2021. október 24. vasárnap
Ma Salamon, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

In memoriam: Soltis Lajos (1950-2000)

Gogó levele Didihez

Soltis Lajos
Soltis Lajos

Én még egyelőre a Vajdaságban vagyok. Jeligém: A szélrósza minden irányába röpködő, seggbebaszott nádiveréb, ki énekelni szeretne, ha hagynák! És ha nem...akkor is... Soltis Lajos:

„Estragon: Didi, hadd, hogy megöleljelek!

Vladimir: Majd máskor, majd máskor.”

Ha valakivel össze voltam nőve a színházban, az te voltál, Bütyi.

Ha valakinek sokt köszönhetek a kollegáim közül, az is te voltál Bicskei.

Egy időben jó színházat is csináltunk, Didi.

Csak két latainer ember voltunk, és közben kivágták az erdeinket körülünk.

És ebben óriási szerepünk volt, mert mi is favágók lettünk, Te és én.

Baal – Ekart!

Tégedet görcsösen érdekelt a siker, a pénz, az érvényesülés, és közben mindig sleppeltél valakit magaddal és sleppeltetted magad másokkal.

És érvényesültél (érvényesültetek. Csak közben a színház ment tönkre. De azért Te (ti) már nem voltatok felelősek. Te (ti) mindig előre mostad (mostátok) a kezeidet (kezeiteket).

És ez most is így van.

Mi maradtunk szürke túlélőknek? Nem eléggé bátraknak se ahhoz, hogy ugorjunk az első riasztásra, se ahhoz, hogy szembeszálljunk ezzel a szörnyeteggel, amely az egész világot terrorizálja.

Maradtunk szarcsipegető madaraknak: a hatalom halálkövületein moháknak, savainkkal, ösztöneinkkel mindent lassan, de biztosan szétmaróknak.

Mindig tudtam, mikor fogsz lépni, és azt is, merre. Mindig is gyáva voltál fölemelt fejjel elmenni, ezért hát alkalmat teremtettél magadnak a szökéseidhez.

Már nagyon vártam, mikor jelentkezel. Benne voltál a levegőben, a napokig fújó kossava hozott. És azt is tudtam, hogy nagyon látványosan fogsz ismét felbukkani, egy városdzsungelből, ahol sanyarogsz önkéntes száműzetésedben.

Hidd el, nem haragból szólok hozzád. Hiányzol. Nagyon. És mindenki, aki elment, aki utánatok ment és azok is, akik sehova se mentek, és már sehonnan se jöhetnek vissza.

Mi egyébként jól vagyunk. A kukoricaszárat már mind kivágták, de a búza már zöldül.

Kegyelmeséktől esténként kis lábaskánkban hazahozzuk odapörkölt jogainkat, és miközben kutyaként marakodunk az elénk dobott, kicsontolt demokrácián (csak nekünk nem a színhús jut) homályos koncepciójú előadásokkal, érthetetlen történelmi átértelmezéssel, önmagunkat ismételgető megoldásokkal, közhelyekkel, szétdúlt lelkivilággal és sok más marhasággal próbálunk megkapaszkodni az ár ellen úszó szalmaszálban, eljutni a tiszta forrásig, oda, ahol az össz bűnünk, létezésünk fakad. Ebből a kínból hiányzol te nekem, Wili – mert most így hívnak – ebből az emberfaló, fölébredek-e holnap világából. És ha föl, mire? Lesz-e még gyerek, ház, asszony, anya, szerető, betű, betévő falat. Ebből a kérdéskörből zártad ki magad, és mindezt csak azért, hogy világra szóló fájdalommal üljed le a saját magad szabta börtönbüntetésedet, vívajd meg önmagaddal a magad háborúját.

Senki sem kerülheti el a maga büntetését, börtönét és senki sem úszhatja meg tiisztára mosott kézzel az ártatlanság nyakának elvágását.

Én sem.

Ezt akartam neked elmondani, Bicskei István, én, Soltis Lajos, aki veled valaha színházat akartam és tudtam volna csinálni, de nem figyeltünk oda egymásra kellőképpen, és legyőzött bennünket a középszerűség, a kisember-filozófia.

És még valamit. Bizonyára én is sokat vétettem ellened. Meg mások ellen is. Ne soroljam őket, tudják. Most úgy érzem, végre már le kellene győznünk magunkban a kisördögöt, a kisembert, a szarrágót és tenni végre azt, amire fölesküdtünk: szolgálni Tháliát.

Ha nem vigyázunk, ez a nagy színház elnyeli a mi kis templomunkat, és oltár nélkül maradunk, ja, és hívők nélkül. És ezt a felelősséget nem ruházhatjuk át sem rossz szervezőkre, dramaturgokra, igazgatókra, sem arra hány ezer márkáért nem dolgozunk vagy nem dolgoztatnak bennünket.

Azért írok Neked, mert a legmesszebbre Te menekültél. Hátha a többiek is elolvassák, na meg azért, mert a rólunk készült felvételt is szarrá tette a nagy manipulátor. Csak nekünk már videóra sem futja az áramunkból. Egyébként szervezem a csövezők színházát, ha kedved van (vagy kedvetek), jelentkezz (jelentkezzetek).

Én még egyelőre a Vajdaságban vagyok. Jeligém: A szélrósza minden irányába röpködő, seggbebaszott nádiveréb, ki énekelni szeretne, ha hagynák! És ha nem...akkor is...

Gogó

2017. április 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább