2024. december 22. vasárnap
Ma Zénó, Flórián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

A moszkvai forgatókönyv

Mert, ahogy egy fideszes vezető fogalmazott nemrég: „Demokratikus úton a hatalmat soha nem fogjuk kiadni a kezünkből. Különben mindent elveszítünk, sőt még annál is többet.” Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):

Először akkor szögezték nekem a kérdést, hogy az oroszoknak mi is a célja Orbánnal, amikor a paksi reaktorbővítés ügyében megkötött, s a magyar hatóságok által tíz évre titkosított szerződés váratlanul megjelent egy orosz kormányzati portál honlapján, s azt ott bárki elolvashatta. Vonogattam a vállamat, s merő feltételezésként azt tudtam csak mondani: Moszkva számára talán előnyösebb egy transzparens szoros viszony Putyin és Orbán között, mint egy rejtett, amelyet a magyar fél úgy interpretálhat egy adott helyzetben, ahogy csak akarja.

Amikor a tavasz folyamán szintén orosz forrásból arról értesülhettünk, hogy Putyin kérte Orbántól a Közép-európai Egyetem (CEU) bezárását, megakadályozandó a posztszovjet térségben egy rendszerváltó elit-utánpótlást, megint csak feltették nekem a kérdést több rendezvényen: Miért involválódik Putyin egy olyan kellemetlen ügybe, amit könnyen rá tudna tolni Orbánra, s a háttérben maradhatna nem szaporítva a konfliktusok számát az amúgy is túlterhelt amerikai-orosz viszonyban? Ekkor azonban már be kellett vallanom: magam sem értem a dolgot.

Újabb kérdések érkeztek akkor, amikor – a májusi, brüsszeli NATO-csúcs után – a Kreml nyilvánosságra hozta: a belga fővárosból hazatérő Orbán maga jelentkezett Putyinnál telefonon, hogy beszámoljon neki a NATO-csúcs – feltehetően – nem, vagy csak kevésbé publikus részleteiről.

Most pedig olyan hírek érkeztek varsói kerülővel, de szintén Moszkvából, hogy Kövér László házelnök minapi víziója mögött, hogy utcai megmozdulások, rendbontások várhatók az ősszel, szintén orosz aggodalmak húzódnak meg. Mit is mondott Kövér:

„Az ősszel leplezetlen koalíció jöhet létre a magyarországi ellenzék és a Soros-féle szervezetek között, hogy utóbbiak a demokrácia intézményrendszere elleni nyílt támadásokkal, utcai zavargásokkal gerjesszenek hangulatot a választások előtt. […] Megpróbálnak majd egy olyan hangulatot kialakítani, amiben mindent fölülír a polgárháborús pszichózis.”

E mondatok szinte teljesen azonosak azokkal a publikált moszkvai kormányzati értékelésekkel, amelyek 2013-2014-ben, a Viktor Janukovics ukrán elnököt hatalmától megfosztó Euromajdan után születtek. 2008, a grúziai orosz beavatkozás óta a Kremlnek mindenre ugyanaz a válasza: a Nyugat számára a színes forradalmak – vagyis a posztszovjet térségben lezajló rendszerváltó, demokráciát és nyugat-orientációt követelő, és sok helyütt azt meg is valósító forradalmi mozgalmak – ugyanazt a forgatókönyvet követik. Először értelmiségi csoportok megfogalmazzák a követeléseket, ezeket a nyugati titkosszolgálatok, diplomaták és médiumaik felerősítik, és tömegesen elfogadottá teszik, majd a társadalom azon szélsőséges csoportjai, melyeknek már „semmilyen vesztenivalójuk” sincs, s amelyek „csak a rendbontásban tudják kinyilvánítani politikai céljaikat” zavargásokat indítanak el, ami a fennálló – Moszkvához hű – kormányzatot elsöpri.

Az imént idézett két kifejezés szó szerinti szerepelt abban a leírásban, mely varsói kerülővel Moszkvából érkezett, s amelynek forrása, előttem legalábbis eddig rejtve maradt. Viszont tartalmazza még azt a feltételezést: csak idő kérdése, hogy a magyar demokratikus ellenzék és a Jobbik összefogjon a Fidesszel szemben. Nem feltétlenül valamilyen politikai vagy technikai koalíció formájában, hanem „funkcionálisan”. Visszautalva a 2013-2014-es ukrán eseményekre: ott is elsősorban a szélsőjobboldali, neonáciként emlegetett Szvoboda (Всеукраїнське обєднання Свобода), valamint a Jobb Szektor (Правий сектор) vívta meg elsősorban a nehezebb és veszélyesebb harcokat az utcán, a barikádokon; tagjaik hajtották végre a kormányzati épületek megszállását – áll az értékelésben. – Ugyanezt a Jobbik teheti meg Magyarországon, hogy aztán az Orbán-kormány bukását követően a Nyugat-barát ellenzéki erők ölébe hulljon a hatalom.

Míg az év első felében történt moszkvai szivárogtatások belső logikáját nem tudtam megfejteni, csak találgattam velük kapcsolatban, addig a Kövér által tett kijelentés nyomán ez a moszkvai helyzetértékelés megjelenése a nyilvánosságban már kevésbé tűnik rejtélyesnek.

Létezik ugyanis egy másik forgatókönyv is, legalábbis Fideszhez közeli források épp oly gyakran emlegetik háttér-beszélgetések során, miként az ellenzék. Eszerint az Orbán-kormány elé megy az eseményeknek s korántsem fog oly könnyen – 130 civil és 18 rendőr halála árán – kiadni kezéből a hatalmat, mint tette azt Janukovics. Nem fogja bevárni míg a folyamatok visszafordíthatatlanná válnak, hanem kezdeményezővé válik, akárcsak Recep Tayyip Erdoğan tavaly július 15-én. Mint ismeretes, a török vezető egy olyan puccskísérletet használt fel arra, hogy eltüntesse az útból a szekuláris atatürki állameszmét védelmező hadsereget és a politikai ellenzéket, teljesen átalakítva a jogrendszert és az igazságszolgáltatást, elnémítva a szabad sajtót, mely mögött világszerte szinte mindenki őt magát sejti.

Ha pedig ez így van, a moszkvai forgatókönyv megszellőztetése nem szolgálhat mást, mint egy olyan kész és könnyen emészthető ideológiát, mely visszamenőleg mindent igazolni fog akkor, amikor Orbán – Erdoğanhoz hasonló módszerekkel – eltünteti a jogállam még itt-ott megmaradt rekvizitumait.

Mert, ahogy egy fideszes vezető fogalmazott nemrég: „Demokratikus úton a hatalmat soha nem fogjuk kiadni a kezünkből. Különben mindent elveszítünk, sőt még annál is többet.”

 

 

2017. július 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen

Ezt a kérdést teszi fel a Politico  amerikai portál európai kiadásában.  „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >

Tovább

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább