2019. december 16. hétfő
Ma Etelka, Aletta, Adelaida névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló

„Szerbiának két külügyminisztere...”

Bozóki Antal
Bozóki Antal

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen lemond a szerbiai magyar közösség érdekeinek képviseletéről. Nem kell csodálkozni, tehát, hogy Ivica Dačić  szerb külügyminiszter Szijjártót tavaly nyáron a „legnagyobb szerbnek” nevezte, „mivel  annyira hangosan ás bátran védi Szerbiát a nehéz helyzetben”. Bozóki Antal:

November 8.

„Pusztaság maradt a vajdasági magyar rádiózás helyén”

Ez a címe Tóth Imre írásának, amely arról szól, „hogy hogyan is változott az elmúlt hetven év alatt a vajdasági magyar rádiózás”.

A második világháború követően a valamikori Jugoszláviában „kialakult sokszínű pluralista média kiválóan működött a Vajdaságban, aminek néhány évvel ezelőtt a kényszerű privatizáció gyakorlatilag véget vetett. Azt hiszem, hogy talán a Régió Rádió, illetve a magyarkanizsai Info TV kivételével majdnem minden megszűnt. Tehát a szabadkaitól kezdve a nagykikindai, nagybecskereki, temerini rádiók mind megszűntek”.  – Pusztaság maradt itt, a Vajdaságban. Ennek nem kellett volna, hogy így legyen! – mondta Németh Ernő újságíró, a Szabadkai Rádió magyar nyelvű közszolgálati műsorainak utolsó (megbízott – B.A.) főszerkesztője a Szabad Magyar Szó újságírójának.

– Kihasználhatta volna a vajdasági magyarság, hogy a körülmények ellenére kialakít egy olyan rádióhálózatot, ami ugyan szerényebb lett volna, nem húsz, hanem néhány rádióból állt volna, és tovább mehetett volna a műsor. Tehát nem történt volna az, amiről Fekete J. József írt nemrég a Magyar Szóban, hogy Zombor és környéke, gyakorlatilag Nyugat-Bácska helyi tájékoztatás nélkül maradt. Még mindig azt mondom, hogy nem késő. A Szabadkai Rádiót is újra lehet indítani, ezt is mindig elmondom – tette hozzá Németh.

– Ha […] a Magyar Nemzeti Tanács, vagy akárki részéről a politikai szándék meglenne, ki lehetne vásárolni a régi, mára privatizált Szabadkai Rádióból a jogokat, gyakorlatilag az archívumot is megkapnák és folytatódhatna a műsor. Ugyancsak ki lehetne alakítani egy vajdasági rádióhálózatot, amit egyébként én annak idején javasoltam is. Azt mondtam, hogy legalább Zomborban, Nagykikindán, Nagybecskereken és Temerinben kellene egy-egy regionális rádió, így nagyjából le lehetne fedni azt a területet, ahol a vajdasági magyarok élnek. Erre még mindig van lehetőség! – szögezte le Németh.

– Nagy hiba volt  eladni a Szabadkai Rádiót. Úgy látszik a munkatársak nem tudták/nem volt lehetőségük, vagy nem akarták vállalni a felelősséget a nem kevés anyagikat igénylő működtetéséért. Ez részben érthető is, mivel sehonnan nem látszott a támogatás lehetősége (a hallgatók kivételével), sem az anyaország, se a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) részéről, és – tegyük hozzá – ellenkezett a haladó Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMSZ) egyszólamúságra törekvő tájékoztatási politikájával, vagyis az „épülő pártmédia birodalommal”. Talán eredményesebb lett volna, ha az aláírások helyett pénzt gyűjtenek a rádió megmentésére, de ezt utólag már nehéz eldönteni – olvasható a Csak a „csoda” segíthet rajtunk! c. 2018. december 17-ei írásomban.

Na már most, ha „még nem késő”, ha „még mindig van lehetőség” – ahogy Németh mondja –, akkor miért csak újságírói lamentálásokat olvasunk a témáról/problémáról, miért nincs kezdeményezés/kezdeményező a magyar nyelvű helyi rádiózás/rádióhálózat létrehozására/helyreállítására? A vajdasági magyarságtól várjuk el, hogy „kialakítson egy rádióhálózatot”? Ha nincs aki megtegye az első lépést, aki ezt elindítsa, akkor ez nem fog menni!

Németh Ernő (1969, Szabadka) 2014 és 2018 között a Magyar Nemzeti tanács tagja (a véemesz listáján), valamint a Tájékoztatási bizottság elnöke volt. 

Vállalta a haladó VMSZ-es listán való szereplést, annak ellenére, hogy az MNT véemeszes többsége – a 2014. december 29-i ülésen – amikor a magyar nyelven is sugárzó rádiókat még talán meg lehetett volna menteni – leszavazta a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK)  kezdeményezését „a Szabadkai Rádió és egyéb magyar médiák helyzetének megvitatására”. Annak dacára, hogy „a Szabadkai Magyar Rádió magánosítása után 2016-től szabadúszó újságíró” lett. Magyarán: ő is munkaviszony nélkül maradt!

Hajnal Jenő a testület (akkori és mostani) elnöke „elképzelhetetlennek tartotta” egy olyan tanácskozás megtartását, amelyen „minden érdekelt féllel egyetemben ki lehetne vizsgálni, milyen jogi lehetőségek vannak a magánosításban lévő kisebbségi nyelven is tájékoztató helyi, illetve regionális médiumok megmentésére”. Ezt az embert választották újból az MNT élére!

A Szabadkai Rádió 2016. október 10-én szűnt meg, vagyis Németh Ernő tájékoztatási bizottsági elnöki mandátuma alatt! Németh jelenleg is tagja ugyanennek a bizottságnak!

Nem az volna a természetes, ha Németh inkább egy projektumot készítene a vajdasági magyar rádióhálózat visszaállítására, „amit egyébként annakidején javasolt is”, és az MNT Tájékoztatási Bizottsága elé terjesztene? Újbóli elutasítás esetén, egy ilyen célú alapítvány létrehozása sem elképzelhetetlen. Akár a „politikai szándék” ellenére is!

Nem beszélni, tenni/cselekedni kell! Egyébként nem csak rádiónk, de másunk sem lesz!

November 8-12.

„Szerbiának két külügyminisztere”...

Jó kezekbe került a bővítés ügye azzal, hogy kiderült, a magyar uniós biztos felelősségi körébe fog tartozni az elkövetkező esztendőkben az Európai Unió bővítésének és szomszédságpolitikájának kérdése – közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az MTI-vel Genfben, a Világgazdasági Fórum által rendezett Stratégiai Párbeszéd a Nyugat-Balkánról című rendezvényen. – Ezzel új lendületet kaphat az uniós bővítés politikája – tette hozzá .

– A Nyugat-Balkán országai egyes kérdésekben nemcsak elérik az EU szintjét, hanem fölötte is teljesítenek, amit a magyarok saját bőrükön is érzékelhetnek – mondta a tárcavezető. Példának hozta fel, hogy „a Szerbiában élő magyar nemzeti közösség sokkal több jogot kapott Szerbiától, mint amennyi jogot kapnak a magyar nemzeti közösségek az európai uniós szomszédos országokban”.

Aleksandar Vučić szerb államfő Genfben „jó hírnek nevezte, hogy minden bizonnyal a magyar Várhelyi Olivért nevezik majd ki bővítési biztosnak az Európai Bizottság új összetételében”.

– Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter akkor is Szerbia pártját fogja, amikor az nem a legegyszerűbb feladat. Mindenki előtt megmondta, hogy Szerbia elfogadhatóbban védi az ott élő magyar kisebbség jogait, mint bármelyik uniós tagállam. Minden elismerést megérdemel ez a kijelentés, köszönettel tartozunk érte barátainknak – jelentette ki Vučić.

Szijjártó Szerbiával és a délvidéki/vajdasági magyarokkal kapcsolatos álláspontjai nem meglepőek, semmi új elemet nem tartalmaznak. Közismert ugyanis, hogy szerinte Magyarország „biztonsági érdeke a nyugat-balkáni országok integrálásása, hiszen újabb migrációs nyomás várható a nyugat-balkáni útvonalon”.

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen lemond a szerbiai magyar közösség érdekeinek képviseletéről. Nem kell csodálkozni, tehát, hogy Ivica Dačić  szerb külügyminiszter Szijjártót tavaly nyáron a „legnagyobb szerbnek” nevezte, „mivel  annyira hangosan ás bátran védi Szerbiát a nehéz helyzetben”.  Alexov Lyubomir, a magyarországi szerb nemzetiség parlamenti szószólója, az országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának november 12-ei ülésén, ahol a délvidéki magyarság helyzete és ügyei is többször szóba kerültek, elmondta, hogy „szerb körökben egyre többen úgy rebesgetik, hogy Szerbiának két külügyminisztere van, és az egyiket Szijjártó Péternek hívják”.   

A külügyminiszternek nem az országa és a nemzetrészek érdekeit kellene képviselni? Kérdés az is, hogy Szijjártó egyáltalán tisztában van-e azzal, hogy „a Szerbiában élő nemzeti közösség” Szerbiától éppen semmilyen jogokat nem kapott? A magyar közösséget Szerbiában – a nemzetközi jog és a szerzett jogok alapján – az őshonos nemzeti kisebbségek jogai illetik meg!

A tárcavezetőnek tudnia kellene azt is, hogy a délvidéki magyarok helyzete a múlt század kilencvenes évei előtt sokkal jobb volt, mint manapság és a közösség tagjai több területen (oktatás, nyelvhasználat, művelődés, stb.) egyenrangú jogokat élveztek a többségi nemzethez tartozókkal.

Amikor Szijjártó azt mondja, hogy „a Szerbiában élő magyar nemzeti közösség sokkal több jogot kapott Szerbiától, mint amennyi jogot kapnak a magyar nemzeti közösségek az európai uniós szomszédos országokban”, arra buzdítja Szerbiát, hogy még a megmaradt jogokat/jogainkat is csökkentse!! Most, akkor „jó kezekbe került a bővítés ügye”? Magyarországnak ezt a posztot, éppen a szerbiai magyar közösség érdekében, nem lett volna szabad vállalnia!

Trócsányi László, az eredeti magyar uniós biztosjelölt megbukott. Várhelyi Olivér, az új jelölt, a november 14-ei „közel 3 órás meghallgatás után, nem kapta meg az Európai Parlament szakbizottságában a szükséges kétharmados támogatás”. „A meghallgatás egy jelentős részében az Orbán-kormánytól való világos elhatárolódást és garanciákat kértek a képviselők a magyar biztosjelölttől arra, hogy a bővítési és szomszédságpolitikai tárca birtokosaként hitelesen képviseli majd az EU értékeit és politikáit. […] A következő lépésként írásos pótkérdéseket tesznek fel Várhelyinek, és ennek függvényében dől majd el, hogy szükség lesz-e második szóbeli meghallgatásra.”

Meddig lesz még Magyarországnak „a legnagyobb szerb” a külügyminisztere?

 

 

2019. november 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Idegen”, „másik nyelv” lett a magyar!?

A magyar nyelv használata a közigazgatásban most már nem csak joghátrányt okoz az itteni magyaroknak, de >

Tovább

Néhány szó a magyar parlamentről

De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >

Tovább

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább