Ma Cecília, Filemon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
Összefoglaló (1. rész)
Bozóki Antal
A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra utal, hogy az anyaország által eddig nyújtott „38,3 milliárd forintos támogatásának” csak nagyon kis részét fordították erre a – szerintem legfontosabb – célra. Bozóki Antal:
Nem olyan barátra van szükségem, aki mindenben egyet ért velem
és mindenre rábólint, mert ezt az árnyékom sokkal jobban megteszi.
Plutarkhosz
A hivatalos magyar politika szerint „a szomszédos országok közül a legtisztességesebb elbánásban a vajdasági magyar közösség részesül”.
Hogy mit jelent a „legtisztességesebb elbánás” az nem egészen világos, de az viszont biztos, hogy ez nem csak a politikai szemlélet, vagy az értékelés, hanem a mindennapi gyakorlat kérdése is: Milyen jogokat élvez egy nemzeti kisebbségi közösség az adott országban és hogyan valósulnak meg azok a társadalmi-gazdasági, politikai stb. életben?
Egy másik vélemény szerint – amit Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) elnöke hangoztatott a Fidesz 2019. szeptember 29-ei kongresszusán – „ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni¨. Hogy miből is áll(na) a magyarok előnye Szerbiában azt viszont már nem részletezte.
Állítását Pásztor csupán azzal kívánta „bizonyítani”, hogy Szerbiában „azok, akik nem magyarnak születtek, azok ma szeretnének magyarokká válni”. Bizonyára azokra a „nem magyarokra” gondolt, akik igényli a magyar állampolgárságot. Nagy kérdés viszont, amire nem tudjuk a pontos választ, hogy azok közül, akik kérelmezik a magyar állampolgárságot, mennyien „szeretnének magyarokká válni”, és azt, hányan éppen ezért igénylik, mivel Nyugatra kívánnak távozni Szerbiából?
Hogy előny-e vagy hátrány magyarnak lenni Szerbiában, tehát, csak számos tényező alapos elemzése alapján lehet meghatározni: hogyan alakul a közösség lélekszáma, a gazdasági helyzete, tagjai milyen arányban van jelen a foglalkoztatottak között, milyen az oktatási rendszer, az anyanyelv használatának lehetősége, a művelődés és a sajtó helyzete, a jogrend, illetve az alkotmány és a törvények hogyan rendezik a nemzeti kisebbségek helyzetét, milyen a részvétele a döntéshozatali folyamatokban és, de nem utolsó sorban, hogyan valósulnak meg a nemzeti kisebbségi jogok a gyakorlatban, a mindennapi életben?
A legutóbbi (2011. évi) népszámlálás adatai szerint Vajdaság lakosságának 66,75 százaléka vallotta magát szerbnek. Ekkor a Délvidéken 251 136 magyar jegyeztek, vagyis a magyarok a lakosság 13%-át képezték.
Időközben, a külföldre vándorlás és a délszláv háború alatt az otthonukból elűzött szerbek és a külföldről visszautalt romák – több, ország köztük Magyarország pénzügyi támogatásával is történő letelepülése/letelepítése által – jelentősen (meg)változott a tartomány lakosságnak a nemzeti összetétele is.
A 2019. október 31-ei adatok szerint Szerbiát naponta 142 ember hagyja el, ami azt jelenti, hogy havonta 4.337-en távoznak az országból, ami éves szinte 52.049 kivándorlót jelent. A 2018-as évben 32,9 százalékkal többen mentek el, mint 2017-ben. Ez az adat is arra utal, hogy fokozódik az elvándorlás, egyre többen hagyják el az országot.
A 18 és 29 év közötti fiataloknak nem kevesebb, mint 78 százaléka gondolkodik azon, hogy külföldre távozik.
A magyar lakosság is folyamatosan csökken.
Az 1948 évi összeíráshoz viszonyítva, amikor 433 701 (25,8%) volt magyarok száma, a magyar közösség lélekszáma 2011-re 182 565-el csökkent, vagyis csaknem a felére fogyatkozott és továbbra is állandóan fogy. „Egyre több a lehúzott roló és a bezárt kapu.”
Hogy milyen méreteket öltött többnyire a falvak, de a városok kiürülése, mutatja az adat is, hogy 2016 óta „összesen már majdnem ezer házat vásároltak meg a pályázók” a Prosperitati Alapítvány támogatásával. Ebben az évben (2019-ben) 242-őt. Mennyi üres, elhagyott ház van akkor még?
A magyarok számát a Délvidéken ma már – pontos adatok hiányában – 160 és 200 ezer közöttire becsülik. Olyan értékelések is vannak, hogy a „súlyos létszámfogyatkozás”, első sorban a külföldre távozás és a lakosság elöregedése miatt, a vajdasági magyar nemzetrész „vészhelyzetben van”. Ennek viszont jelzés értéke van a vajdasági magyarok helyzetét és a szerb állam nemzeti kisebbségi politikáját illetően.
A Köztársasági Statisztikai Intézet (RZS) adatai szerint Szerbiában a szegénységi kockázat 2018-ban 24,3 százalékos volt, vagyis ugyanakkora, mint 2012-13-ban.
Az intézet szerint a szegénységi kockázat nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy polgár szegény, hanem nagyobb a kockázata annak, hogy az legyen. Ebbe a csoportba azok a polgárok tartoznak, akik sokat nélkülöznek, illetve akik olyan háztartásban élnek, amelyben nagyon alacsony a munka intenzitása.
Augusztusban a minimálbér Szerbiában 232 euró volt, s jelenleg 1,32 eurót tesz ki az órabér. A 2,16 millió foglalkoztatott közül, a hivatalos kimutatások szerint, mintegy 350 ezren vitték haza a legalacsonyabb juttatást.
Az országban öt éve érvényben van a közszolgálati létszámstopról szóló törvény, ami azt jelenti, hogy a pénzügyminisztérium engedélye nélkül nem lehet felvenni új munkaerőt. Ennek a következménye pedig a közgazdászok szerint egy összeomlott rendszer és az óriási munkaerőhiány. Ezt a törvényt most egy újabb évre meghosszabbítják.
Az intézkedés folyamatos fenntartásának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az oklevelet szerzett fiatalok, és nem csak azok, nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül, arra kényszerülnek, hogy – a jobb fizetés és életfeltételek reményében – tömegesen elhagyják az országot.
A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra utal, hogy az anyaország által eddig nyújtott „38,3 milliárd forintos támogatásának” csak nagyon kis részét fordították erre a – szerintem legfontosabb – célra.
Nem találtam megbízható adatokat arról, hogy milyen a vajdasági magyarok foglalkoztatottsága, illetve hogy milyen arányban vannak munkaviszonyban.
Ilyen adatokat csupán a közigazgatásban foglalkoztatottakról lehet találni a Tartományi Polgári Jogvédő (Ombudsman) éves jelentéseiben. A legutóbbi, a 2018-as évre vonatkozó jelentés szerint, a tartományi közigazgatási szervekben tavaly december 31-én a magyarok százaléka mindössze 4,88 volt.
A számtalan ígéret, ajánlás, határozat ellenére, hogy a közigazgatásban biztosítani kell a részarányos foglalkoztatást, a magyarok száma a tartományi közigazgatási szervekben folyamatosan csökken: 2015-ben a dolgozók 6,14 százaléka, 2017-ban 5,05 százaléka, 2018-ban pedig már csak 4,88 százaléka volt (a lakosságban való 13 százalékkal szemben – 2011. évi népszálláskor).
A tartományi területén lévő önkormányzatokban – a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi Titkárság adatai szerint – 5594 foglalkoztatott van. Ezek közül 609, illetve 8,99 százalék a magyar. Ha viszont az anyanyelvet nézzük, akkor valamivel jobb az arány, mivel 613-nak, vagyis a dolgozók 9,05 százalékénak az anyanyelve magyar. Ezek között anyanyelvű képzettsége viszont 503-nak, vagyis 7,43 százaléknak van. A lakosságban való 13 százalékhoz viszonyítva ez bizony kevés.
Ezekkel az adatokkal az is probléma, hogy tartományi szinten összegzettek, vagyis nem lehet belőlük megtudni, hogy az önkormányzatokban ez konkrétan hogyan is néz ki, illetve hogyan valósul meg a „részarányos foglalkoztatás”.
Azt sem lehet a titkárság honlapján egyértelműen megállapítani, hogy ezek az adtok pontosan melyik évre is vonatkoznak? Mivel Újvidék viszonylatában ugyanott a 2016. évi adatok vannak, valószínűsíthető, hogy a tartományi adatok is erre az évre szólnak.
Ezek szerint, nem valósul meg a szerb alkotmány rendelkezése, miszerint „az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzatok szerveiben történő foglalkoztatás alkalmával szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő (valójában „részarányos” képviseletét” – B.A.) (77/2 szakasza)”.
Úgyszintén nem érvényesül Vajdaság Autonóm Tartomány statútumának a rendelkezése (22/1 szakasz), hogy a tartomány „által alapított tartományi szervekben és szolgálatokban a foglalkoztatás során ügyelnek a lakosság nemzeti összetételére és a nemzeti kisebbségek – nemzeti közösségek tagjainak megfelelő képviseltségére, az Alkotmánnyal és a törvénnyel összhangban”.
A szomszédos országokban élő magyarok helyzetéhez viszonyítva, ugyancsak példaképül állítják a délvidéki magyarok autonómiáját, ami a Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT) testesül meg. Erről azonban nem tudják, hogy a jelenlegi „autonómia” kulturális autonómiának is alig nevezhető, mivel a nemzeti tanácsok korábbi illetékességeit – a „politikamentesítésnek”, illetve „depolitizálásnak” nevezett törvényi változásokkal jelentősen megnyirbálták/visszavágtak.
A helyzetet súlyosbítja, hogy az MNT jelenleg a hatalmi Szerb Haladó Párttal (CHC) szövetségben lévő VMSZ irányítása és annak politikájával összhangban tevékenykedik.
Ez abban nyilvánul meg, hogy az MNT visszautasítja minden olyan közösségi problémának még a napirendre tűzését is, amelyik elüt a jelenlegi hatalmi koalíciós politikájától. Így, például, az MNT vezetősége nem volt hajlandó a testület napirendjére tűzni olyan témákat, mint például „a kisebbségi nyelveken tájékoztató médiumok magánosítása” (2015. szeptember 28-ai 10. ülés), „a Vajdaság hivatalos ünnepnapját indítványozó (tartományi képviselőházi – B. A.) határozati javaslat elutasítása” (2018. április 23-ai 32. ülés), „a kisebbségi nyelvhasználati jogot sértő nyugdíjbiztosítási eljárások” (2018. november 3-ai 37. ülés), a magyar közösség alapérdekeinek képviselete az EU-s csatlakozási folyamatban” (a 2018. szeptember 14-ei 36. ülés), stb.
Történt ez annak ellenére, hogy az MNT a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény 10. szakaszának 14. pontja alapján állást foglalhat, kezdeményezést tehet és intézkedéseket foganatosíthat „a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben.”
Nemzeti tanácsunk, tehát, van ugyan, csak éppen még a törvény által biztosított lehetőségeket sem alkalmazza a közösség érdekében. Ez az autonómia nem olyan, amilyen az őshonos magyar nemzeti közösséget megilleti.
Szerbia visszaesett a CIVICUS nemzetközi szervezet azon listáján, amelyen a polgári szabadságjogok érvényesülését vizsgálják. Mint arra a belgrádi Polgári Kezdeményezések [Gradjanske inicijative] civil szervezet – az október 12-ei – közleményében rámutatott, csorbultak az alapvető szabadságjogok, így Szerbia – Magyarország és Ukrajna mellett – „a legveszélyeztetettebb országok élmezőnyébe került”.
A CIVICUS arra figyelmeztet, hogy amíg a médiára és a független újságírókra, a civil társadalomra folyamatos nyomás nehezedik, Szerbia hátat fordít a demokráciának és az emberi jogoknak. A független újságírók és a médiumok által készített, a korrupcióról, a demokráciáról és az emberi jogokról szóló beszámolókat a hatalom megtorolja. A szervezet a politikai indíttatású elbocsátások jelenlétére is rámutatott.
Azt a tényt sem lehet mellőzni, hogy a szerbiai nagyobb városokban az ellenzék csaknem egy éve folyamatosan tüntet a hatalom ellen.
Röviden, ez lenne a társadalmi keret/környezet, amelyben a nemzeti közösségi jogok Szerbiában érvényesülnek. Hogyan néz ki ez konkrétan az élet néhány területén?
(Folytatása következik)
A Nemzeti Jogvédő Szolgálat Budapesten, 2019. november 9-én megtartott értekezletére készült írás.
Következő cikk: Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >