2023. június 10. szombat
Ma Margit, Gréta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

In memoriam: Soltis Lajos (1950-2000)

Gogó levele Didihez

Soltis Lajos
Soltis Lajos

Én még egyelőre a Vajdaságban vagyok. Jeligém: A szélrósza minden irányába röpködő, seggbebaszott nádiveréb, ki énekelni szeretne, ha hagynák! És ha nem...akkor is... Soltis Lajos:

„Estragon: Didi, hadd, hogy megöleljelek!

Vladimir: Majd máskor, majd máskor.”

Ha valakivel össze voltam nőve a színházban, az te voltál, Bütyi.

Ha valakinek sokt köszönhetek a kollegáim közül, az is te voltál Bicskei.

Egy időben jó színházat is csináltunk, Didi.

Csak két latainer ember voltunk, és közben kivágták az erdeinket körülünk.

És ebben óriási szerepünk volt, mert mi is favágók lettünk, Te és én.

Baal – Ekart!

Tégedet görcsösen érdekelt a siker, a pénz, az érvényesülés, és közben mindig sleppeltél valakit magaddal és sleppeltetted magad másokkal.

És érvényesültél (érvényesültetek. Csak közben a színház ment tönkre. De azért Te (ti) már nem voltatok felelősek. Te (ti) mindig előre mostad (mostátok) a kezeidet (kezeiteket).

És ez most is így van.

Mi maradtunk szürke túlélőknek? Nem eléggé bátraknak se ahhoz, hogy ugorjunk az első riasztásra, se ahhoz, hogy szembeszálljunk ezzel a szörnyeteggel, amely az egész világot terrorizálja.

Maradtunk szarcsipegető madaraknak: a hatalom halálkövületein moháknak, savainkkal, ösztöneinkkel mindent lassan, de biztosan szétmaróknak.

Mindig tudtam, mikor fogsz lépni, és azt is, merre. Mindig is gyáva voltál fölemelt fejjel elmenni, ezért hát alkalmat teremtettél magadnak a szökéseidhez.

Már nagyon vártam, mikor jelentkezel. Benne voltál a levegőben, a napokig fújó kossava hozott. És azt is tudtam, hogy nagyon látványosan fogsz ismét felbukkani, egy városdzsungelből, ahol sanyarogsz önkéntes száműzetésedben.

Hidd el, nem haragból szólok hozzád. Hiányzol. Nagyon. És mindenki, aki elment, aki utánatok ment és azok is, akik sehova se mentek, és már sehonnan se jöhetnek vissza.

Mi egyébként jól vagyunk. A kukoricaszárat már mind kivágták, de a búza már zöldül.

Kegyelmeséktől esténként kis lábaskánkban hazahozzuk odapörkölt jogainkat, és miközben kutyaként marakodunk az elénk dobott, kicsontolt demokrácián (csak nekünk nem a színhús jut) homályos koncepciójú előadásokkal, érthetetlen történelmi átértelmezéssel, önmagunkat ismételgető megoldásokkal, közhelyekkel, szétdúlt lelkivilággal és sok más marhasággal próbálunk megkapaszkodni az ár ellen úszó szalmaszálban, eljutni a tiszta forrásig, oda, ahol az össz bűnünk, létezésünk fakad. Ebből a kínból hiányzol te nekem, Wili – mert most így hívnak – ebből az emberfaló, fölébredek-e holnap világából. És ha föl, mire? Lesz-e még gyerek, ház, asszony, anya, szerető, betű, betévő falat. Ebből a kérdéskörből zártad ki magad, és mindezt csak azért, hogy világra szóló fájdalommal üljed le a saját magad szabta börtönbüntetésedet, vívajd meg önmagaddal a magad háborúját.

Senki sem kerülheti el a maga büntetését, börtönét és senki sem úszhatja meg tiisztára mosott kézzel az ártatlanság nyakának elvágását.

Én sem.

Ezt akartam neked elmondani, Bicskei István, én, Soltis Lajos, aki veled valaha színházat akartam és tudtam volna csinálni, de nem figyeltünk oda egymásra kellőképpen, és legyőzött bennünket a középszerűség, a kisember-filozófia.

És még valamit. Bizonyára én is sokat vétettem ellened. Meg mások ellen is. Ne soroljam őket, tudják. Most úgy érzem, végre már le kellene győznünk magunkban a kisördögöt, a kisembert, a szarrágót és tenni végre azt, amire fölesküdtünk: szolgálni Tháliát.

Ha nem vigyázunk, ez a nagy színház elnyeli a mi kis templomunkat, és oltár nélkül maradunk, ja, és hívők nélkül. És ezt a felelősséget nem ruházhatjuk át sem rossz szervezőkre, dramaturgokra, igazgatókra, sem arra hány ezer márkáért nem dolgozunk vagy nem dolgoztatnak bennünket.

Azért írok Neked, mert a legmesszebbre Te menekültél. Hátha a többiek is elolvassák, na meg azért, mert a rólunk készült felvételt is szarrá tette a nagy manipulátor. Csak nekünk már videóra sem futja az áramunkból. Egyébként szervezem a csövezők színházát, ha kedved van (vagy kedvetek), jelentkezz (jelentkezzetek).

Én még egyelőre a Vajdaságban vagyok. Jeligém: A szélrósza minden irányába röpködő, seggbebaszott nádiveréb, ki énekelni szeretne, ha hagynák! És ha nem...akkor is...

Gogó

2017. április 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az úgynevezett koszovóiak

Ráadásul most nem is arról van szó, hogy a magyar tigris folyton huzigálja az albán sas >

Tovább

Ágoston contra „balliberálisok”

A Fideszesek nevezik a másként gondolkodókat „balliberálisoknak”. „A balliberális eredetileg az MSZP-SZDSZ kormány megnevezése volt. A >

Tovább

Nem bűnös, de felelős

Bűnösnek mondható-e az a polgár, aki önként mond le a saját személyes szabadságáról? Semmiképpen, hiszen joga >

Tovább

A kulturális buborék

Ha egyszer hasadások keletkeznek a kulturális és szellemi buborékon, akkor a politikai buborék is repedezni fog. >

Tovább

Igaz, Tito autokrata volt, de emberségesebb, mint a maiak

Ezt hallom az egyszerű emberektől, ám a politikai és a kulturális elit többsége hallgat a tisztázatlan >

Tovább

Családi üzelmek az újvidéki Forumban?

Szükségtelen és indokolatlan Virág Gábor védelmezése. A VMSZ, pontosabban Pásztor és Lovas kegyei által került kinevezésre >

Tovább

Pásztorlovas Szó

A lapról azonban régóta tudjuk, hogy egy párt, pontosabban Pásztor pártjának és élettársának, Lovas Ildikónak a >

Tovább

A társadalmi traumákat kell gyógyítani

Rendben van, a rendőrség foglalkozzon a tünetekkel, de ki fog foglalkozni a miértekkel?  Milyenek az iskolai >

Tovább

A bársonyos forradalmat követte a bársonyos tekintélyelvűség

Mi történik? Furcsa módon erre éppen Illyés Gyula ad útbaigazítást. Alighogy megérkeztem Budapestre kezembe került Illyés >

Tovább

Milyen országban élünk? (4.)

Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >

Tovább

Milyen országban élünk? (3.)

Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >

Tovább

Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén

Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >

Tovább