2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Újságíró tengerészsapkában

Vébel Lajos
Vébel Lajos
Újságíró tengerészsapkában
Meghúzódva a dubrovniki kikötőben

Pokoli égiháború dühöngött azon a ja­nuári csütörtökön Angliában és a csatorná­ban.

A tengeri közlekedést letiltották, és ez arra utalt, hogy a meteorológiai szolgálat idejekorán jelezte az ítéletidőt.

Jellemző, hogy ugyanakkor egy egész vasúti szerelvény felborult, és egyáltalán nagyobb volt a zűr a szárazföldön. A kórhá­zak nem győzték a sebesültek ápolását. Csaknem félszáz sérültön nem is tudtak segíteni. Sokakra rádőlt a fal, másutt a tetőt vitte le a szél, a legveszélyesebbnek azon­ban az autózás bizonyult.

Hogy mi közünk nekünk az egészhez, amikor mindez az Atlanti-óceán partján és nem a mi tengerünkön történt? Méghozzá a mindig zordabb télen, és korántsem a nyári szelídebbségben? Semmi, hittük mi is jó ideig.

Pontosabban eddig az orkánig, amikor a rádió- és a sajtójelentések alapján szöget ütött a fejünkben, hogy többször is az ezerkilenszáznyolcvanhetes esztendőt emlegették a szigetországiak. Ekkor jegyez­tek fel legutóbb a mostanihoz fogható ribilliót, valamivel enyhébb következményekkel.

Utánanéztünk a dátumnak, és kitűnt, hogy igen, ez volt az a bizonyos három év előtti nyár, amelyet sohasem fogunk elfelej­teni. Olyan borzalmakat vészeltünk át itt az Adrián, aminőket még elképzelni sem tud­tunk (akkor) tizenhét évi cirkálásunk alatt. A hvari Vrboskán rendhagyó dagály-apály emelgette az elárasztott part fölé és eresztette le a szutykos mélybe ötpercenként a csónakot, a Korčula szigeti Lumbardában meg mindössze ötven méterre, a kikötőnk­től kavargott-sistergett el a rémületes szél­tölcsér. Ez, mint ismeretes, hajókat és ház­tetőket szív a magasba és ejt le, ki tudja, hová. Egyfajta dacból folytattuk csak az utat a dalmata bárkaszomszédok nem csekély csodálatára.

Többen már a fenyegető klímaváltozással magyarázták a rendellenességet, holott aligha­nem a légáramlatok, felhőkép­ződések és egyebek összefüggé­seiben kell keresni a titok nyit­ját. Félő ezért, hogy a most következő júliusi expedíciónk sem lesz eszményi, hisz a La Manche-i tragédia óta is vagy félezren veszítették életüket Kelet-India partjainál. Egész falvakat söpört el a ciklon, az óriás hullámok néhol húsz kilo­méterre hatoltak be a száraz­földre, és a szél állítólag olykor az óránkénti kétszáz kilométe­res sebességet is meghaladta.

Ki tudja, hány álmatlan éj­szakát rettegünk majd át, nem is annyira magunkat féltve, ha­nem a hajócskát a mindig zsúfolt kikötőkben kötözgetve. De egyébként is, hol vannak már azok a régi szép idők, amikor a hetvenes évek közepéig-végéig menetrendszerűen váltották egymást nya­ranként az adriai légáramlatok a hetekig tartó anticiklonok közepette. Reggel burin, amellyel északnyugat felé vitorlázhattál kedvedre a part mentén. Délután jött a Dubrovnik irányába terelő misztrál nagy, de lágy hullámaival. Délben még segédmo­torral kiálltunk Hvar város elé, a külső oldalon, és hátszeles vásznakkal vártuk, hogy pontban fél egykor elindítson ben­nünket a szelecske. Öt óráig erősödött fel, és fél hét tájban már végighúztunk általa a korčulai csatornán. Manapság, ha fel is támad a kedvező fuvallat, nem tudni, mi lesz belőle: mikor áll le teljesen, vagy sze­szélyesedik helyi viharrá a meteorológiai jóslások ellenére.

Hogyan is ne érdekelne bennünket az időjárás idehaza, Újvidéken isi Harma­dik emeleti otthonunkban sem mellőzzük a falon lógó műszerek szemlélését, beleértve a szélkakast is, amit viszont az ablakból látni a régi városháza tornyán. És hallgat­juk a rádióban a meteorológiai előrejelzést, mintha csak a pelješaci kikötőnkben himbá­lóznánk kutyaólnyi kabinunkban.

No, persze, nem csupán ezért kérdjük élcelődve egymástól vihar idején a nappali szobában is, hogy jól van-e kikötve a Tanurdžić-palota, vagy odaveri esetleg a kikö­tői hullám a szomszédos templomi dereg­lyéhez e szárazföldi óceánjárót, miután az ilyen magunkfajta kétéltű lény még álmá­ban is hajózik, voltaképp egészen ifjúsága égövéig és vissza. Első csónakjában ül ilyen­kor a Tisza-parti kamasz, majd sajnálja, hogy ott kellett hagynia a hosszúra nyúlt háborús évek alatt a szerkentyűt. Míg ké­sőbb, az első alkalomkor hozzájut egy töké­letesebb másikhoz, amelyen már gyári vi­torlákat dagasztgat a szél, keljfeljancsi tőke­súlya is van, és egy icipici kajütjel Aztán nagyot sóhajt az ébredéskor, hogy vajh lejut-e még egyszer a tengerre a téli meg­betegedésektől felépülve?

A Duna utcai kocsmai poharas sör is az ismerős kikötőkre emlékeztet, és elérzéke­nyedünk. Igen, élni nem, de hajózni mu­száj, és mi már talán meg is fejtettük ezt a talányt. A vasmacska felhúzása mindig a megérkezés boldogságának az ígérete is, és ez még meg is ismételhető! Két és fél óráig tart, teszem föl, rendre Žuljanából Lumbardáig az út az őstermészetnek kiszolgáltatot­tan, de barátkozva is vele, kellő tisztelettel, hogy a partraszálláskor örömmel ölelkezzünk össze a mennyei betonparton. Egyet­len és nélkülözhetetlen mat­róznejem egy kényelmes vá­ros környéki gyalogkirándu­láson törte el a kezét, és nem a fel-felágaskodó fedélzeten végzett akrobatika közepette. És talán a sors sem kedveli túlságosan azt, aki tehetetlen beletörődéssel már sehova sem akar eljutni.

Mintha csak attól tartana, hogy nem sikerül maid neki annak rendje és módja sze­rint ágyban, párnák közt in­teni örök búcsút értelmetlen világának a lehető legna­gyobb polgári biztonságban. Hogy békességesebben már ne is nyugodhasson begazosodott temetőink elfeledségében.

1990. június 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább

Az OZNA 35 000 embert ölt meg tervszerűen

Likvidálások voltak Magyarországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában is, de közel sem ilyen tömegesek, se nem vezettek nyilvántartást. >

Tovább