2024. december 8. vasárnap
Ma Mária, Emőke névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

John Lennon 70

A balladás

Agárdi Gábor
Agárdi Gábor
A balladás

Emlékszem valamikor még kilencvenötben terveztük, hogy veszünk egy cd-játszót. Akkor az erre nagyon új dolognak számított, szinte csak azoknak volt, akik árusították. Apám a már említett évben Szingapúrba utazott egy barátjával, és három cd-t hozott a családnak ajándékba. Csupán az volt a bökkenő, hogy nem tudtuk meghallgatni őket, mivel még nem volt min. Egy héttel apám hazaérkezése után vettük meg az első, fekete Daewoo Hi Fi Stereo Sound System berendezést, ami akkor valami hihetetlen dolognak számított. Elegáns megjelenés, kristálytiszta hang, vele minden zenehallgatás egy ünnep volt. Olyan volt ő nekünk, mint egy családtag, aki csak úgy ott van a polcon, és ha nem is lehet vele megbeszélni a problémákat, azért mégis tudja, hogy a zene, ami belőle jön az igazi gyógyír.

A már említett három kompakt lemez között ott rejtőzött egy Beatles album. Először félve, szépen lassan helyeztem be a cd -t. Kicsit megremegett a kezem, meg is csúszott az új album, gyorsan kivettem, megnéztem, hogy nem karcoltam-e meg, arra is gondoltam, hogy megsérült, és többet nem lehet majd lejátszani a dalokat, de szerencsére nem történt semmi baj. Aznap este vagy egy tízszer hallgattam meg a Yesterday című számot, másnap gitáron is elkezdtem tanulni az alapot, nem volt nehéz, élveztem, és valahogy azóta sem tudom megunni ezt a dalt. Sokszor hallottam sok előadó tolmácsolásában, de azért az eredeti a legjobb, the original is the best ahogy az óceán túloldalán mondanák. John Lennon and Paul McCartney mindörökké, 4ever.

Ha John Lennon ma élne, akkor októberben töltené be a hetvenet. Kicsit öregesen adná a koncerteket, és bizonyára olyan lenne, mint egy idősödő, ápolatlan hippi. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a fiatalok egy része szódásnak csúfolná, pedig neki a szemüveg elsősorban rövidlátása miatt kellett, és csak utána jelkép. Persze Lennon sosem volt ápolatlan a szó rendetlen értelmében, csak kicsit formabontóan hordta a haját, nem szerette a konfekciódivatot, és a színek kombinálásáról is más volt a véleménye, mint mondjuk Versacenak. Az utókor nagyobb részének azért úgy maradt meg emlékében, mint a szemüveges balladás, a lázadó dalnok, aki inkább szeretkezett, mint háborúzott, hírnöke volt az „Egy ágyban…” a békéért mozgalomnak, amely kezdeményezést második feleségével, Yoko Ono-val közösen indították. Sokan csatlakoztak hozzájuk, minden pár külön külön persze, és nem velük együtt. Mindenki szeretkezett, füvezett, nézte a képzeletbeli szivárványokat. A megboldogult Dennis Hopper is keresgélte a szivárvány színesebb oldalát, pedig ő nem is szerette Lennon zenéjét, de a fű... azért is volt néha kicsit elvarázsolt, még a filmvásznon is..

Persze Lennon sem rögtön a világ megváltására született. Szülei elpártoltak tőle, pedig ahogy későbbi „Mother” azaz anya dalában is említi, ő lélekben nem távolodott el szüleitől. Szembe kellett néznie saját jelenével, le kellett küzdenie a depressziót, és önmagát, mert egy ideig önmaga volt John, legnagyobb ellensége.

Már gimnazista korában megalapította első zenekarát, amely bandához későbbi zenésztársai, barátai Paul McCartney és George Harrison is csatlakoztak. A hármak kezdetben „Johnny and the Moondogs” néven tépték a húrokat, majd később miután 1960-ban Ringo Starr is csatlakozott a csapathoz, akkor mint „The Silver Beatles” zenéltek, majd nevüket „The Beatles”, azaz bogarakra rövidítették. Lennon és McCartney voltak a banda motorja, közös munkáik egy új zenei dimenziót teremtettek, örökre átalakítva a rock n' roll stílusról, és zeneiségéről alkotott képet. Megszületett a „Strawberry Fields Forever”, „I am the Walrus”, valamint a „Getting Better” és a „Hard Days Nigt” azaz Az egy nehéz nap éjszakája, amely alapján később film is készült, és ebben az alkotásban ők maguk voltak a főszereplők. Lassan tudatosodott az egész zenekarban, hogy John szövegei a zenei líraiság megnyilvánulásai.

Örökös belső vívódásai, a zenekari gondok, későbbi alkoholproblémái majdnem romba döntötték John Lennon életét. Első felesége, Cynthia Powell szintén áldozata lett a zenész zűrös dolgainak. Gyakran pofozta, ütötte, majd 1962-ben el is vette a lányt, mivel teherbe esett Julien nevű fiukkal. Nem volt jó apa, gyermeke sokszor hallhatta tőle, hogy ő (Julien) csak egy whiskeysüvegből jött ki egy szombat este. Később már nagyon megromlott feleségével való kapcsolata, más nők után futott, majd 1968-ban egy kiállításon megismerte Yoko Onot, akivel haláláig szerelmi kapcsolatban voltak. Ono segítségével sikerült túljutnia a depresszión, és saját fájdalmával egészen egyedit alkotott. Olyan zenék, dalok születtek, amik túlmutattak egy ember érzésein, amely dalok a legbelső fájdalom, az érzelmi törés visszatükröződései. Elkezdődött alternatív korszaka, sok próba, befejezetlen, és inspiráló, valamint szólóalbum látott napvilágot. Legsikeresebb lemeze az „Imagine”, amely 1971-ben hetekig trónolt a slágerlisták élén, de említésre méltó a „Give Peace a Chance”, azaz az Adj esélyt a békének, amely szerzemény békemozgalmak himnusza lett világszerte.

Karrierjének csúcsán 1980. december 8-án a Rolling Stone magazin fotóriportere Annie Leibovitz egy fotózásra hívta, a csak LennonésOno (így egyben írva) néven említett párost. Embrió pózban, anyaszült meztelenül kapták lencsevégre Johnt, miközben Yokonak ad egy csókot. A kép címlapfotó lett.

A szerkesztőség előtt várt Mark David Chapman, aki autogramot kért a házaspártól, majd dermedve ált előttük Lennon meg is kérdezte, hogy: „Szeretne még valamit?”, de a rajongó nem válaszolt csak állt. Később egy lemezfelvételre tartott a pár, ahová Chapman követte őket. Itt már résen volt, és ahogy John Lennon a lemezgyár kapuján kifordulva elment mellette, csak annyit kérdezett „Mr. Lennon?”, majd miután Lennon megfordult, Chapman öt lövéssel melyből csak négy talált, kivégezte a zenészt. A tetthelyre kiérkező rendőrök vitték kórházba, a vérben fekvő énekest. A járőrkocsiban megkérdezték tőle, hogy ki és, hogy tudja-e, hogy hol van?, Lennon erre csak annyit felelt, hogy „John Lennon vagyok, a Beatle”. Ezek voltak az utolsó szavai. A helyszínre érkező nyomozók ott találták Chapmant a vértócsa mellett, amint épp olvasott. Salinger Zabhegyezőjét tartotta a kezében. Belső borítóján a következő mondat volt olvasható: „Ez az én vallomásom”. Az amerikai országos televíziók félbeszakították aktuális műsoraikat, és élő adásban számoltak be a zenész halálhíréről.

John Lennon földrengésszerűen rázta fel, a világot. Ő már az aktivista fogalom megszületése előtt is aktivista volt. Frank Sinatra mondta, hogy: „Mindig is olyan énekhangot szerettem volna, mint az övé.”

Mindenki úgy gondolja, gondolta, hogy ismeri John Lennont, és ha meghallgatod dalait, akkor rájössz, hogy tényleg ismered őt, mert a dalai ő maga. Még most is ad nekünk valamit, egy fokkal mindenki felett jár, népszerűsége Jézuséval vetekszik. Lehet őt szeretni, vagy csak egyszerűen elfogadni, de nem lehet elmenni a tény mellet, hogy John Lennon létezett, alkotott, inspirált, és még ma is teszi, pedig már harminc éve, hogy nincs az élők között. Hogy lenne dolga, az biztos, mert még mindig vannak háborúk, még mindig sokan éheznek, és az a fránya rasszizmus sem tűnt el, vagy legalábbis ilyen olyan formában, de sűrűn felbukkan.

Lennon már nincs, de itt hagyta nekünk dalait, hogy legalább azokból tanuljunk egy kicsit.

2010. október 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: doki, írta: 2010. október 22. 18:22:08

Azt nem állítottam, hogy a Yesterday az Lennon szerzeménye, azt sem állítottam, hogy ő lett volna mármint Lennon a Beatles balladák szerzője. Csak azért emeltem ki a Yesterday c. dalt, mert ez volt az a szerzemény ami megszeretette velem a Beatles zenéjét, még fiatalon.

Ami viszont az írást illeti, lehet, hogy szubjektív, de attól a tartalom, az idézetek, mind igazak, mert több forrást is megnéztem, felkutattam természetesen, mielőtt tollat ragadtam volna.

Azok a szubjektív részek amik fellelhetőek a papírra vetett gondolataimban, azok mind része az írói szabadságjog fenntartásának.

Aki több adatot szeretne megtudni Lennon munkásságáról az majd bizonyára elolvassa a könyvet. Aki viszont elolvasna egy könnyed, álmodozós, Lennon, és kicsit Beatles emlékezést, megszórva egy kis, mi lenne ha Lennon élne filozófiával, az majd ezt a cikket is fellapozza.    

U.I.

Azárt csak négy talált (és így lett leírva), mert csak négy talált. Nem úgy csak, hogy sajnos csak négy, hanem mint állítás egy rendőrségi jegyzőkönyvben, hogy csak négy. (ahogy benne is volt abban a bizonyos jegyzőkönyvben.) Persze azt már nem tudom, hogy milyen fánkot evett a helyszínre kiérkező járőr a lövöldözés előtt, de nem ez a fontos, és még CSAK találgatni se szeretnék.)

Balladás azért, mert ÉN úgy gondolom. Lehet, hogy ő nem úgy gondolta magáról, de az is lehet, hogy én meg az a réteg vagyok aki ki arja kicsit sajátítani magának, (mint olyan aki Beatles zenén is nőtt fel). Szóval akarva akartam illetni a balladás jelzővel, mert aki ilyen dalokat tud írni, ilyen érzelmeket áthozni, az balladás az én szemszögömből. (nem is géplakatos volt), de ezt önnek mint rajongó nem kell magyaráznom. Ha meg azt adtam volna címnek, hogy a béke zenésze, vagy a béke zenész harcosa, vagy Make Love Not War az túl elcsépelt, és nem tükrözi írásom légkörét.  

Tisztelettel és üdvözlettel, a szerző:

Agárdi Gábor
Név: ipanema, írta: 2010. október 22. 14:00:42

A Yesterday teljes egészében Paul McCartney szám. Létezik egy könyv ahol részletesen le van írva melyik Beatles szerzemény hogyan született (sok esetben egyikük írta a verset a másik a refraint...) mikor vették fel, hogyan, ki közreműködött stb.
MIért "balladás"? Ő magát másfajta zenésznek tartotta, a Beatles balladákat többnyire Paul írta...
A gyilkos 5 lövést adott le. "Ebből CSAK négy talált". Mi értelme ennek a csak-nak?
Lennon rajongó vagyok, örülök, hogy megemlékezett a Napló róla, de emléke ennél sokkal jobb írást is megérdemelne. Már elnézést a szerzőtől!
Csorba Zoltán
Név: zskornel, írta: 2010. október 19. 17:29:10

GRATULÁLOK GÁBORKÁM!
Nagyon jó irás!!!

Kornél

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább