2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

A jó nő és a puska

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A jó nő és a puska
Bogdan Bogdanović, volt belgrádi főpolgármester

Interjú Bogdan Bogdanović akadémikussal, a szerb liberális gondolkodók egyik kiemelkedő képviselőjével.

– Bogdanović úr, Ön már évek óta élesen bírál egyes folyamatokat Szer­biában. Hogyan értékelné a jelenlegi helyzetet?

– Nagyon boldog lennék, ha valami bölcset mondhatnék, de már nem vagyunk elég okosak. Háború van, komoly háború, amit Belgrádban még nem fognak fel kellőképpen az emberek. A háború okai homályosak, irracionálisak és mindennek nem kevésbé homályosak a nemzetközi vonatkozásai is. Így engem elcsüggeszte­nek ezek a fejlemények. Egész életemet Jugoszláviában éltem le, és most meg kell állapítanom, hogy Jugoszlávia többé nem létezik. Felvetődik bennem a kérdés, hogy mi lesz ezután, mert ha négy-öt klerikális, fasiszta állam létesül helyette, akkor azok­ban nem lesz érdemes élni.

– Mégis, van-e valamilyen remény, hogy jobbra fordulhatnak a dolgok? Vannak-e például Szerbiában olyan erők, amelyek erre hatással lehetnek?

– A velem azonosan gondolkodók köré­nek nincs komolyabb befolyása. A szerb ellenzék elég hangos, talán hatékony is. Véleményem szerint azonban az ellenzék Milošević személye ellen irányul. Az ő hibái kétségtelenek, de az ellenzék lényegében nem változtatna programján. Az ellenzék nem tudja, hogy mi a teendő például Kosovóban. Nincs világos állásfoglalása a horvátországi háborúval kapcsolatban sem. Ez utóbbit nehéz megmagyarázni egy értel­mes embernek Öt-hat baranyai és szerémségi faluért folyik a háború? Vagy egy félig üres terület miatt, amely nem képes saját magát ellátni? Mindez meghaladja az ésszerű elemzés kereteit.

Engem azonban a jugoszlávok tudatá­nak elferdülése aggaszt. Bizonyos módon a jugoszlávok fellázadtak Jugoszlávia ellen. A horvátok és a szerbek is hatalmas gyűlö­lettel beszélnek Jugoszláviáról. Amikor én Jugoszláviáról beszélek, akkor nem Sándor király vagy Milošević Jugoszláviájára gon­dolok. Jugoszlávia számomra egy informá­ciós térséget, az a húsz-egynéhány barátomat jelenti, akikkel kommunikálok. Termé­szetesen szeretném, ha ezután is útlevél nélkül utazhatnék.

Úgy vélem, hogy Jugoszlávia minden hibája ellenére a nemzetköziség modellje volt, ez a mostani pedig igen elvetemült, soviniszta modell. A provincializmus szelle­me kerekedett felül.

A helyzet nap nap után romlik és mi már a félőrültek állapotában vagyunk. Haj­nalban várjuk a YUTEL adását, és délben már megint a képernyő előtt ülünk. Én magamról és a hozzám hasonlókról beszé­lek… Hogy kik azok a szakállasok az utcá­kon, nem tudom. Az a benyomásom, hogy egy rendszer, egy a velejéig bürokratikus rendszer megbukott. De ez mégiscsak egy rendszer volt, amelynek megvolt a maga – ne mondjam azt – burzsoáziája, felső réte­ge. Most mindez megszűnt, és meg­kezdődött a harc a szociális átrendeződé­sért. Egyesek az új hatalmi rétegbe szeret­nének kerülni. Ami a legrosszabb, tipiku­san balkáni vonás, hogy ezt háború útján akarják elérni. Jobb lenne, ha keres­kedőkként érnék el. Ma harcosok, holnap néphősök, holnapután dedinjei villatulajdo­nosok.

Jugoszlávia déli része, a Duna és a Száva alatt, egy migrációs terület. Már a partizánháború is egy fegyveres népván­dorlás volt. Mi, tőzsgyökeres belgrádiak jól emlékszünk rá, amikor a partizánok bejöt­tek. Úgy jelentek meg, mint valami idegen test, mint mükénéi harcosok. Alig szelídül­tek meg, alig civilizálódtak a gyermekeik, most újabb mükénéiek érkeznek Kosovóból, Krajinából, Boszniából… Igen sötét kép ez, de a kérdésére ezt válaszolhatom.

– Mi a véleménye a jugoszláv válság nemzetközi hátteréről? Az utóbbi idő­ben a Szovjetunió is hangoztatta vé­leményét…

– A helyzet elég zavaros. Ami a Szovjet­uniót illeti, ez aggaszt engem és barátai­mat a leginkább. Most ugyanis egy olyan tényező kapcsolódik be a jugoszláv káosz­ba, amely sohasem volt jó hatással a Balkánon. Ez a pánszlávizmus. Úgy vélem, hogy a nemzetközi ész nem tudja kibogoz­ni a jugoszláv gubancot. Néha egy utópia lebeg előttem: egy nagy nemzetközi érte­kezletet kellene tartani a Balkánról, mint amilyen a bécsi vagy a berlini volt. Itt olyan nemzetközi elveket kellene lefektetni, ame­lyeket ráerőltetnének a balkáni népekre. Azt hiszem az a régi mondás, hogy a Balkán nem felel meg a balkáni népeknek – igaz. Egymással, de önmagukkal sem tud­tak zöld ágra vergődni. A jövő Balkánjának fegyvermentesnek kell lennie. A határok lehetnek ilyenek vagy olyanok, mert meg­változik a jelentőségük. A balkáni emberek a fegyverek rabjai. Ez egy szörnyű kábító­szer. Ha az Interpol üldözi a kábítószer ke­reskedőket, akkor fegyverezze le ennek a kábítószernek a rabjait is.

Amikor a háború végén a partizánokhoz érkeztem, engem nagyon meglepett ez a szinte földöntúli szerelem a fegyverek iránt. Ez egy erotikus kapcsolat. Kenegették, simogatták, fényesítették a puskákat. Ter­mészetesen a puskát rendben kell tartani, mert különben felrobban, de ez az erotikus kapcsolat már túlzás. Szerintem ez a motívum sem elhanyagolható, mert rettenete­sen veszélyes. Nem tudom, le tudja-e ma­gyarra fordítani ezt a szójátékot, de nálunk Belgrádban a jó nőre azt mondták „pus­ka”. Azt a népet, amely egyenlőségjelet tesz a nő és a puska közé, azonnal gyógy­kezelni kell.

Ami a nemzetközi intézkedéseket illeti, azt hiszem, ilyen apró intézkedésekkel Eu­rópa nem ér el semmit. Én a mindenfajta beavatkozás híve vagyok. Nem maradha­tunk magunkra Ítélve. Mindaz, ami Jugo­szláviában történik, holnap kiterjedhet a szerb-albán kapcsolatokra, a szerb-mace­dón, az albán-macedón, a bolgár-mace­dón viszonyra. Egy nagy káosz kezdete ez.

A mostani tűzszünet egy újabb próbaté­tel. Jó lenne, ha tartósnak bizonyulna, de azt hiszem, csak egy-két napig tart, amíg az egyik és a másik fél át nem csoportosítja erőit. A szerbek kicselezik a nemzetközi ellenőrzést, a horvátok pedig valószínűleg tovább fegyverkeznek. Elhiszem, hogy a kívülállók számára ez felfoghatatlan, hiszen számunkra, városi emberek számára is fel­foghatatlan az a szenvedély, amellyel ezek az emberek harcolnak.

A békemozgalmak jók, de egy kicsit gyermekdedek. Béke, béke, béke – ez nem elég. Meg kell jelölni a békétlenség kiváltó okait. Két-három emberről van szó. Hogy ki kezdte, erről vitatkozhatunk. Én, mint szerb mindig készen vagyok kijelenteni, hogy Milošević a fő bűnös, ő kezdte, de a többiek sem különbek.

1991. augusztus 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább