2019. augusztus 19. hétfő
Ma Huba, Marián, Emília névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Húsz éve történt

HadiNapló

Bódis Gábor
Bódis Gábor
HadiNapló
Belgrád, 1991. március 9. (a Vreme archívumából)

Abban az újságírói előjogban részesülhettem, hogy a helyszíneken élhettem át a reálszocializmus bukását Varsótól kezdve Budapesten, Prágán és Szófián át egészen Temesvárig. Belgrád váratott magára, azzal a kifogással, hogy ide nem az orosz szuronyokon hozták el a szocializmust. Mintha számítana a szurony nemzeti hovatartozása.

És megtörtént 1991. március 9.

10 óra, az úton

Két fotóriporter kollégámmal megindulunk Belgrád felé. Az úgynevezett új út végén nem láttunk rendőröket, habár a rádió azt jelentette, hogy lezárták a Belgrádba vezető utakat. Az első vészjelet a Száva-híd lábánál észleljük: állig felfegyverzett rendőrosztag áll az út mentén. Egyeseket igazoltatnak. Szabolcs az autóból fényképez. Egészen a korzó, a Mihajlo knyázról elnevezett utca melletti parkolóházig nem történik semmi. Közvetlenül a többemeletes épület előtt (a Tanjug székházánál) síró emberek rohannak az ellenkező irányba. Valami elkezdi csípni a szemünket, ekkor vetették be az első könnyfakasztó bombákat Kiugrunk az autóból és a szembejövő tömegen át a Köztársaság tér felé vergődünk. Jajveszékelő emberek szitkozódnak.

12 óra, Köztársaság tér

Törtetés közben gyorsan megbeszéljük, hogy bármi történjen, is, két óra múlva találkozunk a kocsinál. A Jadran moziig sem jutok, amikor megint pukkan a könnyfakasztó – az erős kossavával szembe kell rohanni, hogy lehetőleg csökkentsük a hatását. így is többedmagammal krákogok és feltartózhatatlanul folyik a könnyem. A teret azonban már ellepte a nép, a környező utcákat szintén. Mindenki Vuk Draškoćicot, és a többi ellenzéki vezetőt várja. Óriási üdvrivalgás közepette jelennek meg a tér egyik impozáns épületének, a Nemzeti Színháznak a balkonján. Fél órába telt mire találtak hangosítást.

12 óra, a Lónál

Egy másik utcából közelítem meg a teret A kis utcában két rendőrségi autóbusz, tíz-egynéhány rohamrendőr és öt lovasrendőr szolgáltat felejthetetlen élményt Egyébként lovasrendőröket még Varsóban sem láttam 1982 elején, a rendkívüli állapot idején. Mindennek ellenére nincs olyan érzésem, hogy a megfélemlítésen kívül ezek a kék egyenruhák másra is kaphatók. Sikerül bejutnom a Köztársaság tér közepére, a lovas szoborhoz (Mihajlo knyáznak emelték, itt van a belgrádiak kedvenc találkozóhelye).

13 óra, még mindig a Lónál

Van hangosítás, az egész kezd egy „normális” nagygyűlésre hasonlítani. Vuk Drašković az erkélyről elmondja, a békés tüntetést azért hívták össze, hogy lemondassák a Belgrádi Televízió vezetőségét, mert az csak egy pártot szolgál. Figyelmezteti a rendőrséget hogy ne váltson ki még egy Koszovót (addigra már történnek szórványos összetűzések a mellékutcákban, és egy rendőr már megsérült akkor, amikor áttörték a kordont, még 12 előtt). Vuk ultimátumot intéz a Belgrádi Televízióhoz, hogy D. Mitević vezérigazgató és még négy vezető szerkesztő mondjon le, egyúttal kérjenek bocsánatot a Szerb Megújhodási Mozgalomtól az őket sértő kommentár miatt. Minderre 16 óráig ad haladékot, és ha nem teljesítik a követeléseket, akkor a több tízezres tömeg a televízió épülete elé vonul. A tömeg éljenez és jelszavakat kiabál („Vörös banda”, „Slobo-Szaddám”, „usztasák” stb.). Ezután D. Mihajlović Mihiz író szólalt.meg, majd még néhány ellenzéki politikus.

Közben egy belgrádi újságíró kollégámmal akadok össze, akinek azt találtam mondani, hogy az ultimátum leteltéig még két és fél óra van – ez veszedelmesen hosszú idő, ha ekkora a tömeg. Ő azt mondja, hogy értesülései szerint az ellenzék nem a tömegességre megy, hanem a kitartásra. Ezzel elválunk, elsiet valahova. Fönt, a balkonon éppen Paroški ellenzéki képviselő beszél, én meg elhatározom, hogy elindulok az autóhoz találkozni a fotósokkal. Hiszen négy óráig még jócskán van idő. És akkor elszabadul a pokol.

13 óra 30 perc, Köztársaság tér

Teljesen váratlanul egyszerre több könnyfakasztó bomba hull a térre, az egyik a közvetlen közelemben pukkan. A tömeg páni félelmében elkezd menekülni. A fulladozó, hörgő emberáradat a mellékutcába sodor. Lövések, ordibálás hallatszik. A menekülők kapualjakban keresnek fedezéket, vagy a földre vetik magukat Akaratomon kívül a korzóra (Mihajlo knyáz utca) jutok. A látvány megdöbbentő: alig kétszáz méterre a véres események színhelyétől békés párok sétálnak a kirakatokat nézegetve. Az egyik étterem kirakatablakában egy társaság otthoniasan ebédel. Arra gondolok, tudathasadásom van.

Vissza a térre. A Majestic felől próbálkozom, de a könnygáz miatt csak a Zagreb étteremig jutok el. A vakító csípés még bent is elviselhetetlen. Dormán azt mondta, hogy szódabikarbónát vegyek, de nem tudom hol; a kesztyűmet szorítom az orromra. A téren füstfelhőben néhány csoport. Tájkép csata után: két felborított rendőrautó és egy toronyépület alagsora teljesen szétverve (ennek a harmadik emeletén van a nemzetközi sajtóközpont, a „külföld” innen nézte végig az eseményeket). Végig akarok menni a Teraziján, de nem tudok áttömi, ezért megkerülöm, így eljutok a Szövetségi Képviselőház épületéig, ahol rendőrségi páncélkocsik vonulnak fel. A tömeg a Takovói utcába fordulna, de ott (a tévéház közvetlen közelében) már mindenre elszánt belügyi egységek zárják el az utat. Marad tehát a Szerb Képviselőház. Itt is több tízezren vannak.

Közben hallgatom a rádiót Az emberek körülvesznek. Akkor halljuk először, hogy ketten meghaltak, egy rendőr, akit állítólag a feldühödött tömeg akkor vert agyon, amikor a fegyverét akarta használni. A másik áldozattal, egy 18 éves fiatalemberrel golyó végzett. Furcsa, hogy a belügyminisztérium csak később figyelmeztette a lakosságot hogy a rend helyreállítása végett esetleg fegyvereket is használnak.

Vuk Drašković a többi ellenzéki vezetővel tárgyalásra indul a Szerb Képviselőházba, utoljára Studio B nevű rádióállomásnak azt nyilatkozza, hogy kelepcét sejt. Később tudtam meg, hogy letartóztatták, a Studio B-t (meg az azonos nevű helyi tévécsatorna adását) elhallgattatták, mert állítólag nem tárgyilagosan számolt be az eseményekről.

16 óra, egy postafülke

Be kell ugranom egy postára, hogy leadjam a jelentésemet a Szabad Európának, közben a BBC is megtalál. Eltelik egy óra. Elvesztek a fotósaim. Közben Dormán mégis befut. Meséli, hogy a London kávéháznál lövöldözések voltak, a tömeg rombolt. Egy szőke fiatalembert vérbe fagyva szállítottak kórházba. Már indulni kellene, de Szabolcs sehol. Később tudjuk meg, hogy letartóztatták, nem volt nála dokumentum. Másnap reggel mesélte, hogy nem bántalmazták; miután ellenőrizték kilétét, hazaengedték.

20 óra, ismét úton

Az autórádión hiába keressük a Studio B-t Elhagyjuk Belgrádot. A katonaság bevonul.

2011. március 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: tyato, írta: 2011. március 13. 13:11:31

Eza nu meghalt 2010- sajnos(beszelek magyaru de roszu irom). Nažalost ova devojka je umrla prošle godine, malo su novine objavile (TV ništa). Isto joj je bilo i kod Miloševića i kod Tadića-bedno.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább