2019. július 17. Szerda
Ma Endre, Elek, András névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Egy retorika átváltozásai!

Végel László
Végel László

Jugoszlávia mindennapjaiban a legellentétesebb formákban keveredik a félelem, a tanácstalanság a demokratikus megoldásokat kereső reményekkel.

Az egyik oldal az ország szétesésének apokalipszisét hirdeti, a másik egészen új szerkezetű megújhodást irányoz elő. Eközben a konföderalisták optimistábbak; mint a föderalisták. Vannak, akik a legrosszabbra gondolnak... Kétlem azonban, hogy bárki is egyértelmű választ adhat. Hisz nem egyszerű rendszerváltás történik, hanem a közösség alapja rendeződik át, amelyet nem egy ésszerű, evolucionista koncepció indított el, hanem egy társadalomszerkezet kaotikus összeroppanása.

A váltás veszélye a széthullott totalitás eltorzult újjászületésében rejlik. Kollektívan kiátkozzuk azt, amit nemrég kollektívan az egekig magasztaltunk. Akkor is, ma is csak atomizált egyének, marginalizált értelmiségiek kételkedtek. A leghangosabbaknak még arra sincs Idejük, hogy lecsatolják mellükről a fényes tudományos, irodalmi, politikai kitüntetéseket, de máris rituálisan kiátkozzák a kezet, amely kitüntette őket. Akiket a pártállam emelt fel, most a pártállam tetemén törnek még magasabbra.

A pártállam nem tudott szabadulni a dogmatizmustól, miközben hatalmának megőrzése céljából új legitim alapot keresve felvállalta magának a nemzetállam apológiáját, a nemzeti érdekek programját, a nacionalista érzelmek felkorbácsolását A kommunista líderek nemzeti líderek lettek. Először szokatlanul mulatságosan hatottak, de idővel félelmetesekké váltak. A dogmatikus oligarchia felgerjesztette a romantikus nacionalizmust, aztán pedig csodálkozott, hogy a zsákmányon más, hagyományos erőkkel kell osztoznia. Valójában a mi pluralizmusunkat ez a hatalmi redisztribúció határozta meg. A pluralizmusnak létre kellett jönnie, mert nem lehetett eldönteni, ki uralkodik a nemzet/ek lelkén.

Radikális változást csakis a kollektivizmus posztmodern dekomponálása Idézhetne elő, az a felismerés, hogy a kollektivista ideológiák eleget romboltak, becsüljük végre a szerényebb individualizmust is. Az osztálymítosz nem teremtett boldogabb jövőt, nem teszi ezt a nemzeti mítosz sem. A magányos polgár, aki szabadságra vágyott, nem menekülhet az egyéni felelősség elől. Sokszor bízta másokra hitét, ideje, hogy ne higgyen szolgalelkűen senkinek. Ez a kritikai gondolat azonban még hosszú Időn át csak az ellenzékiség liberális-demokratikus hagyománya lesz, amely aligha kap Jelentós szerepet a többpártrendszerű pluralizmusban. Hosszú ideig főleg a parlamenten kívüli ellenzék szerepét tölti be.

Vagyis: beléptünk a ciklikusan visszatérő közép-kelet-európai nacionalista korba. Szinte észrevétlenül, nem egy-két éve, hanem még a hetvenes évek első felében. Egyaránt építette a hivatalos hatalom és az ellenzék egy része. A kollektivizmus ideológiája módosult, de továbbra is totalitárius szándékkal jelentkezik. Nem az a kérdés, tehát, hogy Jugoszláviában nacionalizmusok lesznek-e vagy sem, hanem, hogy hogyan viselkednek majd. Az egyik út a posztbolsevik nacionalista totalitarizmus, amely a többpártrendszerbe való átmenetet torz formában valósítja meg, vagyis a régi kereteket átértelmezi, kvázi pluralizálja, új ideológiai hangsúlyokkal látja el, de semmiképpen sem dönti le okát, hanem – bizonyos idő elteltével – a régihez hasonló tabukat teremt, „ellenségeket”, „árulókat” tehát tehát átveszi a kommunista rendszer ikonográfiáját A másik esélyt az európai szövegkörnyezetet figyelembe vevő modell, a demokratizmus és a nacionalizmus hibridje képezi, amelyben az egyik erő némileg ellenőrzi a másikat. Ez is a nemzetállam fétikus funkciójára esküszik, de a nacionalizmusból nem teremt az egész életet betöltő ideológiát és erkölcsöt, hanem megelégszik a puszta politikai technológiával. Ez a változás is totalitarizmust irányoz elő – rendszeres megtorlás nélkül. A lelkesedésre, az önkéntességre, a „nemzeti utópiákra” számít. Nem üldözi a vele szembenálló kritikai gondolkodást, de a hagyományos mítoszokra, a nemzetállam abszolutizálására támaszkodva eredményesen marginalizálja. Az önszabályozást saját kétértelmű helyzete kényszeríti rá. A tőkeerős nyugati országok ugyanis tisztában vannak azzal, hogy a közép-kelet-európai országok nacionalizmusa hatalmas energiát szabadított fel az anakronisztikus, az agonizáló egypártrendszerű totalitarizmustól való megszabadulásban, amelyet modernizálni kellett, ám eközben a nacionalista energia könnyen egy másik anakronizmust képvisel majd a magasabb szintű európai integráció előtt. Ezzel tisztában vannak a jelenkori nacionalizmusok is. Miközben képviselői a nemzetállam szuverenitását abszolutizálják – egyelőre főleg gazdasági téren szemrebbenés nélkül elfogadják annak részleges, rejtett megcsonkítását. Az önszabályozó nacionalizmus tehát Janus-arcú: egyik felével demokrata, a másikkal totalitarista. Ha ebben a retorikai játékban legalább átmeneti egyensúlyt talál magának, akkor tűrhetőbbé teszi az életet, kerüli a katasztrofizmust, radikálisan elvégzi a hatalmi redisztribúciót az országon belül, cenzúráját megtorló erejét civilizálja. Részint új alapokra helyezi, részint pedig folytatja azt a gyakorlatot, amit a kommunisták elkezdtek, de nem fejeztek be, mert túl korán léptek be a történelembe, és túl későn értették meg korai belépésük ellentmondásait.

(Večernje novosti)

1990. június 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább

Az OZNA 35 000 embert ölt meg tervszerűen

Likvidálások voltak Magyarországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában is, de közel sem ilyen tömegesek, se nem vezettek nyilvántartást. >

Tovább