Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Ezer tőke sauvignon
Lassan megpezsdülnek a régi, nemes borok a Drávaszög ódon pincéiben, egy-két csillogó buborékot sír a legöregebb, tömény őszi napfénnyé érett nedű is.
Mert a fáma szerint amikor odafönn a szőlődombokon mocorogni kezd az élet a vesszőkben – megmozdul először lustán, dermedten, aztán egyre fürgébben a nedvkeringés –, hogy az első, még puszta, de már földszagú, bizsergető napfényes napokon elemi erővel türemkedjen elő, borzongó mellbimbóként duzzadjon, remegjen a rügy, és sokáig, vigasztalhatatlanul könnyezzen a metszőollóval sebzett vesszőcsonk, akkor a nemes borok is sóhajtanak egyet, mintegy jelezve a tudatlanoknak, hogy a bor élő, lélekkel bíró isteni szubsztancia, ezzel is kiérdemelve a test (érzékek) és a szellem (értelem) tiszteletét.
A táj pedig, ahol a szőlő terem, a szelíd, napsütötte lankák, présházak fehérlő foltjai, diófák lombja mögé búvó piros tetők – mindez maga a béke, az időtlen állandóság.
A Drávaszögben petúniát és vasrózsát ültetnek a példásan megművelt szőlősorok végére.
A Drávaszög a béke metaforája volt egészen addig az augusztusi éjszakáig, amikor a lösz-dombok szurdokaiban, pihenő falvakban aknavetők tompa bufogására ébredtek és vonítottak fel a kutyák. Az emberek hallgattak, kiálltak a sötét utcára, némán meredtek a villódzó égaljra, s csak valahol belül, lelkükben nyüszített a félelem. Hinni persze nem hitték még akkor sem, hogy a szőlőérlelő csendes napoknak, a legendás baranyai békességnek csakugyan vége van.
Egyszerűen nem lehetett elhinni, hogy akadnak elvetemült önmagukból annyira kivetkezett emberek, akik valóban rombolni, ölni készek ezen az édeni tájon.
Én sem hittem el. Kinn álltam az estikeillatú éjszakában, aztán leültem a tornác küszöbére, a tizedik vagy huszadik robbanás után pipám kialudt. Azokra a százados, tornácos házakra gondoltam, ahová azokban a percekben az aknák hullottak, az álmukból felvert, édes álmukból halálos veszedelemre ébredő kisgyerekekre, akiket félelemtől reszkető mamájuk sebtében felkapott pokrócokba bugyolálva cipelt, vonszolt menekített pincébe, kukoricásba, akárhová.
Miféle emberek lehettek, akik elsütötték az első fegyvereket és még inkább, milyenek a felbujtóik? A háború őrületébe sodródva már elfelejteni látszik a világ, hogyan is kezdődött az iszonyat ki és miéit lépte át a halálos küszöböt a béke és az öldöklés között.
Ha azonban csak egy órára is elhallgattak a fegyverek és vackukra húzódtak a kutyák, azt hittük, gyerekszívvel reméltük: vége.
Óráról órára, percről percre követtem az eseményeket. Láttam az orvul, lesből megtámadott, kiégett rendőrautókat, ismertem a meggyilkolt rendőröket, akik a közlekedés ügyelőiből léptek elő kíméletlen megsemmisítésre szánt célpontokká, és tudtam, hogy óvodás, iskolás gyermekeik reggel nem fogják elhinni, hogy apukájuk nincs többé. Mégis, ha egyetlen nap csendesen telt el, azt hittem: vége.
A csendes napokon kinn dolgoztam a kertben, kaszáltam a gyümölcsösben és gondosan forgattam a szénát; ha megszáradt átvittem a szomszéd tehenének. (A tejet már ingyen osztogatták a gazdák, lángokban állt körülöttünk a világ, nem lehetett elszállítani sehová.) Mégis körbejártam, megpermeteztem az egyéves körtefáimat, gyönyörködtem a pirosodó almákban, meg a hihetetlenül nagyra nőtt kukoricacsövekben. Isten csodálatosan bő terméssel ajándékozta meg az eszét vesztett világot. Még akkor sem hittem, hogy a fán fog megrohadni az alma, és nem én töröm majd le a kukoricát.
Különös elégedettséggel méregettem azokat a vaskos csöveket. A kukorica kicsattanó burjánzása azt jelezte, hogy jól helyrehoztam a korábban elhanyagolt, kizsigerelt földet, amelyet fekvése és egyéb adottságai révén az Isten is szőlőskertnek teremtett. Tavaly metszéskor megbízható öreg sepsei szőlősgazdáktól vittem az oltóanyagot Darázsra, pontosan ezer sauvignon-oltványhoz elegendőt. Ezer, jóféle, gyökeres oltvány hallgat most a darázsi öreg pincében és vár – egy darabig alighanem hiába.
Bennem is most mozdult meg valami, a zsigerek szintién, hátul a tarkóm mögött, pedig eddig többé-kevésbé sikerrel fojtottam magamba mindent, ami kimozgathatott volna percenként újrateremtett nyugalmamból. Ezt a képességet pedig a jó öreg Hamvas mestertől tanultam: egy pohár bor, a kendővel leterített asztal, üres papír — ceruza és őszi napfény –, egy perc (az élet minden perce) maga az élet maga az egész világ.
Mostanában azonban földszaga kezd lenni még a városi parkoknak is, a tavalyi korhadó fű alatt megmozdult valami, mint a hordókban az óbor, most már nem segít a bölcs szemfényvesztés. Szétdúlt kirabolt otthonom, gaztarolta kertem üzen, és most már igazán fájni tud: nem ültethetem el az ezer tőke sauvignont! Pedig volt idő, amikor a népi emlékezet századnyi távon is megőrizte annak a nevét, aki új szőlőskertet adott a világnak. Nemzedékeken átszövődő nemes befektetés. Ezen a tavaszon ezer tőke sauvignonnal kevesebb ver gyökeret a Drávaszögben, ennyivel szegényebb leszek, barátaimmal, a világgal együtt. Ötven-hatvan év sok-sok békés, bearanyozott pillanata foszlik előre semmivé utódaink számára is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >