2019. október 17. csütörtök
Ma Hedvig, Ignác, Rudolf névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Ezer tőke sauvignon

Apró István
Ezer tőke sauvignon
Drávaszög

Lassan megpezsdülnek a régi, nemes borok a Drávaszög ódon pincéiben, egy-két csillogó buborékot sír a legöregebb, tömény őszi nap­fénnyé érett nedű is.

Mert a fáma szerint amikor odafönn a szőlődombokon mocorogni kezd az élet a vesszőkben – megmozdul először lustán, dermedten, aztán egyre fürgébben a nedvkeringés –, hogy az első, még puszta, de már földszagú, bizsergető napfényes napokon elemi erővel türemkedjen elő, borzongó mell­bimbóként duzzadjon, remegjen a rügy, és so­káig, vigasztalhatatlanul könnyezzen a metszőol­lóval sebzett vesszőcsonk, akkor a nemes borok is sóhajtanak egyet, mintegy jelezve a tudatla­noknak, hogy a bor élő, lélekkel bíró isteni szubsztancia, ezzel is kiérdemelve a test (érzé­kek) és a szellem (értelem) tiszteletét.

A táj pedig, ahol a szőlő terem, a szelíd, napsütötte lankák, présházak fehérlő foltjai, dió­fák lombja mögé búvó piros tetők – mindez maga a béke, az időtlen állandóság.

A Drávaszögben petúniát és vasrózsát ültet­nek a példásan megművelt szőlősorok végére.

A Drávaszög a béke metaforája volt egészen addig az augusztusi éjszakáig, amikor a lösz-dombok szurdokaiban, pihenő falvakban akna­vetők tompa bufogására ébredtek és vonítottak fel a kutyák. Az emberek hallgattak, kiálltak a sötét utcára, némán meredtek a villódzó égaljra, s csak valahol belül, lelkükben nyüszített a félelem. Hinni persze nem hitték még akkor sem, hogy a szőlőérlelő csendes napoknak, a legendás baranyai békességnek csakugyan vége van.

Egyszerűen nem lehetett elhinni, hogy akad­nak elvetemült önmagukból annyira kivetkezett emberek, akik valóban rombolni, ölni készek ezen az édeni tájon.

Én sem hittem el. Kinn álltam az estikeillatú éjszakában, aztán leültem a tornác küszöbére, a tizedik vagy huszadik robbanás után pipám kialudt. Azokra a százados, tornácos házakra gondoltam, ahová azokban a percekben az aknák hullottak, az álmukból felvert, édes ál­mukból halálos veszedelemre ébredő kisgyere­kekre, akiket félelemtől reszkető mamájuk seb­tében felkapott pokrócokba bugyolálva cipelt, vonszolt menekített pincébe, kukoricásba, akár­hová.

Miféle emberek lehettek, akik elsütötték az első fegyvereket és még inkább, milyenek a felbujtóik? A háború őrületébe sodródva már elfelejteni látszik a világ, hogyan is kezdődött az iszonyat ki és miéit lépte át a halálos küszöböt a béke és az öldöklés között.

Ha azonban csak egy órára is elhallgattak a fegyverek és vackukra húzódtak a kutyák, azt hittük, gyerekszívvel reméltük: vége.

Óráról órára, percről percre követtem az eseményeket. Láttam az orvul, lesből megtáma­dott, kiégett rendőrautókat, ismertem a meg­gyilkolt rendőröket, akik a közlekedés ügyelőiből léptek elő kíméletlen megsem­misítésre szánt célpontokká, és tudtam, hogy óvodás, iskolás gyermekeik reggel nem fogják elhinni, hogy apukájuk nincs többé. Mégis, ha egyetlen nap csendesen telt el, azt hittem: vége.

A csendes napokon kinn dolgoztam a kertben, kaszáltam a gyümölcsösben és gondosan forgattam a szénát; ha megszá­radt átvittem a szomszéd tehenének. (A tejet már ingyen osztogatták a gazdák, lángokban állt körülöttünk a világ, nem lehetett elszállítani sehová.) Mégis körbe­jártam, megpermeteztem az egyéves kör­tefáimat, gyönyörködtem a pirosodó al­mákban, meg a hihetetlenül nagyra nőtt kukoricacsövekben. Isten csodálatosan bő terméssel ajándékozta meg az eszét vesz­tett világot. Még akkor sem hittem, hogy a fán fog megrohadni az alma, és nem én töröm majd le a kukoricát.

Különös elégedettséggel méregettem azokat a vaskos csöveket. A kukorica kicsattanó burjánzása azt jelezte, hogy jól helyrehoztam a korábban elhanyagolt, ki­zsigerelt földet, amelyet fekvése és egyéb adottságai révén az Isten is szőlőskertnek teremtett. Tavaly metszéskor megbízható öreg sepsei szőlősgazdáktól vittem az oltó­anyagot Darázsra, pontosan ezer sauvignon-oltványhoz elegendőt. Ezer, jóféle, gyökeres oltvány hallgat most a darázsi öreg pincében és vár – egy darabig alighanem hiába.

Bennem is most mozdult meg valami, a zsigerek szintién, hátul a tarkóm mögött, pedig eddig többé-kevésbé sikerrel fojtottam magam­ba mindent, ami kimozgathatott volna percen­ként újrateremtett nyugalmamból. Ezt a képes­séget pedig a jó öreg Hamvas mestertől tanul­tam: egy pohár bor, a kendővel leterített asztal, üres papír — ceruza és őszi napfény –, egy perc (az élet minden perce) maga az élet maga az egész világ.

Mostanában azonban földszaga kezd lenni még a városi parkoknak is, a tavalyi korhadó fű alatt megmozdult valami, mint a hordókban az óbor, most már nem segít a bölcs szemfény­vesztés. Szétdúlt kirabolt otthonom, gaztarolta kertem üzen, és most már igazán fájni tud: nem ültethetem el az ezer tőke sauvignont! Pedig volt idő, amikor a népi emlékezet századnyi távon is megőrizte annak a nevét, aki új szőlőskertet adott a világnak. Nemzedékeken átszövődő nemes befektetés. Ezen a tavaszon ezer tőke sauvignonnal kevesebb ver gyökeret a Drávaszögben, ennyivel szegényebb leszek, ba­rátaimmal, a világgal együtt. Ötven-hatvan év sok-sok békés, bearanyozott pillanata foszlik előre semmivé utódaink számára is.

1992. április 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább