Ma Zsófia, Róbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
A játszma végkifejletéhez közeledik
A Jugoszláviában folytatott nagy játszma elérkezett végkifejletéhez, legalábbis így látom én, kitekintve a Horvát Szábor újságírószobájának ablakán.
Az események azt látják igazolni, hogy Horvátország és Szlovénia a függetlenség kikiáltásával – sakknyelven szólva –, kissé időzavarban, úgy határozott, hogy minőséget áldoz egy gyalogelőnyért, arra számítva, hogy ennek lassú mozgását az ellenfél végül is képtelen lesz megállítani, illetve, hogy ez királynővé átlényegülve megnyeri számukra az embermilliókkal, gazdasági-, hadi- és ki tudja még milyen potenciálokkal folytatott játszmát. Ebben az esetben ezt úgy kell értelmezni, hogy az északnyugati köztársaságok vállalták annak veszélyét, hogy esetleg átmenetileg elveszítik a nyugat-európai közvélemény szimpátiáját annak reményében, hogy előbb-utóbb mégis eljutnak a nemzetközi elismerésig. Hogy jól mérték-e fel a helyzetet, vagy sem, az már a közeljövőben kiderül, mindenesetre azt már tudni, hogy minek alapján vállalták ezt a nem kis kockázatot. Ez a valami pedig a békés megoldásokat abszolút előnyben részesítő világpolitika, mely paradox módon még az erőszak bevetésétől sem húzódozik a béke megőrzésének érdekében. Ez hazai viszonylatokban röviden annyit tesz, hogy a hadsereg nem fog közbelépni, s nem lesz polgárháború sem, mert Európa, a világ ezt így akarja.
Meglehetősen megnyugtatóan hangzik, s talán valamely normális országban akár fogadni is lehetne, hogy a huszonhárom millió lélek további sorsáért folytatott versenyben a békegalamb nyeri el a pálmát, ám, mint ezt mindannyian jól tudjuk, nincs szerencsénk normális országban élni. Ezt bizonyítják a függetlenség kikiáltása után Zágrábba befutó hírek. Huszonötödikéről huszonhatodikára virradóra pokolgép robbant a KSZ-Mozgalom Jugoszláviáért elnevezésű politikai szervezet zágrábi székhelyén; Glina és Dvor na Uni helységekben komoly fegyveres összetűzés volt a horvát rendőrség és a felfegyvezett civilek közt; Szlovéniában a JNH egységei és a helyi hatóságok közt került sor nézeteltérésekre.
Legegyszerűbben: senki sem tudja, mit hoz a holnap.
Mi történt tegnap?
Miután úgyis csak bábként vehetünk részt a nagy játszmában, tekintsünk el az esélyek latolgatásától, s inkább vizsgáljuk meg, hogy mi történt tegnap, tegnapelőtt a Horvát Száborban: a múlt megnyugtatóan bizonyos.
A Tisztelt Ház sebtében elfogadott közel száz törvénytervezetet, módosítást, megszavazta a függetlenségi nyilatkozatot, elvitázott Ante Markovićtyal, a SZVT elnökével, Budimir Lončarral, a szövetségi külügyi titkárral, és izzadt kegyetlenül a június végi kánikulában {banánérlelő hőséget produkált a horvát égről lesütő nap). Hogy a gyors munka milyen mértékben nyomta rá bélyegét a köztársaság polgárainak életét szabályozó törvényekre, azt pillanatnyilag még nem tudni, mivelhogy alkalmazásuk még egy ideig várat magára, ám ha hinni lehet az illetékeseknek, az ország egészére nézve nem jelent hirtelen, tüneményes változásokat a horvát képviselőház munkája.
Elsősorban arra kell gondolni, hogy amennyiben komolyan gondolják, a zágrábi és ljubljanai deklaráció csupán a kiválás hosszú – akár több évig is tartó – folyamatának kezdetét jelenti, melynek során a rendszer életképes részei továbbra is zavartalanul működnének az egész ország területén. Így, ha Belgrádból Ljubljanába utazunk, egészen bizonyosan nem kell útlevelet vinni magunkkal, s az is bizonyos, hogy meg sem érezzük, hogy voltaképpen két országhatáron keltünk át. Még jó ideig nem kell azzal foglalkoznunk, hogy milyen áron jegyzik a szlovén és horvát pénzt a dinárhoz képest, telefonálni is belföldi tarifa szerint fogunk, sőt vagyonunk is biztonságban lesz – ha lesz – a két független köztársaság területén, mert mindkettő a magántulajdon sérthetetlenségét írta zászlajára. Ami bonyodalmakra adhat okot, az elsősorban a horvát állampolgárság bevezetése a jugoszláv helyett. A törvény értelmében ugyanis mindazokat a polgárokat, akik nem rendelkeznek horvát állampolgársággal, s nem tudják (öt évnél rövidebb ideje van állandó tartózkodási helyük a Horvát Köztársaság területén, illetve három évnél kevesebbet töltöttek el házasságban horvát állampolgárságú házastársukkal), vagy nem akarják megszerezni a horvát állampolgárságot mint tartós, vagy meghosszabbított tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldieket fogják kezelni. Ez pedig annyit jelent, hogy nem tölthetnek be semmilyen állami funkciót, nem dolgozhatnak a közigazgatásban, nem szavazhatnak, s, nem pályázhatnak semmilyen közéleti posztra; s ami a legfájóbb, nem vásárolhatják meg társadalmi lakásukat sem, melyet – mint az ugyancsak készülő új lakástörvény kilátásba helyezi – fityingekért fognak vesztegetni, törlesztésre.
Szóval, Horvátország és Szlovénia egy kicsit függetlenítették magukat, de nem túlságosan, s ugyanakkor nem zárkóztak el az esetleges újraegyesüléstől sem, amennyiben a többiek elfogadják feltételeiket. A játszma ezzel végkifejletéhez közeledik, s hogy ez milyen lesz, azt még csak nem is sejti senki.
Reménykedjünk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >