2020. szeptember 27. vasárnap
Ma Adalbert, Vince névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Mit kíván a szerb nemzet?

A balkáni stabilitás letéteményese

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Egy látszólag sima választási siker után elszabadult a pokol Szerbiában. Az ifjú generációk lázadása radikális megújulást kíván az elitben, a politikában és a tájékoztatásban is. Bódis Gábor (168 Óra):

Független szabadelvű értelmiségiek (van ilyen is Vajdaságban) vitatkoztak arról, hogy lehetséges-e politikai pluralizmus a kisebbségben. Azaz: egy párt vagy több képviselheti-e hatékonyabban egy nemzetiségi közösség érdekeit. Szerbiai körülmények között ez igen csak elméleti kérdés, hiszen a jelen pillanatban a Budapest és Belgrád közé önjelölt, de szívesen fogadott közvetítőként beékelődött Vajdasági Magyar Szövetség állampártként viselkedik. Formálisan a kisebbségi parlamentként szolgáló Nemzeti Tanács felügyelete alatt állnak a közintézmények (például: napilap, hetilap, rádió és televízió, folyóiratok, tanintézmények). Ebben a „parlamentben” azonban ugyanolyan gyakorlat folyik mint Budapesten vagy Belgrádban. A többség (VMSZ) megszüntet, létre hoz, kinevez, levált a „parlamenti kisebbség” és a civilek megkérdezése nélkül. Egy-két ember határozza meg ki szerepelhet és ki nem a közéletben. Annak ellenére, hogy az április 2-án lezajlott szerbiai elnökválasztásoknak súlyos vajdasági magyar következményei vannak. A VMSZ teljes mellszéleséggel a koalíciós (néhány államtitkári poszt erejéig) partnere, Aleksandar Vučić kormányfő mellett, aki be is seperte az 55%-os eredményt. Igen ám, de a VMSZ korteskedése ellenére a vajdasági magyarok nagy többsége vagy ki sem ment szavazni vagy csak kevesen támogatták a miniszterelnököt. A kirívó eset Zenta (80% felett magyar lakta), ahol a demokratikus ellenzék legjobban szereplő jelöltje, a volt országos jogvédő Saša Janković t0bb szavazatot kapott mint az agyonfavorizált Vučić.

És amíg a Klein House-ban (ellenzéki art caffé, legutóbb a Momentum Mozgalom volt a vendégük) folyt az elméleti vita, a szerb és vele együtt a vajdasági magyar valóság betört a kirakatablakon. Hangos dobverés, skandálás, fütyülés és nótaszó alakjában. Szabadkán is, mint a többi szerbiai városban (elsősorban Belgrádban és Újvidéken, de Nišben, Kragujevacban stb. is) fiatalok ezrei vonultak az utcákra, közvetlenül a majdnem végleges választási eredmények kihírdetése után. Pedig minden milyen pofon egyszerűnek tűnt.

Hatalmas média fölény, az ellenzék felaprózodottsága, a Nyugat és Moszkva feltétlen támogatása olyan feltételeket teremtett, hogy a Balkán stabilitásának letéteményese (bizony uniós politikus nevezték így a szerb miniszterelnököt) símán hozta az első fordulót, olyannyira, hogy másodikra már nem is volt szükség. A ,,győzelem tiszta mint a könnycsepp,, mondta a választási éjszakán a diadalittas a még miniszterelnök, de már megválasztott államfő is egy személyben.

Aztán kiderült, hogy a könnycsepp nem is annyira tiszta. Az már nemzetközi megrőkönyödést váltott ki, hogy a Szerbiában a még mindig létező kampánycsend előtti utolsó napon a nyolc országos napilap közül hét azonos címoldallal jelent meg: Vučić kampányplakátjával. Kivétel a Danas (Ma) nevű liberális (még ilyen is van Szerbiában) napilap, amely, talán mondani sem kell, az anyagi csőd szélén áll. Az országos televíziós csatornák versengtek a kormányfő/államfőjelölt kegyeiért. Itt is van egy és fél kivétel: az egy az N1 televízió, amely a CNN hálozatához tartozik és Szerbiában, Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában sugároz műsort. A fél a jobb és függetlenebb napokat látott B92 tévé.

Az egyik szerbiai oligarcha (feltételek: kirívó műveletlenség, kezdő műveleti terület a dohány és narkóbiznisz, továbbá egy erős klánhoz, bandához való tartozás; ,,hősünk,, nem a Đinđić-gyilkosságot végrehajtó zimonyihoz, hanem a konkurens surčinihez tartozik) televíziójában (a neve sem rossz: Happy TV) a kampány utolsó estjén vendégül látta az egész Vučić családot. Az élő közvetítés egyik pillanatában a miniszterelnök/elnökjelölt mögött a nézők egyike, egy fiatalember összeesett. Ki más, mint maga Aleksandar Vučić, mindenkit megelőzve sietett a segítségére. Az eset szépséghibája, hogy ugyanez a fiatalember szintén Vučić mögött ült korábban egy repülőgépben, ahol a kormányfő egy választási filmjét vették fel. Mellesleg: a repülőt és utasait is megmentette. Mentett ő már korábban hótorlaszban rekedt kisfiút (pici mellékzöngéje a dolognak az volt, hogy véletlenül albán nemzetiségű volt, de ezt diszkrétan kezelték). Árvíz ügyben is élen járt.

És: diplomáciában sem megvetendő a teljesítménye. A választási kampány kellős közepén fogadta őt Angela Merkel és sok jót mondott róla. Legalábbis a szerb rezsimhű sajtó írt így és a németek nem cáfoltak. Utána meg Putyin orosz elnökkel is tárgyalt. Egy valódi usankás európai utas. És mégis: valami végérvényesen megváltozott.

Amikor hangos trombitaszó közepette a győztes Aleksandar Vučić keblére ölelte volt honvédelmi miniszterét (aki azzal írta be magát az úriemberek történetébe, hogy egy a kameraállás miatt előtte letérdeplő újságírónő kapcsán azt találta mondani, hogy „szereti ha a riporternők előtte térdepelnek”), elszabadult a pokol.

Fiatalok ezrei szállták meg a szerbiai nagyvárosok utcáit. Először nem is lehetett tudni, hogy mi ellen tüntetnek. A választási csalások ellen? Nem valószínű, hiszen ezekre csak később és lassan, napokon keresztül derült fény. Igaz súlyos dolgokról van szó: 800 ezer nem létező személyről a szavazói listákon, a bolgár vonatról (közismert választási csalás: választásra jogosult személyeket szállítanak a szavazóhelyre, előre kitöltött szavazócédulával küldik be és azt dobják be az urnába, közben meg kihozzák a kitöltetlen cédulájukat, amelyet majd kitöltve a következő delikvens visz be), a kitöltött szavazólap kötelező lefényképezéséről és annak bemutatásáról. Arról nem is beszélve, hogy a közvállalatok dolgozóit nyíltan megzsarolták: vagy helyesen szavaznak vagy le is út fel is út.

Úgy tűnik, hogy az utcára vonuló fiatalokat, akik közül sokan az 1999-es NATO bombázások után születtek, de legtöbben biztosan nem emlékezhetnek a kilencvenes évek délszláv háborúira, a primitív hülyítés vitte az utcára. Hogyan lehetne hinni egy egyszemélyes kormányban, amely nemzeti retorikával a legkeményebben folytat neoliberális gazdaságpolitikát. Vučić még azt is megtehette, hogy megnyirbálta a nyugdíjakat. Azt is megteheti, hogy jólétet ígér, miközben a szerbiai átlagfizetés még a 400 eurót sem éri el. Pénz helyett azonban félelmet terjesztett: ha ő megbukik a macedón forgatókönyv vár Szerbiára. Macedóniában már több éve alkotmányos és minden másfajta válság van. Mintha Szerbiában jobb lenne a helyzet. A gazdaság katasztrofális helyzetben van: semmilyen jelentős külföldi beruházás, a hangzatos bejelentések dacára nem valósul meg. Egy smederevoi munkás öngyilkos lett, mert 30 fizetéssel tartozott neki a szlovák cég, amely megvásárolta a gyárat.

A tüntetések komolyságára vall, hogy csatlakoztak hozzájuk a rendőr- és katonai szakszervezetek is. Március második hetében már megszületett a tiltakozók „kívánság listája” is. Kivonatosan:

Követeljük:

A diktatúra megszüntetését és a teljes politikai elit, Aleksandar Vučićtyal az élen, leváltását

Korrekt és szabad választásokat

A sajtó szabadságát – a Szerbiai Rádió és Televízió (RTS) és a Vajdasági Rádió és Televízió (RTV) felelős szerkesztőinek a leváltását. Szigorú büntetőintézkedéseket valamennyi tájékoztatási eszköz szerkesztője ellen, amelyek megsértik a tájékoztatási törvényt és a Szerbiai Újságírók Kódexét

Pártmentességet – az összes pártkatona és megvesztegetett tisztségviselő azonnali eltávolítását a közvállalatokból

A lakosság életszínvonalának megvédését – a nyugdíjak és a bérek törvénytelen módon történt csökkentésének a megszüntetését. (...)

És akitől mindezt követelik, az amúgy a „balkáni stabilitás letéteményese”.

A cikk a 168 Órában jelent meg.

 

2017. április 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább