arra felkerüljön – legalább egy szó erejéig is –, hogy itt magyarok is haltak meg. Magyar felirat ugyan van az emlékmű falán, de az az itt életüket vesztett Duna menti svábokra emlékeztet. Arra kényszerültünk, hogy egy kis fakeresztet állítsunk fel – elevenítette fel a történteket Gusztony András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) temerini körzeti szervezetének elnöke a 2019. november 3-ai megemlékezésen.
A járeki lágerban elhunyt magyaroknak nem jár az emlékezés joga?
A harmadik: Az újvidéki városi képviselő-testület döntése alapján, a tervek szerint, 2020-ban „egy olyan emlékművet emelnek, amely az 1944-ben és 1945-ben kivégzett, ártatlan újvidéki polgárokra emlékeztet majd”.
A VMSZ tehát „simán átlépett, és a Makovecz Imre által a magyar áldozatoknak tervezett emlékmű helyett […] olyan emlékhelyet állítana, amelyről lehagynák a magyar előjelet”.
g) Nemzeti alapú incidensek
Szerbiában 2018-ban „valamivel kevesebb (59) nemzetiségi alapú panasz, ami az összes panasz 6 százaléka”, érkezett a köztársasági esélyegyenlőségi biztoshoz.
Ezek közül a legtöbb (28, illetve 47,5%) a roma, hét a magyar, öt a vlach, kettő a román, kettő a bosnyák, egy-egy pedig a cseh, az ukrán, a macedón, az orosz, a montenegrói és az albán nemzeti kisebbség megkülönböztetésére vonatkozott. A panaszok közül egy minden nemzeti kisebbség megkülönböztetésére, a fennmaradt esetekben pedig nem lett megnevezve, hogy melyik nemzeti kisebbséget érinti.
Az esetek többsége a közhivatalok előtti eljárásra vonatkozott (14), ez után következett az oktatás és a szakmai továbbképzés (12), a munkaviszony és a foglalkoztatás (11), a tájékoztatás és a sajtó (7), a szolgáltatások, valamit a közterületek és épületek használata (5), majd az egyéb területek, amelyekkel kapcsolatban kevesebb panasz érkezett.
A panaszok túlnyomó többségét a természetes személyek (39) és a civil szervezetek (14) nyújtották be.
A jelentésből az is kitűnik, hogy 2018-ban észrevehetően megnövekedett a panaszok száma az oktatás és a szakmai továbbképzés területéről, amelyek többnyire a roma gyerekek megkülönböztetésére vonatkoztak.
Brankica Janković esélyegyenlőségi biztos, a 269 oldal terjedelmű beszámolót ismertetve, elmondta, hogy „csökkent a nemzeti alapon, valamint etnikai származás alapján történő megkülönböztetés”, ami szerinte „a kisebbségek helyzetének javulására utal”.
A jelentésből azonban nem lehet megbízhatóan megállapítani, hogy az 59 nemzeti alapú panasz közül mennyi érkezett Vajdaságból? Azt sem, hogy a biztos milyen ajánlásokat tett, illetve intézkedéseket foganatosított ezek elhárítására, és mi lett azoknak az eredménye?
A beszámoló csak a biztoshoz érkezett nemzeti alapon, valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetéseket veszi számba, amiből – nem elég megbízhatóan – azt a következést vonja le, hogy ezeknek a megkülönböztetéseknek a száma „csökkent”.
Tényszerűen meg lehet állapítani ugyan, hogy a biztoshoz benyújtott panaszok száma csökkent, azt azonban már nem, hogy a nemzeti alapú megkülönböztetések száma hogyan alakult a mindennapi életben. Ezekről ugyanis pontos kimutatás sehol nem készül(t), és bizonyára nem is lesz. Számos olyan jogsérelemről is tudomást szerezhetünk, a sajtóból, de egyébként is, amelyek elszenvedői nem emelnek/emeltek panaszt a biztosnál. Azt is tudni kellene, hogy a nemzeti, faji, vallási, stb. alapú megkülönböztetés számos megnyilvánulását még kimutatni/felismerni is nagyon nehéz, bizonyítani pedig kérdéses.
A köztársasági biztos csak a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetési panaszok számának „csökkenéséből” azt a téves következtetést is levonja, hogy ez „a kisebbségek helyzetének javulására utal”.
Tartományi ombudsman a 2018. évi jelentésében 36 nemzeti kisebbségi jogsérelmi panaszról számol be, amelyek közül 21-ben a saját kezdeményezésére, 15-ben pedig a polgárok panasza alapján indított eljárást, hat esetben pedig a panaszt, illetékesség hiányában elvetette. A jelentésből azonban nem derül ki, hogy a nemzeti kisebbségi jogsérelmek végül hogyan oldódtak meg, mivel csak általában és százalékban fejezi ki ez eljárások eredményeit.
Az utóbbi néhány évben nem tesznek közzé adatokat a tartományban történt nemzeti alapú jogsérelmekről és incidensekről. Ezek egy részéről – amelyeket már nem lehet elhallgatni – csupán a sajtóból értesülhetünk.
Október 31-én „heten megtámadtak és brutálisan megvertek egy 17 éves fiatalt Szabadkán. […] Botokkal agyba-főbe verték, súlyos testi sérüléseket okozván neki.”
A szabadkai rendőrök „garázdaság vétség” gyanújával őrizetbe vettek egy személyt, míg „öt kiskorú személy ellen bűnvádi feljelentést tesznek”. A sérültről a sajtóból megtudtuk, hogy magyar. Az állami szervek azonban idegenkednek, hogy az ilyen és hasonló incidenseket nemzeti alapon történteknek minősítésék.
Vajdaságban nem számít ritkaságnak a helységnévtáblák összefirkálása, megrongálása sem. Legutóbb „a dél-bánsági mély szórványnak számító Fehértemplom helységnévtábláján firkálták le a helység magyar és román nevét, „sőt még a latin betűknek sem volt kegyelem”.
Az MTI arról számol be, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) Társadalmi szervezetek munkacsoportjának 2019. november 6-ai ülésén, „meghallgatták Hajnal Jenőt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, a délvidéki magyarság képviselőjét is azokról az eredményekről, amelyeket a magyar helységnevek újbóli használata területén elértek”.
A KMKF Társadalmi szervezetek munkacsoportjának Pánczél Károly levezető elnök rámutatott, hogy a Délvidéken „egy közel két évtizedes folyamat” során „240 településen sikerült visszaállítani a magyar helységneveket, a latin betűs feliratokat, és az utcák, terek régi hagyományos nevei is megjelenhettek”.Bencsik János, az ülés társelnöke, hozzátette, hogy „az örömteli események mellett sajnálatos tendencia, hogy ezeket a táblákat rendszeresen megrongálják”. – Hiába rendelkezik a törvény, hogy záros határidőn belül állítsák vissza őket, ez sokszor mégsem történik meg – jegyezte meg.
Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a vajdasági magyar választópolgárokat és az MNT tanácsnokait is bizonyára érdekelte volna, ki és milyen „eredményeket” ért el „a magyar helységnevek újbóli használata területén”? Legyenek szívesek, tegyék fel az elnök beszédét legalább az MNT honlapjára! Vagy ez nem a nyilvánosságra tartozik?
A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül a (nemzeti és etnikai alapú) megkülönböztetés mértékének csökkenése fontos ugyan, de önmagában nem elegendő. A nemzeti kisebbségek helyzete javulásának a fokmérője ugyanis a többségi lakossággal az élet minden területén elért egyenjogúság szintje. Ettől azonban még, sajnos, igencsak távol állunk!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >