2019. október 21. hétfő
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Moravica, lehetsz-e még 200 éves? (2.)

Csubela szervezkedik!?

A három felkiáltójel – Kétnyelvű táblákat az évfordulóra – Beintésre várva – Senki sem mondta, hogy nem, de azt se, hogy igen!

Csíkos Zsuzsa
Csíkos Zsuzsa
Csubela szervezkedik!?
Csubela Ferenc

Hárman ültünk össze 1985 januárjában, egy évvel az évforduló előtt. Galambos Gábor, Gáspár Tibor, a Szocialista Szövetség helyi vezetője meg én. Elkészítettük a programot, amit a választmány elfogadott, és szervezőbizottság is alakult. A propaganda megszervezése nekem jutott. Érdekes, hogy minden itt kezdődött.

Szerettem volna, ha mindenki tud az 1986. május elsejére tervezett ünnepségről. Büszkék lehettünk a falura, nem volt mit szégyellnünk, bátran indulhattunk. Három innen elszármazott embert hívtam segítségül, akiknek valamilyen közük van, volt az újságíráshoz. Szívesen jöttek. De aztán ennek következménye is lett ám! A hét elején beszéltük meg a dolgokat, a hét végén már jön Galambos; éppen a ház előtt kapálgattam:

– Feri, hát mit csináltatok?

Semmit, csak megbeszéltük a tervet. Mire ő ijedten:

– Jött a hír a tartományi pártbizottságból, hogy szervezkedik a Csubela! Most mi lesz?

Szépen átadtam neki a tervünket, úgy jegyzet formájában. Tudják, mit kifogásoltak Topolyán, a „revízión”? Azt a három felkiáltójelet, amellyel magamnak megjelöltem, hogy az évfordulóra kétnyelvű cégtáblákat készíttetünk. Kopilovićék beintettek a pártból: jó lesz odafigyelni Moravicára, ott valami történik!

Pontosan tudom, hogy került el oda a dolog, de sohasem kívántam tisztázni a félrevezető információk kiszolgáltatásának okát. Rájövünk most már, hogy milyen fölöslegesek voltak ezek az aggályok és félelmek. Ettől kezdve ugyanis más irányt vett a dolog. Érezhető volt a megtorpanás, aggodalom. Jóllehet határoztunk a rendezvény megtartásáról, és semmiféle testület sem döntött a letiltásáról, mégsem ment simán az ügy.

Méhes Béla, Tóth Pál József, Sétáló János, Galambos Gábor, a falu (hivatalos, illetve befolyásos) vezetősége 1986 februárjában javasolta: várjunk a jóváhagyásra, Szabó Ida meg Jontovits Rudolf visszajelzésére, vállalják-e a védnökséget. Én persze nem értettem ezzel egyet, hiszen a falu népe már döntött, a dolog tiszta, nincs mitől tartanunk.

Egymást váltották az ülések. Egyszer megegyeztek abban, hogy a 200 évről meg kell emlékezni, aztán másként döntöttek. Mindenki félt. Felrovom a falu vezetőségének, hogy nem számított nekik, mit gondol a 7000 ember, hanem azt lesték, mit mondanak Topolyán vagy Újvidéken. Egyetlen fontos dolog volt: tetszik-e ez Kopilovićnak, Erdélyinek! Bár azt se tartom kizártnak, hogy a háttérben mások is „bedolgoztak”.

1990. május 23.

Következő számunkban: Sztálinista módszerek – A „vészbizottság" ülése – A MIRK-plakát a vörös posztó

***

Csubela Ferenc mindvégig töretlenül hitte, Moravica megünnepelheti az évfordulót. Minden szálat a kezében tart. Itt kezdtük ennek a groteszk, de egyúttal elkeserítő eseménynek a feltérképezését. Tanulságul a részvevőknek – akik talán még jelentkeznek – meg mindannyiunknak.

***

Vér nem folyt

Büszke lehet a falu, itt nem voltak leszámolások a háború idején és utána sem. Pedig összeterelték a magyarokat itt is. Zsáki József mozgalmi emberünk kiállt elébük:
– Előbb én, azután ők!

Megismétlődhetett volna nálunk is a Bezdáni ember. De akkor volt még, aki mert és gondolkodott. Az utóbbi tizenöt-húsz évben már csak bólogatni kellett. Ilyenek vagyunk, a történelem tett ilyenné bennünket. Könnyebb kiszolgálót játszani, mint becsületesen veszteni.

***

Mitől félt Moravica?

Moravica hivatalosan nem ünnepelhette meg a letelepedés 200 éves évfordulóját. Pedig nagyon készült rá a hétezer lakosú falu. Senki sem tiltotta meg hivatalosan, de úgy mondták: jobb, ha elfelejtik. Megijedtek talán? Ők, a kitartásukról és nyakasságukról ismert kunok vagy jászok, ahogy néha magukat nevezték? Pontosan talán úgy fogalmazható meg, hogy megnyilatkozott ebben az elbizonytalanodásban és öncenzúrában az egész vajdasági magyarság gondolkodásmódja, ennek az elmúlt negyven évnek lerakódása. Beleegyezés nélkül nem merték vállalni, még ha érezték is igazukat…

(Csubela Ferenc)

2011. március 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább