Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Egy magyar közösség leépítése
Gondolatok a (torontál)tordai „történésekről”
Bozóki Antal
Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási programokon túl – el kellene kezdeni végre a falu lényegi problémáival foglalkozni. Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni, amelyek élhetőbbé tennék a falut, serkentenék az itthon maradást! Méghozzá nagyon sürgősen! Ha erre nem képes, akkor bizony tisztességes volna felállni és elköszönni! Dobaival az élen! Bozóki Antal:
A bánáti (Torontál)tordáról a Magyar Szóban és a Tordai Újságban többnyire csak a helybeli művelődési eseményekről és csak a sikerekről értesülhetünk. Azokról is leginkább Dobai Jánostól, a Helyi Közösség (sokéves, vagy talán -évtizedes) elnökétől. A falu helyzetéről, és hogy milyen problémákkal küzdenek az ottani emberek, arról már ritkábban vagy egyáltalán nem olvashatunk.
Kecskés István, a vémeszes beállítottságú napilap bánáti tudósítója legutóbb arról írt, hogy „sikeresen zárult Torda IPA (Határon Átnyúló Együttműködési Program – B.A.) pályázata Balástyával”.
„A helyi járulék megfizettetése az elmúlt években mind nehezebbé vált” – írja Kecskés. Ezen egyáltalán nem kell csodálkozni, hiszen a falu jó része kiürült. Sokan – a jobb élet(feltételek) reményben – külföldön kerestek jobb életet, vagy éppen elhaltak. A mezőgazdaságból pedig egyébként nem könnyű megélni. A (mégis) befolyt összegnek a „nagy részét” az egyesületek, szervezetek „működésére és a különböző programjaikra osztották szét” (?!). (Emlékezetem szerint, korábban a helyi járulékot a falu fejlesztésére, közművesítésére, vagy egyéb helyi/közösségi probléma rendezésére költötték.)
Két évvel ezelőtt, miután a helyi járulék elapadt, a Helyi Közösség Tanácsa (amelybe egyébkén a Dobai által megnevezett személyek kerültek) – a hagyományos rendezvények megtartása céljából – „a pályázatírások felé fordult”. Miért nem korábban?
– A projektum célja elsősorban az volt, hogy azokat az értékeinket, kultúránkat, hagyományainkat, amelyek léteznek Tordán és Balástyán is, közelebb hozzuk egymáshoz és továbbadjuk a fiataljainknak – nyilatkozta Dobai a napilap újságírójának. Rendeztek Kukoricafesztivált, Tini-fesztivált, Tordai Művelődési Napokat, Falunapot, újabban pedig egy kispályás labdarúgótornát – tette hozzá a falu nyugdíjas (a májusi választásokon a Vajdasági Magyar Szövetség Elnökségéből kibukott, vagy kibuktatott) vezetője.
Ebből is látszik, hogy fesztivál(ok)ból, szórakozásból, tehát, Torda sem marad le. Ügyesen pályáztak is. Ha jól értem (az egyébként kusza szövegből), a pályázat összértéke – amelyben a Csongrád megyei Balástya vállalta, hogy „vezető partner legyen” – 100 ezer euró volt. – A ránk tartozó 30 ezer euróból ötezer volt az önrész, amit tartományi támogatásból biztosítottunk – mondja Dobai. Ebből azonban nem derül ki, hogy 25 ezer eurót ki, miből és honnan biztosított? Így „sikerült a korábbiaktól sokkal könnyebben kifinanszírozni ezeket a rendezvényeinket, a két települést még közelebb hozni egymáshoz” – magyarázta Dobai.
Nem is az a legnagyobb gond, hogy a tordai vezetőség a helyi hozzájárulást és az IPA pályázatból befolyt 100 ezer eurót a helybeli szervezetek működésére és jóformán szórakozásra költötte, hanem az, hogy a falu helyzete egyre rosszabbodik. Erről viszont már csak ritkán tájékozódhatunk és akkor is többnyire csak következtethetünk.
A Tordai Újság legújabb, július 15-i számából – ugyancsak Dobai János Történések a Helyi közösség életéből c. beszámolójából, megtudjuk például, hogy „mivel január 1-jétől nincs újabb helyi járulék, ezért az idén további útfelújítási munkálatokra, de egyéb beruházásra sem lehet számítani”.
– Június 1-jétől, egy régebbi keltezésű, begaszentgyörgyi községi határozat alapján, amely csak most került alkalmazásra, a helyi piac működtetése a helyi közösségtől átkerült a begaszentgyörgyi EKOS Közvállalat hatáskörébe, úgy, mint a közterületek és zöldövezetek karbantartása, rendezése is – írja ugyanott Dobai.
Magyarán ez azt jelenti, hogy a – központosítás miatt – még az a kicsike összeg is, amit a piaci árusok „helypénzként” fizetnek, a községi kasszába, Begszentgyörgyre kerül. Ettől már talán nincsen/nem lehet lejjebb!
Tordán „a helyi anyakönyvi hivatal a napokban véglegesen megszűnt, mert az anyakönyvvezetést teljesen központosították, és ez a szolgálat ezután csak Begaszengyörgyön működik” – olvasható a Helyi Közösség elnökének írásában. Ebből azonban nem derül ki, hogy a tordaiak – a 16 kilométerre lévő Begaszentgyörgyön – kaphatnak-e legalább kétnyelvű anyakönyvi kivonatot, vagy csak cirill betűset?
Júniusban két hetet töltöttem a faluban. A postán csak az a személy vehetett fel pénzt, akinek ennél a közvállalatnál volt számlája. A készülék ugyanis, amelyik a többi bankkal van kapcsolatban, még az érkezésem előtt meghibásodott. (Hogy időközben kicserélték-e a szerkentyűt nem tudom, de a postahelység rendezése is időszerű lenne, mivel már a helybeliek sem emlékszenek, hogy mikor meszelték utoljára. Pedig elég sok pénzt otthagynak.)
Pénzfelvételért, tehát, csakúgy, mint bármilyen más közigazgatási ügyintézésért a tordaiaknak ugyancsak Begszentgyörgyre kell utazni.
A jobbik eset, ha az embernek van gépkocsija. A községi központba ugyanis eléggé körülményes, költséges és időbe is kerül eljutni, mivel autóbusz-közlekedés csak akkor van, „amikor a tanulók járnak az iskolába”. A helyi vezetés még azt sem volt képes megoldani, hogy egy délelőtti és egy délutáni (Nagykikindára vagy Nagybecserekre tartó) autóbuszjárat Tordán keresztül legyen!
Érdekes lenne azt is tudni, hogy a begaszentgyörgyi közigazgatásban hogyan alakul a foglalkoztatottak nemzetiségi aránya, hogyan valósul meg a magyarok „részarányos foglalkoztatása” és a magyar nyelv hivatalos használata? Ismereteim szerint a tordai magyaroknak is csak cirill betűs határozatokat kézbesítenek, amit bizony sokan el sem tudnak olvasni.
Azt is jó lenne tudni, hogy a törvény szerint meghatározott helyeken ki vannak-e helyezve a kétnyelvű táblák? Dobai ugyanis arról ír, hogy „a helyi közösség újra pályázatot nyert a tartományi kisebbségügyi titkárságon a kétnyelvű táblák elhelyezésére”. Lesz-e aki ezt ellenőrzi?
Többen arra is panaszkodhattak, hogy a csapból sárga, ihatatlan víz folyik, hogy nincs teljesen megoldva a falu orvosának, fogorvosának, gyógyszerészének a kérdése, hogy a vezetőség nem tart falugyűlést, hogy gyakoriak az áramszünetek („még akkor is kikapcsolják az áramot, amikor még bárányfelhő se nincsen az égen”), ami miatt károsodnak a háztartási és egyéb gépek, hogy…
A tordaiak szorgos, dolgos emberek, nem háborognak, hallgatnak és tűrnek, azt is mondják: „nem mernek szólni/megszólalni”… A falu vezetősége pedig – úgy látszik – képtelen a sarkára állni a közösségi problémák megoldása érdekében. Nem csoda, hogy a (maradék lakosok közül is) sokan külföldre távoznak…
Kecskés István ezekről a témákról miért nem ír? A Magyar Szó „újságíró életműdíjával” jutalmazott újságírójának már nem kell(ene) félni, hogy közlik-e vagy sem az írását! Vagy mégis? Hogy a Tordai Újság miért nem foglalkozik a falu problémáival? Dobai a szerkesztőbizottság tagja… Most „újabb határon átnyúló IPA projektum megpályázására" készül...
Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási programokon túl – el kellene kezdeni végre a falu lényegi problémáival foglalkozni. Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni, amelyek élhetőbbé tennék a falut, serkentenék az itthon maradást! Méghozzá nagyon sürgősen! Ha erre nem képes, akkor bizony tisztességes volna felállni és elköszönni! Dobaival az élen!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >