2025. január 15. Szerda
Ma Lóránt, Loránd, Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Molnár Áron: Röszkénél elkapott a bűntudat

Ránk azt mondták, hogy románok vagyunk. És menekültek

Nem 91-ben volt ez, hanem már általános iskolában. De akkor még híre-hamva nem volt a jelenlegi kommunikációnak. A szülőktől kapott félinformációk alapján engem harmadik osztálytól kiközösítettek az osztálytársaim. Öt éven át tartott, és csak felsőbb évesek között találtam meg a közegemet.

Te román menekült – vágták hozzá Molnár Áronhoz saját osztálytársai. A vajdasági születésű színész tehát saját bőrén tapasztalta, hogyan bélyegez meg és közösít ki valakit egy félreinformált közeg. 2017 karácsonyán aztán a röszkei határátkelőnél ébredt rá arra, hogy valamit tenni akar a leegyszerűsítő beszédmód, a kirekesztő szóhasználat ellen.

hvg.hu: Mi késztette arra, hogy megírja az ÉBRESZTŐ című számot, amelyben a menekültválság fogalomzavarában próbál rendet tenni?

Molnár Áron: Karácsonykor mentünk haza a családomhoz Vajdaságba, és édesanyámmal másfél órát vártunk a határon. Az ünnepek alatt mindig hatalmas a sor Röszkénél. Láttuk tehát a kerítést, a határrendészetet és a menekülttábort, engem pedig elkapott a bűntudat, hogy semmit sem tudok arról, mi van körülöttem. Nem tudom, hogy mi van a határon, és azt sem tudom pontosan megmondani, mit jelentenek azok a fogalmak, hogy migráns, menekült, bevándorló. Karácsonykor mindig halálra zabálja magát az ember, hajlamos elfeledkezni a problémákról, de én utánajártam a dolgoknak. Egy hétig olvastam a témáról, majd leültem a barátaimmal beszélgetni. Érdekelt, hogy ők mit tudnak kezdeni a fogalmakkal.

Döbbenten konstatáltam, hogy a generációm és az én baráti társaságom sem lát tisztán ebben a témában. Ez félelmetes érzés volt.

Tudatosult bennem, hogy mi, akik meg akarjuk változtatni a jövőnket, nem látunk tisztán. Fel kell tehát vérteznünk magunkat a tudással.

hvg.hu: És ezen tudna segíteni hiphop-dalokkal?

M. Á.: Elhatároztam, hogy nyitok egy YouTube-csatornát, amelyen keresztül tudok kommunikálni másokkal, amelyen keresztül lehet üzenni, kérdezni és vitatkozni. Menjünk bele azokba az érzékeny témákba, amelyek körülvesznek minket! Merjük vállalni a véleményünket!

hvg.hu: Amikor utánanézett a menekültválság témakörének, mi lepte meg leginkább?

M. Á.: A legfélelmetesebb az volt, hogyan alakult ki a migráns szó pejoratív értelmezése. Nem a teljes homályban tapogatóztam ugyan a használt fogalmak kapcsán, de a médiaössztűzben én sem tudtam pontosan a szavak jelentését. A migráns szó mindössze egy halmaz nagyon sok különböző élethelyzetre. Ha egy ilyen kifejezést pejoratív színben állít be a politika és a sajtó, akkor félelemkeltő légkör alakul ki a társadalomban. És én ebben nem akarok részt venni. Én ebben a világban nem akarok élni. Mivel ez a légkör velem összeegyeztethetetlen, ezért tenni akarok ellene.

hvg.hu: Vajdasági magyarként megélte, milyen kirekesztett „migránsnak” lenni? Része ez az identitásának?

M. Á.: Amikor 91-ben átjöttünk Magyarországra, dúlt a délszláv háború. Nekünk dobozok között, orvos-nővérszállón is jó dolgunk volt, mert édesapám és édesanyám mindig mesét teremtett körénk, játékot csinált helyzetünkből, megóvott minket. És megtanítottak szókimondónak lenni. De emlékszem, hogy az iskolában a gyerekek hamar behozták azt, amit hallottak otthon.

Ránk azt mondták, hogy románok vagyunk. És menekültek.

Nem 91-ben volt ez, hanem már általános iskolában. De akkor még híre-hamva nem volt a jelenlegi kommunikációnak. A szülőktől kapott félinformációk alapján engem harmadik osztálytól kiközösítettek az osztálytársaim. Öt éven át tartott, és csak felsőbb évesek között találtam meg a közegemet. Pontosan tudom, milyen az, amikor valakire egy negatív jelzőt akasztanak, és ezzel megbélyegzik.

hvg.hu: Visszajöttek régi emlékek, amikor most karácsonykor meglátta a határmenti menekülttábort?

M. Á.: Ugyanaz az érzés jutott szembe Röszkénél, és ez a kiszolgáltatottság. Ők ugyanabban a helyzetben vannak, mint amilyenben mi voltunk. Most már látom, mekkora szerencsénk volt, hogy lábra tudtunk állni. Ez édesapámtól és édesanyámtól embert próbáló feladat volt, óriási áldozat. És mi beszéltük a nyelvet, képzelje el azt, aki e nélkül vág neki.

hvg.hu: Meg tudja érteni azokat, akik félnek az idegenektől, és óvják másoktól a saját kultúrájukat?

M. Á.: A világ folyamatosan változik. Nem csak a Föld adottságai, de a kultúrák egymásra való hatása is. Ez elkerülhetetlen. Szerintem ez a folyamat nem rossz, hanem csodálatos. Amikor a húgomhoz repültem az Egyesült Államokba, mellettem ült a gépen egy nő Sydney-ből. Engem kérdezett, hogy mitől félnek Magyarországon a családok, mert nem érti, amikor évente egyszer hazalátogat. Olyan furcsa volt ezt hallani. Ő pedig elmesélte, hogy mennyire sokszínű kultúrában nő fel a saját gyereke. És a fiú sosem kérdezte meg, mi a különbség az emberek között. Természetesen nem az egyes embereket akarom ezzel hibáztatni. A rendszer az, amely a félelemkeltésért felelős.

hvg.hu: Azt tudnia kellett, hogy ezzel a dallal túlpolitizált térbe kerül. A migráció kérdése a magyar politika frontvonala.

M. Á.: Én színész vagyok, nekem az a feladatom, hogy szórakoztassak vagy elgondolkodtassak, problémákat vessek fel. Ami problémával viszont most találkozom, az nagyobb annál, hogy a színház falain belül tehessek ellene. És sokkal személyesebb is számomra. Ezért vállalom az arcomat, a nevemet. Tudom, milyen érzékeny a téma. Azzal is tisztában vagyok, hogy sok támadás érhet ezért, de nekem fontosabb, hogy elkezdjünk beszélgetni. Tudom, hogy vékony jégen mozgok, de csak párbeszéddel lehet változtatást elérni.

hvg.hu: Ezt az egyik politikai oldal támadásként értelmezheti.

M. Á.: Nem tudom, melyik oldalra gondolhat, de akkor lehet, hogy az az oldal a ludas. A politizálás kikerülhetetlen az életünkben. Elég hozzá, ha komoly témákról beszélgetünk. Mi a családban nem politizáltunk, de most nem ilyen időt élünk.

Ahhoz, hogy változás legyen, ahhoz pártállástól függetlenül bele kell beszélnünk a politikába. Én közömbös vagyok minden párttal kapcsolatban, a témák foglalkoztatnak.

hvg.hu: Akkor a migráció után újabb terület következik, amelyet dalban dolgoz fel?

M. Á.: Szeretném feldolgozni az oktatás és a szexuális zaklatás témakörét. Aztán pedig jó lenne, ha a közönség döntene a fontos ügyeinkről, én pedig vállalom, hogy egy hónap alatt írok rá egy számot, és forgatunk hozzá egy klipet.

hvg.hu: A klipen látszik, hogy a videó sok ember közös munkája, viszont egyedül ön ad neki arcot. Ez a dal magánszám vagy csapatmunka?

M. Á.: Szuper baráti társaságom van, található köztük operatőr, koreográfus, rendező, vágó, zeneszerző. Csodálatos emberek, akik ebben szívességből vettek részt, mert nekik is szívügyük a dolog. A kamera előtt viszont nem véletlenül állok én egyedül. Féltem őket. Nem akarom, hogy más is arccal, névvel legyen benne. Ettől a helyzettől még egy alkotó csapat munkája a dal. A legfélelmetesebb épp az, hogy alkotás közben számolnunk kellett azzal, hogy ennek lehet negatív következménye ránk nézve. Arról gondolkodtunk hangosan, ki hogy sérülhet a klip miatt. Én nem akarom, hogy ebből bárkinek baja legyen. De a végcél az, hogy egy országnyi bátor ember álljon mögöttem arccal, névvel, félelem nélkül.

Névjegy

Molnár Áron a vajdasági Újvidéken született, négyévesen, 1991-ben a háború elől költözött át Magyarországra szüleivel. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett 2010-ben Gálffi László és Ács János osztályában. Öt évig a Vígszínház tagja volt, jelenleg szabadúszó. 2013-ban Junior Prima díjat kapott.

(hvg.hu)

 

 

2018. február 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme

Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >

Tovább

Már nem az én városaim

De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >

Tovább

„A rezsimnek vége van”!

A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >

Tovább

Az inga kileng a szélsőjobb fele

Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >

Tovább

A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)

A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >

Tovább

A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)

A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >

Tovább

Remény és félelem

Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >

Tovább

A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)

Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >

Tovább

Leleplezték az eltitkolt félelmet

Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >

Tovább

Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk

Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >

Tovább

Hihetetlen, de élmény

Szirupos most a lelkem, kicsit meg van nyugodva; volt, ami volt és lesz, ami lesz. Jó >

Tovább

A nagyapák lázadó szelleme ébredezik a fiatal nemzedékben

Bárhogyan is végződjék komoly szellemi felfrissülés kezdetét jelzi. Természetesen a hatalom minden létező eszközt felhasznál ellenük, >

Tovább